Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-09 / 28. szám

PROTí nn EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szánt, hová a kéziratok cimzendök. Kladő*hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereshcrlése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre: 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. Bethesda partján. János V. 1—9. Egy fodrocska sem szakítja meg a víz sima tükrét. Elszállt már az Úrnak Angyala, elcsendesedtek a forrongó habok. A szegény beteg, harmincnyolc esztendő betege megtört szemekkel, sóvár pillantásokkal nézi a boldogot, kit az imént még zugó, forrongó víz meggyógyított. Majd újra belemerül csendes apathiájába, hogy elaltatott lelke ne érezze a romboló kór kínját, a tehetetlenség kétségbeesését. A megszáradt tagok pedig száradnak tovább kérlelhetetlenül, hirdetve a halált. Szegény ember, szegény beteg! Ott van mellette, közvetlenül mellette a gyógyító forrás, elérné kezével, ha ki tudná nyújtani. Micsoda rettentő átok az rajta, hogy el nem érheti. De mintha segítség érkeznék. Nyájas arcú férfiú közeleg. Tekintetében jóság ölelkezik a szeretettel, szelídség az alázatossággal. Hátha ez segítene ? Éppen oda is tart, a legnyomorultabbnak fekhelyéhez. Oh, azok a léptek, az az oda szögezett szempár mennyi szép reménységnek az édes anyjává lőnek a nyomorult beteg szívében. Most megnyílik az ajka és folyik róla a »méznél édesebb beszéd. »Akarsz-e meggyógyulni ?« Különös egy kérdés. Ilát hogyne akarna? Nem a gyógyulást várja-e annyi hosszú esztendő óta, remélve azt kora reggeltől, verőfényes déltől, homályos alkonyattól egyaránt. De tehetetlensége oda láncolta helyéhez. »Nincsen Uram senki, a ki engemet a halastóba vinne, mikor a víz megháborodik, hanem a míg én oda megyek, addig előttem más éri.« Ugyan mit akart Jézus azzal a kérdéssel: »akarsz-e meggyógyulni ?« Hiába nem mond 0 egy igét se. Azt akarta vele megtudni, vélem én, hogy nem kedvesebb-e neki a betegség tétlensége, a vele járó részvét, ápolás, a benne való tehetetlenség, mint az egészség fáradsága, küzdelmei. Ne mondja senki, hogy ez lehetetlen, hiszen mindenki kívánja baja elmúlását. Tud az ember olyan nyomorult koldus, olyan tehetlen féreg lenni, hogy inkább eltűr egy kis sántaságot, a miből kényelmesen meg lehet élni, mintsem hogy az egészséggel munkát vegyen nyakába. Azért kérdi az Úr: Van-e akaratod elszakadni a bajtól s szembe szállni a munkás egészség csatáival; vagy pedig azt jelentené ez a hosszú szenvedés, hogy megszeretted lomha betegséged, mely jogcím neked kérni a könyörületet, istápolást? Akarsz-e meggyógyulni? Mert akarata ellenére senkit sem lehet bajától megmenteni. Akarata ellenére az általa adott szabadságunkat annyira tisztelő Isten nem kényszerít a gyógyulásra senkit sem. A válasz, mit a beteg ád, a hang fájó, vágyó rezdülése, a szemek kérő, esdeklő fénye, a meg nem halt reménység szívből kitörő ereje meggyőzik az Urat, hogy a szenvedő meg akar gyógyulni. »Monda« — ezért — »neki Jézus ; kelj fel vedel a te nyoszolyádat és járj! És azonnal meggyógyula az az emberit. A mi egyházi életünk is beteg. Ha magunk nem látnánk is, el kellene hinnünk, olyan tekintélyes orvosok állítják ki róla szinte nap-nap után az aggasztó bulletineket. A súlybeli fogyatkozásról, a sorvasztó kór eme csalhatatlan jeleiről beszélnek a lesorvadt tagok százai. Az orvosok, a jó barátok ajánlanak orvosságot a biztosan megállapított diagnosis nyomán, ele a beteg csak nem akar meggyógyulni. Ott fekszik az Isten igéje gyógyító vizének tavánál, megzsugorodott tagokkal s nem tudja kezét kinyújtani, hogy elérje a csodatévő habokat. Vagy tán nem is zúdul már az a tó hirtelen zúgással, sebes forrongással, hogy gyógyítana. De bizony zudul, de bizony megindul az ma is, csak az nincs, a ki odavinné a tehetetlen beteget, s az életadó habokban megfürösztené. Nézzétek meg azokat a nemzeteket, a kik megfürödtek abban a vízben. Azok is voltak valamikor tehetetlen /