Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-28 / 22. szám

szakaszban van 30 beszéd a koporsó felett; a Il.-ban 2 nagyobb és 7 kisebb síri beszéd: a IlT.-ban 2 emlékbeszéd : Kossuth Lajos és Erzsébet királyné gyászünnepélyén ; a IV.-ben 7 imádság. E beszédek és imádságok is igaz. keresztyéni gondolatokat tartalmaznak, s mély vallásos érzelmet lehelnek, Itt-ott nem zárkózik el a feddéstől sem, a mi nagyon helyes, mert a pap a koporsónál is az Isten beszédét hirdeti s az isteni igazság mértékével kell hogy mérjen és ítéljen a koporsó mellett is. Szerencsés azon pap, a ki minden tekintetben meg tudja találni a szavakat nemcsak a jól végzett, hanem a tévesztett és eltékozolt élet jellemzésére is. Hallgató könyvét ajánlja tartalma és a cél is, melynek javára könyve jövedelmét felajánlotta. Midőn több évi termékét világ elé bocsátja, nemcsak munkája közlésével, hanem annak megérdemelt anyagi jutalmával is jót igyekszik tenni, a mi önzetlen, tiszta vallásos érzületének bizonysága. Nem hiúság és dicsőségkeresés, hanem a jótétei gyakorlása vezető kalauza. Vajha a nemes célt elérhetné! Keresztesi Samu. BELFÖLD. Tiszta egyházi választásokat!. .. Sok tövise van az életnek, mely, ha a társadalom egyik, vagy másikirétegének testébe nyomul, nehezen, vagy épen nem is gyógyítható sebet hagy maga után. E tövisek között a leghegyesebb és a legmélyebbre ható volt a különböző és különösen a képviselőválasztásoknál előfordult sok mindenféle vesztegetés, etetés, itatás, szóval a szabad választás számos kinövése. Örömmel üdvözli azért a kúriai bíráskodásról alkotott s nemsokára szentesített törvényt mindenki, a ki nemzetének javát akarja; örömmel különösen a prot. egyház, melynek papjai oly sokszor hangoztatták, hogy a képviselőválasztásoknál előfordult nagymérvű vesztegetések és visszaélések romboló hatást gyakoroltak a nép valláserkölcsi életére. A kormányhatalom segélyére sietett az egyháznak e tekintetben is. s törvényével bizonyára azt fogja eredményezni, hogy a jog és törvénytisztelet uralkodjék nemzetünk életében. De a midőn e törvény a politikai életet meg akarja, s hiszszük, hogy meg is fogja tisztítani az abban magasra nőtt burjántól, ugyanakkor az egyháznak is kötelessége, hogy minden lehetőt megtegyen az egyházi élet táján rágódó és azt pusztító szú megsemmisítésére/Ilyen őrlő, pusztító fereg egyházi életünkben és a papválasztásoknál minden lépten-nyomon ismétlődő sokféle visszaélés, a mit bizonyít azon tapasztalat, hogy alig van papválasztás, a melyet meg nem felebbeznének. s hogy a megfelebbezett választások közül többet meg nem semmisítettek volna ép az utolsó időben is. Csak az emlékemben megmaradt választások közül említek pár esetet állításom igazolására. Azonban: >Nomina sunt odiosa,« csak betűkkel fogom jelölni a nevezetes választásokat. Az á—i papválasztást kétszer semmisítették meg, míg harmadszorra sikerült a tisztességes választás; a m—i választást egyszer megsemmisítették, a második felebbezés alatt áll; a d—i választást ép a napokban semmisítették meg az egyházmegyén, mert a megválasztott lelkész előzőleg nagyon is nagy buzgalmat fejtett ki saját érdekében ; a d —i, más egyházmegyében történt választást szintén megfelebbezték; legutóbb pedig, mint a napilapokban olvastuk, N. községben késsel szurkálták egymást a választók a papválasztás alkalmával. De nem szükséges a példák halmazát fölsorolni. — mindnyájan tudjuk, hogy mily ritka az igazi tiszta papválasztás. S ezeket tudva, önkéntelenül merül föl a kérdés, hogy miként történhetnek egyházunkban ilyen választások, a mikor a választásra vonatkozólag királyilag szentesített törvényeink vannak? Ebből következik, hogy vagy a választási törvény rossz, vagy a törvény végrehajtóiban van a hiba. * A mi a törvényt illeti, bizonyos fogyatékosságától eltekintve, e törvénynyel lehetne és lehetett volna tiszta választásokat eszközöltetni, mert világosan rendelkezik a választás, minden mozzanatával, kezdve a választók névsorának összeállításától a választás befejezéseig. Meg van tiltva az etetés, itatás és vesztegetés stb., de a választás befejezése után történendőkre nincs világos rendelkezés. A választási törvények 231. §-a a következőket mondja: »Ha a választás ellen 14 nap lefolyása alatt indokolt panasz adatik be: az esperes a meghívásra az engedély kiadását felfüggeszti; s a panaszt először az illető egyház presbitériumának küldi ki nyilatkozás végett. A lelkészválasztás ellen csakis az illető egyházközség választójogosult tagjai emelhetnek panaszt.« De mi történik akkor, ha a választás ellen indokolt panasz nem emeltetik, vagy ha, a mire majd szintén hozok fel példát, a választást meg nem felebbezik? Ekkor nem történik semmi és ebből fakad a legtöbb sérelem. Mert ha a választók megunva a választással, felebbezéssel s esetleg megsemmisítéssel járó kellemetlenségeket, vagy sajnálva a felebbezéshez szükséges költségeket, a sok utánjárást, tanúskodást, torzsalkodást, s felebbezési jogukkal élni nem akarnak: akkor a legpiszkosabb eszközökkel megválasztott lelkész is elfoglalja az új állomását, s a nép lelkében támadt ellenszenv megmarad a pap személye iránt, átviszi azt a katedrára, a templomra, a vallásra és egyházra, s az előbb vallásos érzületű, templomát és egyházát szerető nép vallástalanná, egyháziatlanná, felekezetnélkúlivé lesz, mert attól a paptól a ki pénzért, vagy pálinkáért szerezte meg katedráját, a nép kijózanodva, undorral és megvetéssel fordul el, mert örök igazság az, hogy a ki másokat megvenni kész, az alkalom adtán magát is áruba bocsátja, csak kellőleg értékeljék. S ha ez előfordúl, vagy előfordúlhat a társadalom különböző osztályaiban, egynél nem szabad megtörténni és ez az egy a papság. Nem a papok, hanem a pap által elfoglalt állás érdekében itt valamit tennünk kell, mert én nem a vásárló és magukat esetleg eladó papokat, hanem azt az állást féltem, a mely állással az emberi élet legfontosabb érdekei vannak összekapcsolva. Ha a törvény nem intézkedik is határozottan, illetve nem teszi kötelességévé az esperesnek, hogy a választás minden tényéért Ő felelős, s neki hivatalból folyó kötelessége az ellenőrzés, mégis azt mondom, s az egész törvényből is következtetem, hogy az esperesnek, mint egy erkölcsi testület őrének, joga, de egyszersmind kötelessége is, hogy minden választásról tiszta., világos tudása legyen, s ha valami törvényellenes kihágást, vagy mulasztást észlel: a kihágást és mulasztast hivatalból üldözze, hivatalból vigye az egyházmegyei, esetleg a kerületi gyűlés