Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség;: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová * kéziratok cimzendök. Kiadóhivatal: llornyánanky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hova az előfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre: 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. Az Atya dolgai. (Lukács 2, 49). 1. Az Idvezítő már ama gyermekkorában tett nyilatkozatával, melylyel a szomorkodó édes anya panaszát elutasítja, hangsúlyozza, hogy neki az Atya dolgaiban kell foglalatosnak lennie. »Mi dolog, hogy engemet kerestek? Nem tudjátok-e, hogy nekem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?« így szól az őt lélekszakadva kereső anyához és nevelő atyához. E nyilatkozat az ő működésének alaphangja s az ő működése oly fenséges zenemű, melyben amaz alaphang mindenütt felismerhető. Epen azért nincs nagyobb tóvedes, mint azok tévedései, a kik az Idvezítőt csak embernek, talán nagy embernek, kiváló embernek, jó embernek, bölcs embernek, de mégis csak embernek tartják. Hiába mondják e szegény balgatagok, hogy a Jézus Krisztus nem volt Isten! Hiába mondják, hogy az ő isteni volta csak úgy értendő, hogy az atyával benső közösségben ólt emberi életének minden részében s így fiúi viszonyban volt vele. Nem, az ő benső közössége az Atyával nem a földi létből kiemelkedő emberi lélek küzdelmek ós botlások útján megszerzett birtoka, hanem eredeti ós öröktől fogva való birtok, melyet készen hozott magával s melyet tőle emberré létele el nem ragadhatott. Ő emberré lett, de nem azért, hogy emberi célokat emberi eszközökkel valósítson meg, hanem azért, hogy emberek által megérthető módon valósítsa meg az Isten nagy céljait. Azért kérdezhető már gyermekifjú korában, mielőtt még megváltói pályájára a nyilvánosság előtt fellépett volna: Hát nem tudjátok-e, hogy nekem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? Valami keserűség, valami mélységes bánat van az Úr e szavaiban. íme, azok, a kiket vele földi kötelékek oly szorosan összekapcsolnak, nem értik meg s nem tekintik másnak, csak az ő gyermeküknek, csak embernek. És jegyezzük meg, hogy az Úr nem azt mondja: Tudjátok-e? Nem úgy szól, mintha lehetőnek tartaná, hogy Mária ós József esetleg tudják, de nem szükségképen kell tudniok, hogy neki miben kell foglalatosnak lennie. Nem ! Az Úr azt mondja szent méltatlankodással: Nem tudjátok-e? Hiszen néktek okvetlenül tudnotok kellene! Kerestek engem, mint egy közönséges gyermeket ? Csudálkoztok, hogy elmaradtam tőletek? Csudálkoztok, hogy itt vagyok a templomban? De hát nem tudjátok-e, hogy nekem nem az a dolgom, nem az a kötelességem, nem az a rendeltetésem, a mi más gyermekeké? Nem tudjátok-e, hogy nekem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai ? Nem emlékeztek, hogy mit beszéltek a pásztorok az ég izenetéről: Ma született a Megváltó! Nem emlékeztek a napkeleti bölcsekre, a kiknek szent sejtései megvalósultak, a mikor ón e világra jöttem? Oh, ti szegény kereső lelkek! Ti, kik bennem az elveszett gyermeket keresitek s nem tudjátok, hogy bennem a titeket, elveszetteket kereső Istent kellene megtalálnotok ! 2. »De ők nem érték a beszódeket« mondja az evangelista. S a mint az Idvezítőt pályáján végig kisórjük, mintha az a jeruzsálemi jelenet minduntalan megújulna előttünk. Az emberek újra meg újra rátámadnak s kérdőre vonják szavaiért ós cselekedeteiért. Vagy azt kívánják tőle, hogy hajoljon meg az ő emberi gyarló felfogásaik és önző érdekeik előtt, vagy ha kegyesen megengedik is neki, hogy az atya dolgaiban legyen foglalatos, eljárása módját helytelenítik. Támadják, bántják, üldözik folyton s még azok is, a kiknek feltárja dicsőségét, félreértik. Még keresztelő János is megbotránkozik benne ! Még kiválasztott tanítványaihoz is újra meg újra feddőleg kénytelen fordúlni: »Nem tudjátok micsoda léleknek kellene bennetek lakoznia.cc Még édes anyját is el kell utasítania. »Mi közöm hozzád, asszony ?« Azoknak a tudós tudatlanoknak a