Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-16 / 29. szám
43-ik dicséret. Ijhfe 1 J 'b-J J "1 —^ i • w T ? Jö - vei 1 © # 1 1 szent Lé - lek P -ür Is! 1 --Q ö d ten i -& w— J ÍJL-® © — 1— P& "?L 1 1 i 1 1 i -tr is « 1 *! i Lel - künk - nek rv U j J 0 m T7— r" f—^f vi - gasz - sá^ J -J-f ga, É -ÉZ—J—^ t -~ h 1 - i 1 íj —i -r r f Szi - vünk - nek Rf * d ' r r ~r bá - tor - sá -J ! i tfé t ga. 1 —© — t— =t * - i. -(SL 1 i —© | L^U ©—©— ^ 1 1 Ad - jad i • . 1 1 min-den hí -J 1 1 r f ve - id -jfJ _ J »f nek ! © * • ¥ ^ © -(2 -- - trr • - r . - « 1 -Ít-P r ^ © iU- • ! 1 1 Te szent a-L 1 1 1 ; * ' r «r ján - dé - ko -- J* j -J .. -—1 rj t dat ! —0 * ISR— -Í rg- ij [ =t 1 , _ y r Jö - vei 1 1 rrv S? gl 9 - , f 1 1 f ví - gasz - ta -* -J ú. eJ i—h ló - -r. _cL ^ : •s T Szent Lé - lek -rv - i Is -í5—& ten. .... • ~ ~ " T 1 -Azt is olvasom a »Prot. Szemle* említett cikkében hogy jó lenne, ha a dallamok négy hangra kottázva jelennének meg énekeskönyvünkben. Ezt már feltétlenül szerencsés és üdvös gondolatnak tartom, de e tekintetben is nagy óvatossággal járnék el, mert e kérdés fontossága nagy körültekintést igényel. E munkában annak juthat szerepe, a kinek jól kifejlett érzéke van a magyar zene iránt s e mellett alapos zenei képzettsége is. Ilyent találhatunk elvétve kántoraink között, de nekem mégis arra a férfiúra esik tekintetem, a ki már bizonyságát adta annak, hogy az ilyen nagy nemzeti kincsek épségben tartásához nemcsak ért, hanem erre hivatva is van; megkérném erre a munkára Káldy Gyulát, a ki hiszem, hogy szívesen, kedvvel vállalkoznék erre s korszakos munkát végezne. Református. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. Hoensbrosch gróf ismeretes tragikus esete alkalmából Wmtzingerode gróf, az »Evang. Bund« elnöke, egy röpiratot bocsátott közre, a melyben nemes és lovagias módon a közvélemény által elitélt konvertita eddigi munkásságát és jelemét ismerteti. Köztudomású, hogy a nemes gróf a jeszuiták machinációi alapján egy lelketlen házasságközvetítőnek esett áldozatul, s miután vigyázatlanságból hálóba került, esetét az ultramontán sajtó az ő morális megsemmisítésére fordította. A röpirat a közvélemény komolyabb erkölcsi érzületére appellálva, az ártatlanul üldözött grófnak védelmére kel, s egyengeti útját a szellemek ama küzdelme felé, a melyre minden tekintetben való és érdemes Kínos hatást keltett, mint Beyscldag »DeutschEv. Blátter« c. folyóiratának júniusi füzetében olvasom, W<sliceuus tanár goslari temetkezésének egyházkormányzati albirálása. Nevezeit tanár és hírneves festő élete végéig hü és vallásos ev. keresztyénnek bizonyult, — holt tetemét azonban elégetni rendelte. Az annál való papi funkciót ez okból a hannoverai főegyházi tanács Bormann lelkésznek megtiltotta, sőt a kormányelnök a főegyházi tanács szükkeblűségének megfelelőleg még a Wislicmus által díszített császárteremnek az egyházi szertartásokra való átengedését is megtagadta. Nevezett lekész tehát talar nélkül, csupán barátjaként szólhatott ez érdemes ember ravatala fölött. Beyschlag a főegyházi tanács ez eljárását evangéliumellenesnek mondja. Óvjuk meg a temetkezés keresztyén szokását az által, hogy az egyház szolgájának meg nem engedjük a hullaégetésnél való közvetlen szereplését, — de a halottas háznál való hivatalos funkciójának letiltására nincs az evangéliumokban biztosított jogunk, miután a hullaégetés, a hygienikus szempontoktól el is tekintve, az ev. hit vagy a keresztyén morál semmiféle tételével sem ellenkezik. Sajnos, hogy az egyetemes zsinat s a porosz főegyházi tanács nagy többsége is a hannoverai konziszótrium által követett szűkkeblű fölfogást vajja, a mi csak megzavarására szolgálhat a prot. köztudatnak. Ideje volna már, hogy a prot. közegyház a hullaégetés kérdését is az evang. keresztyénség szellemében tisztázná s a szertartás tekintetében az egyöntetű eljárásnak űtját egyengetné. Csak az a régi vagy modern szokás, mely ellenkezik az evan-
