Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-11 / 24. szám

vakságát, a k?k a biblia minden szavát megszűrték, de a Krisztust megérteni nem tudták, semmi sem mutatja jobban, mint az a sokak által divatossá s általánossá tett állítás, hogy a csudákat tevő Krisztus ellenkezik ugyan a tudománynyal (?) s így a történeti valóságnak meg nem felel, de a beszédeket tartó, tanító s erkölcsi igazságokat hirdető Krisztus, az teljesen emberi, csak emberi, legfölebb egy kis isteni zománccal ellátott emberi s így a mai tudomány kegyes engedelme folytán történeti, valódi Krisztusul elfogadható. De hát ti szegény vakok, még most is csak ott állotok, a hol Mária ós József állott, ós nem tudjátok, hogy az Úr Jézusnak az atya dolgaiban kellett foglalatosnak lennie, s azokban is volt foglalatos, akár szólott, akár cselekedett. 0 szólt! Szólt az 0 országáról. Ti emberi, gyarló erőfeszítéseiteket, igyekezéseiteket, gépies vallásosságtokat elnevezitek az Isten országa terjesztésének ! Ő azonban ma is azt hirdeti; hogy megtérés nélkül, az Isten Lelke által való megújulás nélkül senki sem mehet be az Isten országába, — még csak be sem mehet, még kevésbé haladhat abban előre. Es ti ezt nem tudjátok? Szólt a szeretetről! Ti az emberek bűneinek lágymeleg elnézését elkeresztelitek szeretetnek ! 0 pedig azt hirdeti, hogy tüzet vetni jött a földre, tehát oly szeretetet, a mely megmenti a lelket, de annak bűnét előbb elégeti. Es ti ezt nem tudjátok? Szólt az imádságról ! Ti azt mondjátok, hogy az előre megírt imádságok elolvasása úgy megnyugtatja a szívet! Ő pedig azt kirdeti, hogy az igazi imádságot, a léleknek égbetörő kiáltását meghallgatj a az Isten. Es ti ezt nem tudjátok ? Es Ő cselekedett is. Meghalt a kereszten ! Ti sajnáljátok a szelíden, eszméiért elvérző hőst. De hát nem tudjátok-e, hogy az Úr ott a kereszten nagy szabadítást szerzett s az ő vére sokak bűnének bocsánatára ontatott? Megálltok az üres sír előtt s azt mondjátok — óh mily ámítás —: a Krisztus feltámadása abból áll, hogy a mi leikeink — igaz, hogy ritkán — megemlékeznek róla. De hát nem tudjátok-e, hogy az Úr, a ki halálával a bűnt győzte le, feltámadásával a halált vetette a porba? Nem tudjátok-e, hogy az Ur nem emberi dolgokban volt foglalatos, hanem azokban, a melyek az Atya dolgai, a megváltás, az életrekeltós, a magasabbra emelés, a megszentelós isteni dolgaiban ? 3. Hát ti, kedves olvasóim, mit tartotok a Jézus felől ? Tudjátok-e, hogy Ő ma is azokban foglalatos, a melyek az Atya dolgai? Tudjátok-e, hogy Ő nem a múlté, hanem a jelené is? Tudjátok-e, hogy Ő ól s hogy élet, megújulás, igaz boldogság, igazi hit és szeretet, valódi megszentelődés nincs nála nélkül? Vagy azt hiszitek talán, hogy összeírások és pónzgyűjtósek, emberi intézkedések ós tanácskozások, szabályok és rendeletek által megújul az egyház? Tévedtek, a míg Ő a szívekben s a családokban nem foglalatoskodik azokban, a melyek az Atya dolgai, addig azok a kesergő s egyházunk sebeit feltüntető cikkek sem használnak, a melyek különben már azt jelzik, hogy végre az aggódó Józsefek ós Máriák nekiindultak az elveszett vagy inkább elhagyott Jézus keresésére. Mert nem 0 hagyott el minket! Mi hagytuk el Őt! Azért nincsen élet, azért nincs határozott és élő hit, azért van sok bűn, mórtókletlensóg, mely százezreket semmisít meg, a paráznaság, mely a jövő nemzedéket is fenyegeti, s álnokság, mely csak a zsebbel gondol, a szívvel nem. Mi hagytuk el Őt s azért nekünk kell megaláznunk magunkat Ő előtte. Szakítanunk kell minden élettelen vallásossággal s be kell ismernünk, hogy addig még csak az evangéliumi keresztyén élet ABC-jéig sem jutunk el, a míg egyen-egyen élő ós személyes összeköttetésbe nem jutunk a Krisztussal? Mi hiába munkálkodunk, ha O nem munkálkodik bennünk és általunk. Nála nélkül semmit nem cselekedhetünk, semmit, a mi megújulásra ós felvirágzásra vezetne. Szabó Aladár. Forrongás a római katholikus országokban. III. Fordítsuk végül tekintetünket Spanyolországra, arra a népre, mely a reformáció korában a papság ós a katholikus tanok érdekében mindig a küzdelem ólén állt, a mely harczosaival Németorságon főkép a 30 éves háború idején oly mély sebeket ütött, ós egy ideig elvitathatlanul uralkodott Európában és az Óceánon túl, minden szabadabb szellemi mozgalmat vérbe fojtottak ott az inkvizíció iszonyú kínzásai, mint sehol másutt Európa országaiban. Es a mi korunkig itt oly korlátlanul uralkodott a római katholicizmus, mint sehol másutt, és minden evangélikus mozgalom, a mi ott is támadt, még alig haladt túl a gyenge kezdeten. Ugy látszik, hogy a katholicizmus ennek a népnek annyira átment a vérébe, hogy minden kisérlet a sza -bad evangélikus mozgalom megnyerésére, nehéz ellenállásba ütközik. De a nép a büszke magaslatról, melyet régebben az Óceánon innen ós túl uralmában tartott, fokról-fokra mindig mélyebbre sülyedt, míg napjainkban az ószakamerikai Egyesült-Államokkal vivott harcban teljesen leveretett, és olyan gyengeséget mutatott, hogy az még barátait is ámulatba ejtette. Az egyesek