Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-18 / 25. szám
templomban elfagyott a lába! A ki a diakviszonyokat ismeri, nem fog ezen csodálkozni. A szülői gondozásban nem részesülő tanuló nap-nap után ugyanazt a lábbelit húzza fel, s ha a hideg vasárnapot verőfényes szombat előzi meg. vagy ha a tanuló a szombat délutánt szánkázással és korcsolyázással töltötte, nem lehetetlen, hogy lába a templom dermesztő hidegében elfagy s az ifjú egész életében átkozza nemcsak a saját könnyelműségét, hanem a templomot is, a hol orvosolhatatlan baját szerezte. Ne legyünk azért elfogultak, hanem tartsuk az ifjúsági istentiszteleteket a fűtött iskolában! Középiskoláink arról is gondoskodnak, hogy az ifjúság időnként az Úr asztalához járuljon. Az úrvacsorát Budapest, Eperjes, Rozsnyó, Felső Lövő és Sopron kivételével a vallástanár osztja ki a tanuló ifjúságnak. Több helyütt, nevezetesen Besztercebányán, Budapesten, Eperjesen, Iglón, Késmárkon, Nyíregyházán, Pozsonyban, Rimaszombatban, Rozsnyón, Selmecbányán, az is szokásban van, hogy az iskola kizárólag a maga körében ünnepli meg az úrvacsorát. S így van ez helyesen. Az úrvacsora külső jellege egészen családias. Ilyenné tette Jézus; ilyennek tekintették az első keresztyének s ilyennek tekintik a protestánsok. Hadd legyen azért az úrvacsora külsőleg is az a szent cselekvény, mely az iskola tanítóit és tanárait a szeretet láncaival szorosabbra fűzi egymáshoz; hadd jusson benne az összetartozásnak és családiasságnak érzete kifejezésre. A tanuló ifjúság általában kétszer él az úrvacsorával, s dicsérőleg legyen itt kiemelve, hogy a tanári kar csaknem mindenütt testületileg vesz benne részt. Csak négy iskolánk van, a hol a tanulók egyszer vezettetnek az úrvacsorához, u. m. Békés-Csabán. Budapesten, Nyíregyházán és Selmecbányán. —, Nem tagadhaló, hogy a prot. egyház követelményeinek jobban megfelel, ha a tanulók az iskolai évben kétszer élnek az úrvacsorával, mindamellett nem találnám idokoltnak s célszerűnek, ha a régi gyakorlat, melynek fontos okai is lehetnek, erőszakos módon megszüntettetnék. Nálunk Nyíregyházán pl. az a magyarázata a már nagyon régi szokasnak, hogy az iskola alkalmat akar nyújtani a tulnyomólag helybeli származású növendékeknek, hogy évenként legalább egyszer szüleikkel s testvéreikkel együtt lehessenek az Ur asztalának vendégei. Az úrvacsorát ünnepélyes előkészítés (deprecatio) előzi meg Sopronban és Szarvason. Nem lehet tagadni, hogy a deprecatió üdvös lehet, mert az ifjúságot hathatúsan figyelmezteti a szentség komolyságára; mivel azonban az úrvacsorára az utolsó vallásórákon is előkészítheti a tanár a növendékeket, s a gombamódra szaporodó hivatalos szünidők évről-évre jobban megrövidítik a szorgalomidőt, didaktikai szempontból helyesebbnek látszik, ha a legalább is félnapi mulasztással járó deprecatio mellőztetik. Az úrvacsorával kapcsolatban néhány szót akarok szentelni tanuló ifjúságunk konfirmációjának is. Ezt a szép vallásos cselekvényt csak Bonyhádon végzi a vallástanár, többi intézeteinkben pedig a gyülekezeti lelkész. Igv is van az helyesen. A mennyire óhajtandónak tartjuk, hogy az úrvacsorát a vallástanár, mint az iskola lelkésze, szolgáltassa ki az ifjúságnak s tanároknak, épúgy hangsúlyozzuk, hogy az ifjút a gyülekezeti lelkész konfirmálja s vegye fel az egyház