Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-28 / 22. szám

KÖNYVISMERTETÉS. 1. Cziprus Lombok. Temetési beszédek és imádságok. Irta: Biky Károly győrteleki ev. ref. lelkész, a szatmári egyházmegye esperese Ára 2 korona. — 2. Temetési beszédek. Irta: Hallgató János felső-mérai ev. ref. lelkész. A tiszta jövedelem a felsó'-mérai ev. ref. egyház orgona-alapjára fordíttatik. Ára: 2 korona 50 fillér. Míg a templomi használatra irt prédikációs könyvek általános igazságokat olyan alakban tárgyalnak, hogy azokat minden választás nélkül a legtöbb helyen elmondhatjuk, addig a koporsó fölött, vagy a sírnál megálló lelkész legtöbbször speciális viszonyokra keli, hogy alkalmazza a vallás igazságait, s ép ezért, míg némely lelkész egy egész hosszú életen meg tud lenni a nélkül, hogy csak egy önnálló prédikációt is készítene: addig a sír, a koporsó sokszor kényszeríti a lelkészt, hogy ne mástól, hanem az első és legjobb forrásból: a bibliából vegye beszédének igazságát és alkalmazza az adott viszonyokra és körülményekre. Igaz, hogy a legtöbb ember élete nagyon sok tekintetben hasonló egymáshoz, mert egyik inkább csak az öröm és boldogság virágait, másik pedig a bánat és keserűség töviseit viszi sírjába, de hánynak, épen koporsójánál kell megismernünk az ellenkezőt, hogy az élet virágai csak látszólagosak voltak, a miért azok a sírnál elhervadnak és megsemmisülnek, míg a másik töviskoszorúja hervadhatatlan koszorúvá változik, mely a síron örök, dicsőítő emlék marad. Nekünk a sírnál sem kell mást hirdetnünk, minta biblia igaszságait, mert nem a holtaknak, hanem az élőknek beszélünk, hogy az alkalmazott igazságokból mindenki tanuljon, s az erény követésére buzdítást, a bűn elkerülésére pedig iszonyodást vigyen magával. S ez így lévén, én csak örülök, ha olyan temetési és síri beszédeket olvashatok, mint akár Biky Károly, akár Hallgató János könyve ; örülök, mert nemcsak fiatal gyakorlatlan ember, hanem a gyakorlott lelkész is talál e könyvekben, még a speciális esetekre is olyan beszédeket, melyekből bibliai igazságokat, — mély, Isten akaratán mindenkor megnyugvó vallásos hitet és meggyőződést meríthet, s megadja a fonalat és főként az alapot hasonló alkalmakra készítendő beszédek tartására. A mi Biky Károly könyvét illeti, mint címe is mutatja, beszédeket és imádsagokat foglal magában, számszerint 34-et, melyeknek legnagyobb részét a beszéd fölött meg is nevezett intelligens emberek koporsója fölött vagy sírjánál tartott. Lelkész és tanító, egyházgondnok és őrnagy, doktor és presbiter, gyermek és ifjú, viruló hajadon és édes anya — szolgáltatják neki az alkalmat hogy a vallás vigasztalását, a Krisztusban való hit erejét csepegtesse a sajgó, a fájdalomtól levert elcsüggedt szívekbe. De nemcsak vigasztal, hanem tanítja és oktatja is a koporsó köré sereglőket, — eszméket, gondolatokat nyújt nekik, hogy azokból táplálkozzanak, s azokat életökben érvényesíteni törekedjenek. A III. sz. beszédben, egy fiatal nő fölött beszélve, a nőiség eszményképét állítja a hallgatók elé, melyet mindvégig szépen és nemesen rajzol. »Minden csillogás nélkül, egyszerű, fehér ártatlan ságban tűnik szemünk elé a nőiség, mely mint szerénibolya a csendes völgy ölén, cserjék enyhe alatt virul, mintegy ösztönszerűleg érezvén, hogy fent, a magas szírtormokat örökös hó fedi, míg a völgy ölét zöld pázsit borítja s enyhe szellő fuvalma lengeti. A nőiségnek éltető eleme az édes otthon, s az otthonnak lelke a nő. A férfi előtt kitárul az élet széles mezeje. . . — A nő, mint szelíd galamb őrzi otthonát. Szelíd kézzel, szeretettel, verőfénynyel, napsugárral, féltő gonddal áraszt bűbájos melegséget a kis fészekre, hol kicsinyeit ápolgatja, melengeti, s óvja a fuvalattól is...Vannak ma is, kik a nők munkakörét keveslik, a nők számára a férfi jogait követelik, de a természet ős rendjét emberi kéz meg nem bonthatja, — azt a törvényt, melyet a Teremtő teremtményeinek eleibe írt, emberi ész meg nem változtathatja. A nőnek pedig maga a Teremtő szabta ki a határt, melyen belől hivatásának megfelelhet, a ki e határt átlépi, a természet ellen vétkezik, mely büntetlenül soha nem maradhat. Az a nő, a ki hivatása körén túllépett, eldobta magától azt a kincset, melyet a természet a nőiség igézetében adott neki. A közélet viharai, a nyilvánosság légköre meghervasztották s letépték szivének legszebb virágait. A nő nagygyá csakis a családi életben lehet. Egy egész kis világ az a nőnek. Ki ezt a világot nem ismeri, az nem ízlelt még igaz boldogságot; ki ezt a világot elvesztette, az elvesztette földi paradicsomát. — A mi a virágon a himpor, az a nőkön a nőiség. Egy érintés, egy ártalmas szellő leőrli azt. Egy gyöngéd zománc az, mely egy érintésre összetörik s alláhull; egy acéltükör az, melyen a legkisebb lehelet foltot hagy, — nem földi, de égi adomány, mit megszerezni nem, csak elveszteni lehet. Oh nők ! Ezt az égi adományt őrizzétek meg szívetek mélyén !« A XIII. sz. beszédben a női jellemről azt mondja, hogy az »egv drágakő, melynek értékét nem a csiszolás adja meg. Nem külső csillogás, hanem a léleknek azon természetes nemessége, a szívnek azon jósága, mely a gyöngédségben, hűségben, szeméremben tisztaságban, szelídségben, alázatosságban, vallásosságban lép szemünk elé úgy, hogy egy pillanatban szeretetre, s tiszteletre indít bennünket. A valódi nő lelkületén ott ül a nőiség himpora, melyet durva kézzel érinteni senki nem mer. Előtte a szilaj megszelídül, a kevély megalázkodik ... Gyöngédsége által uralkodik az erőseken, tisztasága által templommá varázsolja házát, hol mindenki az erény papnőjének tekinti őt s közelében minden érzés, minden gondolat megnemesbül.* De nem lehet, hogy minden beszédét külön-külön méltassam, s azokból csak pár sorban is mutatványt adjak. Úgy tartalmára, mint nyelvezetére mindegyik ügyes szépen kidolgozott beszéd és szívből fakadó imádság, melyeket haszonnal olvashat mindenki, ki a tartalmas beszédeket szereti. Hallgató János könyve 4. szakaszra oszlik. Az I.