Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

De minek ez is. zúgolódnak némelyek. Nincs-e elég nyomorult, téríteni, gyógyítani való pogány közöttünk is? Van bizony elég. De épen ezért kellene, hogy nekünk is legyenek misszióink, misszioná­rusaink. Hogy meglássuk, hogy az a, Krisztus, a kit mi annyiszor megfeszítünk, s a kit Isten csodás kegyelme annyiszor feltámaszt: »ama kő, melyet itt semminek állítanak«, az a Krisztus a »szegeletnek fejecc, a mieinknél még nagyobb lelki sötétben is. És meglátnánk, hogy ^Nincsen senkiben másban idvesség, és nem adatott emberek között más név, mely által kellene nekünk megtartat­ni! nk«. Mert ha látnánk, hogy hiába próbáltuk az »ékes kapu« alatt heverő, haldokló népet életre kelteni,Mohammed, Zoroaszter, Confucius, Buddha, Isis, Brahma, Ormuzcl s a fetishek légióinak nevével, hanem csak az egy Krisztus nevére kezdett járni: úgy talán észrevennénk mi is, hogy hiába próbáljuk megromlott erkölcseinket, erőinket, beteg szivünket, lelkünket a tudomány, művé­szet, pénz, hatalom, anarkhia, szociálizmus, huma­nizmus, pietizmus, "római pápa, spiritizmus ós tudom is én még kinek a nevével gyógyítani; hanem csak az egy Krisztus nevére gyógyul az meg, mert nem adatott más név emberek között, mely által megtartatnánk. Ezért volna szükséges nekünk a külmisz­szió. Mikor a zsidók is látták volna az »Ékes kapucc alatti gyógyítást, megnémulának s döbbenő szivvel mondogatták : »Bizony csoda ez !« Oh ! ha mi is ilyeneket látnánk, hogy a mifiaink, a mi leányaink ós testvéreink cselekesznek, mi is ilyeneket mondhatnánk, s hogy gyógyulna attól sebes szivünk, hogy éledne hamvadó hitünk, hogy állna lábra zsugorodott lelki életünk ós megújulva, hogy dicsérnénk az Istent. Már a kezdet megtörtént, mintha ama két tanítvány közelgene. Nem több történt ennél. Maga a Krisztus jár közöttünk, kinek nyomában élet fakad. Becsüljük meg ezt a fakadó életet édes Atyámfiai és imádkozzunk a tanítványokért, hogy veszedelem nélkül eljuthassanak az »Ekes ka­puk® alá, hol kék az ég, nevetős a nap, hol a mandragórák illatoznak ós pálmák hűse hivogat, hol fűszeres a levegő, dalt duclol a szellő, s a hol olyan nyomorult, olyan tehetetlen, zsugorodott kezű és lábú magukkal jó tehetetlen koldusok, a mi tulajdon édes testvéreink, feküsznek. Gergely Antal. ISKOLAÜGY. Az ev. ref. egyház és — tanítói.* Lelkem teljességéből s szivem mélyéből szeretem egyházamat, vallásomat! Szeretem hit­cikkeiért, egyszerűségében is elmét világosító, szivet nemesítő s üdvösségre vezető tudomá­nyáért ! Mint magyar ember, szeretem s nagyra­becsülöm benne a »magyar vallás«-t, mely a régi, nehéz időkben a magyar alkotmánynak, szabadságnak, önállóságnak erős bástyája s biz­tos menedéke vala! Ennek fenmaradása és felvirágoztatása tehát nemzeti szempontból is — életszükség. E szent cél érdekében közremű­ködni minden egyháztagnak kötelessége, még inkább nekünk — tanítóknak ! Különösen nap­jainkban, midőn egyházunk oly nagy megpró­báltatásoknak van kitétetve! Olyan őrállók, mint a »véteményes kert® vallástanítói, az istentisz­telet ájtatosságán munkáló léviták, az egyház közigazgatási, sőt cura-pastoralisi teendőiben részes praeoransok, a népiskolai tanügy hivatásos szak­emberei, a lelkésznek sok helyen egyetlenegy intelligens munkatársa — az ev. ref. néptanítók — nem mellőzhetők kár nélkül a hívek egyhá­ziasságán hitbuzgóságán stb. munkálkodó lel­készek részéről! Egy vallásos lelkületű tanító megbecsülhetetlen munkatársa lehet lelkipászto­rának ! Csak így — karöltve és egyetértve — alkothatnak sikeresen s áldásthozólag a hívek körében és csak így terjeszthetik köztük az — Istenországát! E szempontból tekintve a dolgot, nagyon kívánatos, hogy a lelkész ós tanító között min­dig ós mindenütt a legszívélyesebb viszony álljon fenn s a felekezeti tanító szeretettel ós ragaszkodással csüngjön egyházán ós vallásán! Személyi vagy tárgyi ellentétek, véleménykü­lönbségek ; rövid ideig tartó félreértésekre ve­zethetnek, de az egyház java és a hivek üdvös­sége parancsolólag követelik, hogy ... »a nap le ne menjen a ti haragotokon!« ... A lelkész ós tanító idegenkedése, haragtartása vagy gyű­lölködése: konkolyhintós a hívek között, a biza­lom, tisztelet ós szeretet virágjainak elfojtására; ajtónyitás konvencionális ízetlenségekre, tem­plomtól, egyháztól, vallástól elidegenedésekre és kitérésekre. * Készséggel adunk helyet e cikknek, s a rajta átvonuló nemes intenciót melegen ajánljuk egyházi vezérférfiaink munkás figyelmébe. Kétségtelen, hogy az egyház és a tanító, a lelkész és a tanító között most csaknem általánosan tapasztalható elhidegülés nem egészséges állapot. E sorvasztó bajból kibontakozást keresni fontos életérdek. Méltánylást érdemel a tanítói karhoz tartozó cikk­író és a hasonló szellemben működő »Tanítók Lapja* ezért a kor­szerű törekvésért. Az egyház vezéremberei és különösen a lelkész urak ne zárókozzanak el e testvériesülő törekvés elől. Sserk.

Next

/
Thumbnails
Contents