nagykorú tagjai közé. Hadd lássa a gyermek, hogy ezentúl a lelkész hivatott az ő lelki vezetésére, s hadd jusson annak tudatára, hogy e konfirmáció alkalmával egy nagyobb családnak: az egyházközségnek s az egyháznak lett tagjává, a mely családot a lelkész tartja össze s a szükség szerint tanítja, bátorítja és vigasztalja. Az iskolának csak az ellen lehet kifogása, ha a konfirmációra való előkészítés elvonja a növendéket iskolai kötelességeinek teljesítésétől. Ezen azonban egy kis jóakarattal igen könnyen lehet segíteni Csak a tanítás idejét kell úgy megállapítani, hogy az az iskolai órákkal ellenkezésbe ne jöjjön, s a tananyagot úgy megválasztani, hogy az a növendéket túlságosan ne terhelje. A gimn. tanulók vallási ismeretei úgy is teljesebbek s tökéletesebbek a népiskolaiakénál s a mit amazoknak hosszadalmasan kell magyarázni, azt emezek rövid magyarázat után könnyen elsajátíthatják. Ha népiskolai tanulók hat hétig tanulják a konfirmációi anyagot, a gimn. tanulókkal az felényi idő alatt, elvégezhető. Óhajtandó volna tehát, hogy a gimn. tanulóknak külön konfirmációi tanfolyam szerveztessék, mely közvetlenül a konfirmáció előtt a másikkal volna egyesíthető. Még csak az ifjúsági gyámintézetekről akarok néhány szót szólni. Ilyen egyesülete legtöbb középiskolánknak van ; leghatalmasabb az eperjesi, melynek mintegy 2200 frtnyi, s évenként körülbelül 80—100 frttal gyarapodó alaptőkéje van. Alaptőkéje van továbbá Felső-Lövőnek (14 frt); Pozsonynak (40 frt), és Nyíregyházának (54 frt). Ez egyesületek az évenként gyűjtött összeget vagy egészben, vagy 1 /3 részben szolgáltatják be az egyetemes gyámintézet pénztárába. A szabad rendelkezésre maradó 3 /4 részt az ifjúsági gyámintézetek szegény egyhazak és iskolák gyámolítására fordítják; csak Eperjes és Nyíregyháza képeznek kivételt, a melyek a saját körükben igyekeznek a szegényeken segíteni." Nézetem szerint ez a helyesebb eljárás, mert ha az ifjú idegeneknek, távoli egyházaknak s iskoláknak adja filléreit, nem látja az eredményt és áldást, mely jótettét kíséri; míg ha szegény, jó magaviseletű és szorgalmas tanulótársán segít, az az öröm. melyet ekként szerez magának, csak fejleszti benne az áldozatkészséget. Ezekben kívántam evang. középiskoláink f. é. valláserkölcsi nevelését röviden ismertetni. Nem sok ugyan, a mit nyújtok, de azért ez adatok talán mégis meggyőzhetik a kegyes olvasót arról, hogy középiskoláinkban éi s gondos ápolásban részesül az igazi prot. szellem. Ha erről sikerült az olvasót meggzőznöm, s ha e Lap olvasói oly élvezettel olvasták el cikkemet, mint a milyennel én azt megírtam: nem végeztem hiábavaló munkát! Nyíregyháza, 1899. június 5. Adorján Ferenc, főgimn. tanár. TÁRCA. Miért nines több eredménye prédikálásunknak? (Folytatás.) Nem annyira ölő-hatású, de lelkileg époly terméketlen, mint a frázis: az absztrakció; e szót a legtagabb értelemben véve. Mily absztrakt sok prédikációban már maga a nyelv is. úgy egyes kifejezéseit, mint általában a mondatszerkezetet tekintve. Csak a legritkább esetben a gondolatok mélysége az, a mi a beszéd megérthetését nehezíti. Reális, mély gondolatok, még a falusi egyszerű hallgatók figyelmét is lekötik, ha csak általánosan érthető alakban nyernek kifejezést. De gondolat, üre< prédikációk soha és scholsem populárisai;. Az igazi népszónokok
