Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-15 / 3. szám

A lelkész és a tanító közti jó viszony fej­lesztésén s a felekezeti tanító egyháziasságának élesztésón, erősítésén közreműködni ennélfogva: közügyeink szempontjából is nagy fontossággal bíró cselekmény. Ezt munkálta a »Tanítók Lapja« eddig is; e célból ragadtam tollat ezút­tal ón is. E fontos cél elérésének feltótelei s a szük­séges kívánalmak közül — megszívlelós végett — felemlítek itt néhányat. A lelkész a tanítót, mint a tanügy vezeté­sére, kezelésére képesített intelligens szakem­bert tekintse ; iskolaügyekben nyilvánítandó véle­ményét, javaslatait kellő móltatásban részesítse; hivatali működésében számára elegendő jogkört s önállóságot biztosítson; a tanítás sikerét elő­mozdító eszközök előteremtésében segítségére legyen; a szülőkkel szemben felmerülő ügyes­bajos dolgaiban s az iskolalátogatások alatt a tanítói tekintélyt oltalmazó, tapintatos és igaz­ságos eljárást tanúsítson; a tanító erkölcsi és anyagi helyzetének javításán kész szívvel közre­működjék. A tanító kellő tiszteletben részesítse lelki­pásztorát. Ha eljárása vagy bánásmódja miatt kifogásai volnának: bizalmasan, testvériesen tu­dassa vele észrevételeit, de gondosan kerülje a gyülekezeti tagok előtti gáncsolódást, kritizálást, kárhoztatást. Egyházi felsőbbsége s törvényes rendeletei iránt is tiszteletteljes engedelmesség­gel viseltessék a tanító. Lelkészének vagy fel­sőbbsógónek az egyház felvirágoztatása, a hívek vallásos buzgósága s a hitélet erősítése szem­pontjából teendő kezdeményezéseit, terveit a leg­lobb ereje és tehetsége szerint segítsen diadalra juttatni. Rajta legyen, hogy iskolai szokta­tása, vallás-erkölcsi nevelése ós tanítása által értelmes, erkölcsös, hitbuzgó ós áldozatkész egyháztagokat neveljen. Egyháztörténetünk, egy­házalkotmányunk megismertetése mellett ipar­kodjék azon, hogy növendékei: vallásukat sze­rető, ahhoz öntudatosan ragaszkodó, érette élni-halni tudó fiak ós leányok (a kegyesség élő oszlopai) legyenek. A nép értelmi fejlődósét, er­kölcse nemesedésót, vallásos ós anyagi helyze­tének jávítását célzó egyesületek megalakítá­sában, felkarolásában, hasznos és célszerű mű­ködtetésében mindent kövessen el a tanító. (Ifjúsági egyesület, olvasókör, népnevelési egylet, egyházi takarékmagtár, önsegélyző szövetkezet, dalárda alakítása stb.) Ily áldásos működés mellett nemcsak lel­készének s gyülekezetének becsülését nyeri meg, hanem egyházi felsőbbsége méltánylatát is. — A magyar ev. ref. egyház be fogja látni (kell is, hogy belássa), hogy a felekezeti tanító igen fon­tos tényező az egyházi élet mezejón ; ennek fel­virágoztatására megfelelő intelligentiája, szak­képzettsége és ügyszeretete is van. S mint ilyen megérdemli, hogy : iskolájával együtt szorosan az egyház tes­téhez forrasztassók ; az egyház javaiban, jótéteményeiben, oltal­mában, pártfogásában, jogaiban szakképzettsé­géhez s jól betöltött missziójához képest kellő arányban rószesíttessók : az elöregedett, meg­nyomorodott, nagy családos, kárvallott tanítók a domestikából stb. is sególyeztessenek ; az egyház­megyei, kerületi ós egyetemes tanügyi bizott­mányban a tanítók megfelelő számú kópviselte­tóst nyerjenek ; az egyházkerületi közgyűléseken minden egyházmegyéből 1—1 tanító-képviselő, — a konventen kerületenként 1—1, a zsinaton 1—2 tanító megjelenhessen s mint rendes tag érvényesíthesse szakképzettségét népiskolaügyünk javára; a sérelmes nyugdij-törvóny revíziója ós az ötödéves korpótlék folyósítása iránt az egye­temes egyház erélyes fellépése tiszteletet pa­rancsoló ós lekötelező formában eszközöltessék; a felekezeti tanügyünk és tanítóink érdekét híven szolgáló »Tanítók Lapja« a lelkész-test­vórek és az egyházak részéről is pártoltassék és felkaroltassék sat. Ily mérvű részesítése tanítóinknak az egy­ház jogaiban, javaiban; ily alakban nyilvánuló testvériesülése a lelkészi karnak tanítóinkkal : szorosabban csatolná felekezeti tanítóinkat az egyház testéhez; melegebben érdeklődnének ennek közügyei iránt; nagyobb készsógggel szen­telnék erejöket, idejöket ennek javára ! Nem kétlem, hogy az együtt működésre felajánlt ezen szives készségünket nem fogja figyelmen kivül hagyni sem lelkészi karunk, sem ev. ref. egyházunk ! Úgy legyen! Csokonya. Szalóky Dániel, ev. ref. tanító. Önművelés értelmi, testi és erkölcsi tekin­tetben. Irta: Blackie Stuart. Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. (Folytatás.) 5. Szükséges-e néhány szót szólanom az alvásról is ? Némelyek úgy gondolják, hogy az teljesen fölösleges dolog, mert hiszen, azt képzelik : a természet eleget tesz e tekintetben magáért. Aludjék az ember, mikor elálmo­sodik, s keljen föl, mikor a kakas kukorékolása vagy az édes napsugár fölébreszti dermedtségéből. Teljesen úgy is volna az, ha a természettel mindig becsületesen játsza-

Next

/
Thumbnails
Contents