Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

mélyebb alapjaiban véve a vallásra vezethető vissza, s az erkölcsiség és a vallás szoros összefüggését még a darwinista Jáger is vitatja. (Vége köv.) Dr. Szlávik Mátyás. KÖNYVISMERTETÉS. Szenczi Molnár Albert Naplója, Levelezése és Irományai. A m. tud. Akadémia irodalomtörténeti bizottságának megbízásából jegyzetekkel ellátva kiadta Dézsi Lajos. Hasonmással. Budapest, 1898. Kiadja a m. tud. Akadémia, nagy 8-adrétben 520 lap, ára fűzve 4 frt 50 kr. Szenczi Molnár Albert a XVII. század irodalmának egyik legismertebb alakja, kit szótáráért, nyelvtanáért méltán magasztal az általános, — biblia-reviziójáért, zsoltárátirataiért és Kálvin-fordításáért méltán ünnepel az egyházi irodalomtörténet. Nevét a zsoltárokról az utolsó kis iskolás gyermek is ismeri s Károli Gáspárral, a bibliafordítóval egyben Szenczi Molnár Albert a legismertebb régi egyházi író. Életrajzának egész irodalma van. A legújabbat és legteljesebbet ugyancsak Dézsi Lajos írta és a »Történelmi Életrajzok«-ban a mult évben adta ki, ugyanaz a fiatal történettudós, a ki most meg a m. t. Akadémia megbízásából Szenczi naplóját, levelezését és irományait bocsátja közre. A vaskos kötetet »Bibliográfia« nyílja meg, mely Szenczi M. A. műveit s életrajzi irodalmát sorolja föl. Ezután az I. részben a latin nyelven irott Napló, a Il-ik részben a magyar és latin nyelven kelt levelek, a Ill-ik részben az irományok közöltetnek, melyekhez a kiadó számos magyarázó jegyzetet fűz. Életrajzi adatok tekintetében legbecsesebb a Napló (1—86. lap), melynek eredeti kézirata a marosvásárhelyi Teleki-könyvtárban őriztetik, hová sok viszontagság után került. Szenczi Molnár Albert halála után, talán családja révén, a szótáríró Páriz Pápai birtokába jutott; később a marosvásárhelyi ref. kollégium könyvtárába, de innen avatatlan kezek, mint értéktelen kéziratot » kimustrálták* s ekkor egy deák (Borosnyai Lukács Simon) vette meg, kitől aztán gróf Teleki Sámuel, a Teleki-könyvtár nagyérdemű alapítója vette meg. Szenczi M. A. Naplója, azonkívül, hogy bepillantást enged írója lelki világába s életrajzához és irodalmi működése ismeretéhez részletes adatokat nyújt, egyszersmind a külföldi egyetemi életnek s a magyarországi egyházi és műveltségi állapotoknak is hű képét rajzolja meg. Bejegyzései, a gyermekkor eseményeitől az oppenheimi rektori székfoglalóig, vagyis 1617. május 17-ig, nyomon kisérik Molnár életét. Tartalmát eddig nem méltatták érdeme szerint. Sem Bod Péter, sem Toldy Ferenc nem használta fel tartalmát, s nyomtatásban eddig csak töredékesen jelent meg 1876-ban, a K. Pap Miklós által szerkesztett »Történeti Lapok«-ban. Dézsi Lajos azonban egész terjedelmében, szó szerint közli az érdekes Naplót, melynek magyarázatot igénylő pontjaihoz számos útbaigazító jegyzetet csatol. A mű legnagyobb részét a II. számmal jelzett Levelezés foglalja el (87—400. lap), melynek kéziratát, az Irományokkal egyben eddig leginkább használták a Szenczi Molnár A. biografusai, de a melyből eddig csak kivonatok jelentek meg nyomtatásban ; a teljes szöveg szintén most került először sajtó alá a Dézsi könyvében. Ezek a levek részint a Napló rövid adatainak bővebb magyarázatára és felvilágosítására szolgálnak, tehát a Molnár életének és működésének részletesebb feltüntetésére valók, részint abban van a nagy becsök, hogy a XVII. század első harmadának egyházi, irodalmi és kulturális életéhez nyújtanak becses hazai és külföldi adatokat. Tiszteletet keltő, fölemelő, mondhatni apostoli vonás Szenczi Molnár ban, hogy oly nagy nélkülözések között, annyi hányattatás közben, oly óriási nehézségekkel küzdve, mégis oly nagy kiterjedésű és maradandó értékű irodalmi tevékenységet képes kifejteni. A levélgyűjtemény legnagyobb részt a m. t. Akadémia birtokában levő eredeti kézirat-csomóból került ki, melyet 1845-ben gróf Kemény József ajándékozott a m. t. Akadémiának. Tartalmát azok az eredeti levelek alkotják, melyeket testvérei, rokonai, magyarországi és külföldi barátai és pártfogói intéztek Molnárhoz. Sajnos, hogy a Molnár által említett leveleknek nem mindenike maradt fenn a gyűjteményben; nincs meg pl. az Unverzagt Farkas bácsi kamarai elnök, a Bethlen Gábor, a Gelei Katona István és a Keserűi D. János levele, s ki tudja még hány más is: mert már Bod Péter megjegyezte, hogy sokat megsemmisítettek és elraboltak belőle, pedig a gyűjtemény korántsem jutott olyan állapotban reánk, mint a milyenben Bod látta, vagy a milyenben még 1837-ben is volt, mikor a mostani tartalmán kivül még ötven eredeti levelet foglalt magában, reformátoroktól és más hírneves tudósoktól, többek között Bézától, Kálvintól, Bullingertől, Grynaenstól, Musanlustól, Ursinustól, Viret-től stb. stb. E gyűjtemény levelei közé Dézsi, időrend szerint, megfelelő helyre beillesztette a Molnárhoz intézett ama leveleket, melyek a hazi és külföldi könyv- és levéltárakban még feltalálhatók. így látott jobbadán most először világot s

a stuttgarti kir. könyvtár 23, a göttingai kir. egyetemi könyvtár 5, a baseli egyetemi könyvtár 1, a koppenhágai kir. könyvtár 1, a magyar nemzeti múzeum 1, s a kassai városi levéltár 2 darab, Sz. Molnárra vonatkozó levele. Az Irományok III. csoportjában (400—460. 1.) Szenczi Molnár különböző bizonyítványait, ajánló leveleit, a hozzá intézett üdvözlő verseket stb. teszi közzé a kiadó, ezeket is ellátva a szükséges magyarázó jegyzetekkel. Függelékül MaJcay Máté, nagyszombati ref. tanító latin verse van közölve az 1609. évi nagyszombati vallási üldözésről. Dézsi könyve nagybecsű forrásmű úgy Szenczi Molnár életéhez és működéséhez, mint kora egyházi, irodalmi és kulturális viszonyainak ismeretéhez. Kiadásával hasznos