Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-09-03 / 36. szám

ságnak és vallásos-erkölcsi életelevenségnek eme örömhangján szóllalnak meg a mi összes prot. énekeink, s ez evangéliumi hitből él máig is a modern költészet és művészet, sőt mai kulturánk általában véve az egész vonalon. Ebben rejlik érettebb civilizációnknak az ereje és alapja a hitben kiskorú pápás katholicizmussal szemben. Megigazító és újjászülető erejénél fogva e hit a világot meggyőző és Istenországgá átalakító hatalom most és mindenkoron. Dobsina. Dr. Szlávik Mátyás. Zwingli énekei. — Ajánlva az énekügyi-bizottság figyelmébe. — E Lapok 33-ik számában a Tárca rovatban »Zwingli életéből« c. a, egy szép felolvasást találunk, melynek szerzője, Fazekas Gyula karcagi ev. ref. gimn. tanár, alólirtnak Zwingli TJlrik élete stb. c. műve nyomán több adatot felhozván, azok között a Zwingli három énekéből is töredékesen kettőt megemlít. Ez alkalomból a tegnapi postán egy levelet kaptam, melynek érdemes irója tőlem bővebb felvilágosítást kér illetve azt kérdi, hogy: annyiból áll-e a Zwingli szcntének-költészete, a mennyi ama Tárcában s illetőleg felolvasásban közölve van? Én — minden spekulációtól (azaz Madarász József nagy hazánkfia minapi figyelmeztetése szerint magyarán mondva, minden számítástól) eltekintve — az illető tisztelt kérdezősködőt, 1884-ben megjelent művemre utaltam; a melyben kérdésére nézve talán többet is találhat, mint a mennyit én egy válaszlevélben írhatnék. Ámde azután eszembe ötlött: vájjon nincsenek-e még mások is, kik a fennebb nevezett levélíróhoz hasonlóan többé-kevésbé szintén érdeklődvén, a Zwingli énekei felől mindent szeretnének tudni — a nélkül, hogy a mai, irodalompártoló pénzviszonyok között kénytelenek lennének a fennt megnevezett vagy az ahhoz hasonló, vagy a sokkal értékesebb és tartalmasabb külföldi művet megszerezni. Továbbá az a körülmény, hogy a lutheránusoknak köz- és magánistentiszteleteik alkalmával megvannak a maguk Luther-énekeik ; az unitáriusoknak a maguk Dávid Feri nc énekeik (hogy a róm. katholikusokat ne is említsem): de sem Zwingli, sem Kálvin énekéről, olyanról, mely énekeskönyveinkben volna — nem tudok. Pedig még nem is olyan régen hétrét hitvallásnak voltunk. És, ha a helvét hitvallás megalapítójának, Zwinglinek, énekeire bátor voltam az énekügyi-bizottság becses figyelmét (elhívni: tettem a közügy iránti tekintetből egyfelől és másfelől amaz egyéni felfogásból, vagy jobban mondva, meggyőződésből, hogy az alább közölt három éneknél jobbat, szebbet, vallásosabbat, ihlettebbet — a maguk nemében — egyetlen egy modern poéta sem készít 1 Ezzel nem azt akartam mondani, mintha nem tisztelném az énekügyi-bizottság nagytiszteJetü elnöke által a jóminapában közzélett felhívásában megemlített és felkért nagyérdemű költőinket; hanem azt, hogy az adott helyze'ben másvalakinél a költői és vallásos lélek Istenhez úgy nem szárnyalhat, mint a hogyan Zwinglinél látjuk az ő betegsége elején, betegsége növekedésekor és felgyógyulásakor. S meg vagyok győzó'dve, hogy ha a Zwingli alábbi egyik-másik éneke — nem ugyan az én, talán gyarló, fordításomban — az uj énekeskönyv alkalmi énekei közé felvétetnék : a dicsőült szerző iránti kegyelet szent érzéséhez hozzá fog járulni bizonyos magasztos önérzet is, hogy vallásunk megalapítójától birunk egy soha el nem évülő szent ereklyét, mely az emberiségért dobogó szívből szólott Istenhez, az ő Fiának, Krisztusnak a példájával. Ezért örökkévalók a Zwingli énekei! 1. A betegség elején. Segélj, Uram, e nagy szükségben, Halálomat közel érzem ! Te győzted le őt a harcban S vagy felette hatalomban. Légy, Krisztusom, én mellettem S hozz enyhülést nagy terhemben. Hozzád kiált esdő szavam : Ne töltsd tele a poharam! Huzd ki sebző nyilaimat, Szüntesd égő fájdalmimat, Melyek nyugtot nem engednek S egy percig sem szünetelnek. De ha sorsom halál leszen, Zúgolódva azt nem veszem ; Oda megyek intésedre, Hol utam van kijelelve. Csak lelkem a föld porából Oldd fel minden salakjától. Uram, Te vagy én Teremtőm, Bánj velem, mint Gondviselőm ! Akár mondod : szolgám, maradj; Akár így szólsz : hívem, haladj: Akaratod én akarom, Tégy bármit is Jóakaróm. 2. A betegség növekedtekor. Uram Isten, légy vigaszom! Aggódás és nagy fájdalom Emészti a testet-lelket: Adjad azért kegyelmedet! Mert ki szivét mulandóktul Elfordítja s Hozzád fordul, S reménységét Benned veti, Szabadulást adsz ő neki. Nálam minden enyészőben ! Beszédre nem indul nyelvem; Érzékim is eltompultak. Segélyedre rászorultak. Harcolni most nem tudhatok, Elgyötörtek testi bajok, Uram, legyen Nálad lelkem. Vigye bár a halál testem.