Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

De minek ez is. zúgolódnak némelyek. Nincs-e elég nyomorult, téríteni, gyógyítani való pogány közöttünk is? Van bizony elég. De épen ezért kellene, hogy nekünk is legyenek misszióink, misszionárusaink. Hogy meglássuk, hogy az a, Krisztus, a kit mi annyiszor megfeszítünk, s a kit Isten csodás kegyelme annyiszor feltámaszt: »ama kő, melyet itt semminek állítanak«, az a Krisztus a »szegeletnek fejecc, a mieinknél még nagyobb lelki sötétben is. És meglátnánk, hogy ^Nincsen senkiben másban idvesség, és nem adatott emberek között más név, mely által kellene nekünk megtartatni! nk«. Mert ha látnánk, hogy hiába próbáltuk az »ékes kapu« alatt heverő, haldokló népet életre kelteni,Mohammed, Zoroaszter, Confucius, Buddha, Isis, Brahma, Ormuzcl s a fetishek légióinak nevével, hanem csak az egy Krisztus nevére kezdett járni: úgy talán észrevennénk mi is, hogy hiába próbáljuk megromlott erkölcseinket, erőinket, beteg szivünket, lelkünket a tudomány, művészet, pénz, hatalom, anarkhia, szociálizmus, humanizmus, pietizmus, "római pápa, spiritizmus ós tudom is én még kinek a nevével gyógyítani; hanem csak az egy Krisztus nevére gyógyul az meg, mert nem adatott más név emberek között, mely által megtartatnánk. Ezért volna szükséges nekünk a külmiszszió. Mikor a zsidók is látták volna az »Ékes kapucc alatti gyógyítást, megnémulának s döbbenő szivvel mondogatták : »Bizony csoda ez !« Oh ! ha mi is ilyeneket látnánk, hogy a mifiaink, a mi leányaink ós testvéreink cselekesznek, mi is ilyeneket mondhatnánk, s hogy gyógyulna attól sebes szivünk, hogy éledne hamvadó hitünk, hogy állna lábra zsugorodott lelki életünk ós megújulva, hogy dicsérnénk az Istent. Már a kezdet megtörtént, mintha ama két tanítvány közelgene. Nem több történt ennél. Maga a Krisztus jár közöttünk, kinek nyomában élet fakad. Becsüljük meg ezt a fakadó életet édes Atyámfiai és imádkozzunk a tanítványokért, hogy veszedelem nélkül eljuthassanak az »Ekes kapuk® alá, hol kék az ég, nevetős a nap, hol a mandragórák illatoznak ós pálmák hűse hivogat, hol fűszeres a levegő, dalt duclol a szellő, s a hol olyan nyomorult, olyan tehetetlen, zsugorodott kezű és lábú magukkal jó tehetetlen koldusok, a mi tulajdon édes testvéreink, feküsznek. Gergely Antal. ISKOLAÜGY. Az ev. ref. egyház és — tanítói.* Lelkem teljességéből s szivem mélyéből szeretem egyházamat, vallásomat! Szeretem hitcikkeiért, egyszerűségében is elmét világosító, szivet nemesítő s üdvösségre vezető tudományáért ! Mint magyar ember, szeretem s nagyrabecsülöm benne a »magyar vallás«-t, mely a régi, nehéz időkben a magyar alkotmánynak, szabadságnak, önállóságnak erős bástyája s biztos menedéke vala! Ennek fenmaradása és felvirágoztatása tehát nemzeti szempontból is — életszükség. E szent cél érdekében közreműködni minden egyháztagnak kötelessége, még inkább nekünk — tanítóknak ! Különösen napjainkban, midőn egyházunk oly nagy megpróbáltatásoknak van kitétetve! Olyan őrállók, mint a »véteményes kert® vallástanítói, az istentisztelet ájtatosságán munkáló léviták, az egyház közigazgatási, sőt cura-pastoralisi teendőiben részes praeoransok, a népiskolai tanügy hivatásos szakemberei, a lelkésznek sok helyen egyetlenegy intelligens munkatársa — az ev. ref. néptanítók — nem mellőzhetők kár nélkül a hívek egyháziasságán hitbuzgóságán stb. munkálkodó lelkészek részéről! Egy vallásos lelkületű tanító megbecsülhetetlen munkatársa lehet lelkipásztorának ! Csak így — karöltve és egyetértve — alkothatnak sikeresen s áldásthozólag a hívek körében és csak így terjeszthetik köztük az — Istenországát! E szempontból tekintve a dolgot, nagyon kívánatos, hogy a lelkész ós tanító között mindig ós mindenütt a legszívélyesebb viszony álljon fenn s a felekezeti tanító szeretettel ós ragaszkodással csüngjön egyházán ós vallásán! Személyi vagy tárgyi ellentétek, véleménykülönbségek ; rövid ideig tartó félreértésekre vezethetnek, de az egyház java és a hivek üdvössége parancsolólag követelik, hogy ... »a nap le ne menjen a ti haragotokon!« ... A lelkész ós tanító idegenkedése, haragtartása vagy gyűlölködése: konkolyhintós a hívek között, a bizalom, tisztelet ós szeretet virágjainak elfojtására; ajtónyitás konvencionális ízetlenségekre, templomtól, egyháztól, vallástól elidegenedésekre és kitérésekre. * Készséggel adunk helyet e cikknek, s a rajta átvonuló nemes intenciót melegen ajánljuk egyházi vezérférfiaink munkás figyelmébe. Kétségtelen, hogy az egyház és a tanító, a lelkész és a tanító között most csaknem általánosan tapasztalható elhidegülés nem egészséges állapot. E sorvasztó bajból kibontakozást keresni fontos életérdek. Méltánylást érdemel a tanítói karhoz tartozó cikkíró és a hasonló szellemben működő »Tanítók Lapja* ezért a korszerű törekvésért. Az egyház vezéremberei és különösen a lelkész urak ne zárókozzanak el e testvériesülő törekvés elől. Sserk.