Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-28 / 22. szám

mielőtt más biztosabbal és kipróbáltabbal cserélhetné azt fel. Es végül a római katholikus egyház még mindig a régi hatalmából tengődik; mert az kétségtelen, hogy neki a középkorban, a népek gyermekkorában magas pedagógiai jelentősége volt, s akkor, habár nem is minden téren, de mégis sok tekintetben áldásos volt, így van az egyesek, valamint egész népek, sőt az összes emberiség lelki életében is. De a római egyház az erőket lekötve tartja, úgy hogy azok ki nem fejlődhetnek, meg nem újulhatnak, és hógy a népek a fejlődés rohamos korában többé semmi téren sem engedik leszoríttatni magukat, hanem kezdenek, habár csak imitt-amott s kissé még félénken és csak egyenként az ellen reagálni, ezt épen a mi időnk nem egy eseménye mutatja. Majdnem hajlandók vagyunk a különféle többé vagy kevesbé világos bizonyítékokból azt következtetni, hogy közel az idő, midőn a római világ bilincsei is lehullnak, melyekkel a népeket fogva tartja, hogy számukra is a szellemi tavasz van fölkelőben. Minden tavasz zivatarral kezdődik ; ha a zivatar kitombolta magát, megtörik a tél ereje, és a természet erői újra fejlődni kezdenek s új élet veszi kezdetét a dermedt természetben. Egy ilyen esőt és viharkezdetet, itt gyengébbet, amott erősebbet, láthat a figyelmes szemlélő most a római világban. S többé nem egyes elszigetelt hangok azok, melyek imitt-amott már a reformáció idejében is hallatszának ott, hanem több helyen elementáris erővel látszanak már kitörni ós nagy mozgalomnak az előjelei. A népek története lassan halacl. Mi ott egy emberöltő, vagy akár egy évszázad ! Lassan ós csendben készül ott valami új ; láthatatlanúl, a korlátolt szemtől észre nem véve alakul az eleinte titokban, míg egyszere hatalmasan ós teljes erővel napfényre kerül. így lesz azzal a mozgalommal is, mely a római egyházban itt ós ott napfényre jő. Már biztosan elő van készítve csendben nem egy az évszázadok folyamán. Ki tudja, vájjon nem érkezik-e már el hamar az az idő, a hol némelyik napfényre jön ós fejlődésnek indul? Ha Európa népeit, melyek közt a római katholicizmus uralkodik, egyenként szemléljük, ázt látjuk, hogy egyiknél sem hiányzanak most olyan ösztönök és erők, melyek a dolgok egy új alakulására mutatnak ; kivált a legújabb kor tünteti azt fel a legvilágosabban szemeink előtt. Dr. Weber után

Czékus László. Róma hajthatatlansága. A pápás egyház körében illúzió minden reformra való törekvés. Róma és reform egymást kizáró két dolog. Reformra vagy haladásra a papás katholicizmusban ós annak uj scholasztikás theológiájában gondolni sem lehet. Ezt a tapasztalatot meggyőzőleg bizonyítja a Schell esete. Schell művei, mint már jeleztük, az Indexbe, a tiltott könyvek hírhedt pápás jegyzékébe kerültek, mire nevezett tanár magát engedelmesen alávetette, vagy, a mint a stylus curialis hangzik : laudabiliter se subjecit Romae. Pedig egyideig Schell professzor komolyan vette a reformkatholicizmus gondolatát. Az igaszságot kereste tudományos eszközökkel. Főleg »« katholicizmus mint a haladás elvem c. 7 kiadást ért művében Iíöhler ós Döllingerhez hasonlóan komoly német kath. theológusnak mutatta be magát. Csak egy tekintélyt ismert, s ez az igazság, s csak egy normát, ós ez a Szentírás. Több ízben is hivatkozik arra, hogy haladó katholicizmusa észszerű ós irásszerű egyaránt. Igen ám, de Roma csak egy tekintélyt ismer, ós ez a hierarchia, illetve annak vatikáni csúcspontja, a pápaság; s csak egy normát fogad el, ós ez a pápás tradíció. így hát a konfliktus elkerülhetetlen lett a pápás hierarch ía es a tudós német professzor között. A mint az Index kongregációnak hírhedt letiltó végzése urbi et orbi köztudomásra jutott, Knöpfler müncheni tanár azonnal szót emelt az elítélt professzor, illetve annak megrendszabályozott tudományossága mellett s arra hivatkozott, hogy »a klérusban ezeren gondolkoznak úgy, mint Schell, az elítélt würzburgi katholikus theol. professzora. Csakhogy a többi akadémiai tanár mélységesen hallgatott s a német tudós elhallgattatásának szánalmas színjátéka valóvá vált. Tudatlan, fanatikus szerzetesek hatalomszava győzött az igazság fölött, diadalmaskodott a német katholikus tudományos theológia fölött. Ezzel a famosus ügy fölött napirendre is térhetnénk. Ámde nem hallgathatjuk el a tanulságait, Magával Schellel szemben megszűnt minden eddigi rokonszenvünk, s egy tanulsággal ismét gazdagabbak vagyunk a római rendszer lényege ós megítélése tekintetében. Schell tervei csakugyan illúziónak bizonyultak, de a római rendszert ez esetből kifolyólag ismételten és a maga igaz valójában tanultuk megismerni. Esete tanulságos, sőt lefolyását tekintve, drámai hatású. A római rendszer s a német tudományos kath. theológia végzetes konfliktusáról van itt szó. Korúm trieri ós Haffner mainzi püspök voltak a dráma főmesterei. Mindketten a jezsui-