Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-28 / 22. szám

fák kreatúrái s főleg Pesch tanítványai, kik közül az első a trieri köpeny kiállításakor tűnt föl különösebben. Korúm volt az, ki Rómában Sehell tanárt következetesen denunciálta s bukását; következetesen előkeszítette. Egy ilyen clenunciálás alkalmából még a »Germania« is azt írta: »Nem hihetjük, hogy Korúm püspök Sehell irataiból merített 40 eretnek tétellel ment volna liómába, hogy azokat ott cenzúra alá bocsássa. Ismerjük Sehell iratait, de abban a nézetben vagyunk, hogy azok eltérhetnek ugyan az eddigi iskolás véleményektől, de semmi esetre se a kath. dogmától.« S a mit a »Germania« sem hihetett, mégis valónak bizonyúlt. A kath. tudományosság s ,a kath. egyházi élet reformjára törekvő Sehell-fele iratok közül még a Stein würzburgi püspök által aprobált »Dogmatika« s »A keresztyénség isteni igazságacc című is az Indexre került. »Az új kor s a régi hitcc és »A katholicizmus, mint a haladás elve« maga után vonta a jó kath. »Dogmatikát« is,.e hihetőleg magával fogja rántani azok •liberális kritikusának, Knöpfler müncheni tanárnak elitóltetését is. S az is érdekes, hogy az Index-kongregáció kárhoztató ítélete nem is Sehell műveinek egyik vagy másik kifogásolható tételére, hanem summáris alakban Sehell összes műveire vonatkozik, a mi világosan igazolja, hogy itt az egész irány kárhoztatásáról van szó. Főműveinek summáris elítéltetósével halálos csapást, mért a kúria Sehell tanár akadémiai és irodalmi munkásságára, úgy hogy joggal mondja a müncheni »Allg. Ztg.« egyik kritikusa, hogy »az ilyen en-bloc elítélésekkel akkor élnek Rómában, ha teljesen meg akarnak semmisíteni egy írót, akadémiai munkásságában, lehetetlenné akarnak tenni egy tanárt, s az egész világ előtt rühes juhnak akarnak kikiáltani" egy komoly tudóst«. S hasonló sors vár a német kath. theológia többi művelőire is, a kik már régóta szálkák a jezsuita kamarilla szemében. De hát kik azok az emberek, a kik egy tollvonással képesek megsemmisíteni egy német akadémiai tanár szellemi életművét? Ezeket is híven regisztrálja a müncheni »Allg. Ztg.« idézett kritikusa ekképen: »A nyelvek ismeretében teljesen járatlan szerzetesek .azok, kik anathemát mondanak a kongregációkon, oly művek fölött, a melyeket nem olvashatnak. Scholastikus iskolaszerű műveltségük mellett nem csuda, ha sokszor, mint Reusch »Az index története a című művében is megolvasható, egymásnak teljesen ellentmondó dolgok felett is mondanak kárhoztató ítéletet. Tudjuk, hogy Kopernikus világrendszerét is háretikusnak deklarálták, sőt napjainkban azt is definiálták, hogy a purgatórium tüze ugyanaz, mint a mely a mi kályháinkban ég.fA mult évben pedig kimondották, hogy a katholikus ember nem vallhatja azt a nézetet, hogy János levele 5-ik fejezetének 7. és 8 ik verse nem autentikus, dacára annak, hogy a prot. vagy az ó kath. kritikusok régóta beigazolták, hogy az ú. n. »comma johanneumcc teljesen hiányzik a régi kéziratokban s így interpolációnál egyébnek nem vehető.« E szerzetesek azok a régóta ismert obseuri viri, kik ítéletet tartanak a német kath. theol. tudományosság felett. S mit tett Sehell ezzel az ítélettel szemben? Sajnos, hogy következetlen volt s az egyik végletből a másikba esett. A mint hírét vette a kongregáció kárhoztató ítéletének, könyező szemekkel, tanárokkal és hallgatókkal telt kollégiumában arról biztosította híveit, hogy »német férfi, pap és tudós lécére csakis az igazságot szolgálta, s így nincs mit visszavonnia. Eddigi munkássága mellett hű szolgája akar maradni az igazságnak, mert bárme lyes alávetés részéről gyávasággal volna azonosa. S íme már a következő napon azt jelentette a »Germania« : »Schell tanár aláveti magát és tanait Róma ítéletének megfelelőleg összhangzásba fogja hozni az egyházi tannal. Ma jelentette azt a kath. theol. fakultás tanárainák s holnap püspöke előtt formailag is ki fogja azt fejezni.ee Kétkedve fogadták eleintén e gyászhírt, mely azonban néhány nap múlva valóvá vált. Sehell tanár a nyilvános tudományosságra nézve meghalt, s legfeljebb az ultramontán sajtó zeng neki dics- himnuszokat. Vele tehát, mint tudományos theologussal végleg leszámolhatunk. De az ő tragikus esete mély bepillantást nyújt a római kúria rendszerébe, a mely ismét bebizonyította, hogy valódi haladásra képtelen, hogy az Isten igéjében kinyilatkoztatott isteni igazság örök világossága helyett a hagyományból kovácsolt emberi igazságok csalóka fénye vezeti,, s a helyett hogy öntévedóseit kiigazítani igyekeznék, elbizakodott önteltséggel maga-magát teszi a népek bálványává. Csakhogy a világtörténetben isteni logika van, s az utolsó három század értelmi, erkölcsi ós anyagi története kétségtelenül mutatja,] hogy a római szellem napja világszerte hanyatlik, míg á Jézus Krisztus evangéliumához hű lelkek, népek és egyházak emelkedőben vannak. Dr. Szlámk Mátyás.