Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-08-13 / 33. szám

TÁNS EGYIÍAZI ES ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszkt/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZIvY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre: 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. Egyház és állam. Első tekintetre úgy tetszik, mintha épenséggel nem aktuális téma volna, a miről írni szándékozunk, de ha jobban utána gondolunk, azt fogjuk találni, hogy a kölcsönviszony nap-nap után más és más átalakulásokat vehet, sőt veszen is a szerint, a mint az egyik vagy másik tényező kül- és belviszonyai valódi vagy úgy vélt életszükségletei s ezeknek megfelelő törekvési, fejlődési iránya magával hozza azokat. Nem csak nagyobb periodusok vannak e kölcsönviszonyban, a melyek hol állami, hol államformai, hol peclig csak egyszerű jogtörténeti határpontokat jelölnek, hanem megvannak annak, úgy szólván mindennapi fázisai is, a melyeknek jobbra-balra ingadozásából végre ama periodusok kiválnak. Es ki tagadhatná, hogy az élő generációt inkább ezek az apróbb lázisok érdeklik, mert közvetlenül is érintik, míg ellenben a periodusok inkább csak doktrinair jellegűek. Azért nem akarjuk állítani, hogy az utóbbiak kisebb jelentőséggel bírnának. Sőt ellenkezőleg. História est magistra vitae. Azokból s periódusokból vonjuk ki magunknak a maximákat, a melyek a mi iránytűink a napi események beláthatatlan tengerén. Csakhogy a közvetlen érdekeltség míg sem azokhoz fűződik, habár sok részben azoktól irányíttatik is. Ha rövidesen akarnók megmondani, hogy mi képezi manapság, épen hazánkban, az egyház ós állam közötti kölcsönviszony leglényegesebb vonását, bizony meglehetős zavarba jönnénk. Az államról mondhatnánk, hogy az interkonfesszionális ós bár sok igazságot mondanánk is vele, még sem mondanánk a teljes igazságot. Az egyházat szabad közjogi társulatnak nevezhetnők, illetőleg a felekezeti egyházak egyenlőségéről és viszonosságáról is szólhatnánk, a mikor megint csak fél, sőt negyedrész igazsággal kellene beér nünk. A kölcsönviszonyban sem a függés, sem a függetlenség, sem az egyenlőség, sem az alárendeltség mozzanata nem domborodik ki, hanem a sajátságos vajúdó irányzatnak az első nyomait fedezhetjük fel, a melyekből a történetileg már megvalósult nagy periodusok valamelyikének a mintájára fog majd a jövő helyzet képe kialakúlni. Három tényezőnek közrehatását szemlélhetjük a mai chaotikus viszonyban. E három tényező ereje ós befolyása épen oly zavarossá tenné a keresztyén egyháznak általában, tehát az összes államokhoz való viszonyát, mint a minőt idehaza magunknál is tapasztalunk. A mi életünk kicsinyben az összes civilizált népek e nemű viszonylatait tükrözi vissza. Az általános vonás ott is, itt is ugyanaz. A három tényező közül egyik az állam, melynek legbecsesebb s legfontosabb maximája s szuverénitás. Látjuk, hogy ezen elvének megvalósítására tör minden vonalon s a XIX. század sok eredménynyel is koronázta fáradozását. A nagy katholikus latin államok, úgy látszik, teljesen levetették a középkori igát, félre dobták a XVII. és XVIII. századbeli irányzatot, mikor az államhatalom és a papizmus karöltve küzdöttek és egy ideig diadalmaskodtak is a politikai és lelkiismereti szabadság felett. A protestáns államokban hasonló jelenségekkel találkozunk. Az evangélikus konzisztoriumok partikulárizmusának befolyását épen úgy felváltotta a »Paritáts-Stockprügel«-féle elmélet, mint a hogy a reformátusok szinodusait kiszorította az állami hatalom abból a hatáskörből, melybe a saját alapprincipiumaik ellenére helyezkedtek s velők szemben is megvonatott a határvonal ós pedig most már az állam által, hogy mi tekintessék egyházi és mi világi ügynek. De azért ugyan ki merné azt állítani, hogy az állami szuverenitás statuálása teljesen sikerült; sőt ha sikerült volna is, — hogy helyes irányban sikerült, hogy az egyház és állam kö-