Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-14 / 20. szám

meg az egyháztársadalmi tevékenység ás a belső misszió. Az egyházban minden a buzgó és erőteljes hitből származik: ez teremt apostoli lelkű papságot a szószékre, ez állít buzgó tanítókat ós tanárokat az iskolába, ez termékenyíti meg az egyházi sajtót, ez szervezi az egyház társadalmi önkónytes tevékenységet. Sőt az egyház anyagi erői : vagyona, alapításai, alkotásai is egyedül csak a hitből származnak, a mire meggyőző bizonyítók az ősök nagy alapítványai, vagy itt szemünk előtt a fürge és hitbuzgó szekták bámulatos áldozatkészsége, mely a föld e szegény népének önkényt összehordogatott filléreiből egymásután építi templomait, szervezi misszióját, gyarapítja egyházi sajtóját. Ilitet azért, hitet, uraim, ezt kérjünk többet az élet Urától s ha egyszer megnyerjük, ebből adjunk többet, tisztábbat és erőteljesebbet a ránk bizott lelkeknek a családban, a templomban, az iskolában és a sajtóban. Es ne felejtkezzünk meg arról, hogy hitünknek egyetlen igazi kútfeje van s ez az Úr Jézus istenemberi élete. 0 az a mennyei kenyér, melyből a ki eszik, soha meg nem éhezik. () az az »életnek vize«, melyből a ki iszik, soha meg nem szomjazik. Ő az »a feltámadás és ólet«, melyben a ki hiszen, soha meg nem hal, s ki hiszen és él 0 benne, ha meghal is, él«. Nagy betegségünkben, melyet Ritoók érdekes tanulmánya is oly meggyőzőleg konstatál, ez az a mi egyetlen orvosságunk, melyet a míg be nem veszünk, alapos felgyógyulásra soha sem számíthatunk. Ha egy-egy külső gyógyszer pillanatnyira enyhíti is a bajt, a gyökeres gyógyulás csak akkor fog biztosan és egyetemlegesen bekövetkezni, ha és a mikor egyéni hitünket Jézus Krisztus isteni életerejével beoltva, keresztyén életenergiánk megizmosul, megnemesül, tettre buzdul. Azért csak bajlódjanak, foglalkozzanak, törődjenek minél többet a Ritoők-féle gondolkozó fők ós nemes szívek egyházunk ügyeivel, bajaival : maga ez a komoly foglalkozás előbbutóbb biztosan meggyőzi őket a krisztusi mondás igazságáról : »Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek, .... velem mindent megtehettek.« Az élő Krisztus az egyházban az első és legfőbb ujjászülŐ erő, megtartó hatalom, megszentelő lélek. Nélküle az egyház gyarló emberi alkotás, mely csak vergődik a világban. Vele az egyház isteni életszervezet, mely biztosan tör előre és mindig meggyőzi a világot ! Ez a mi orvosságunk a konstatált betegségünkben. Sz. F. ISKOLAÜGY. Néhány szó a vallástanítás reformjáról. A vallástanítás reformjára vonatkozólag e lap mint évi 48. és 49. számaiban jött a budapesti egyháztanács által kiküldött bizottság javaslata,' mely az elemi iskola első osztályától kezdve a középiskolák legfelső osztályáig, tehát az egész vonalon foglalkozik a vallástanítás reformjával. Elismerést érdemlő derék munka, mely helyes irányelvek nyomán halad, s legtöbb pontja, különösen a középiskolák alsó osztályainak tanbeosztása, mindnyájunk véleményével talalkozik, kik vallástanítással foglalkozunk; e részét a javaslatnak ép azért nem is érintem. Nem így áll a dolog azonban a felsőbb osztályok anya—gát illetőleg. A javaslat ugyanis a VI. osztály eddigi anyagát, a szimbolikát midőn mellőzi, helyébe az egyháztörténetet terjeszti ki erre az oszályra is. A szimbolika mellőzése helyes, hasznosabb elemeit nagy vonásokban az egyháztörténet folyamán is adhatjuk. A reform, egyház szimbolikus hittanát is mellőzhetjük, mert a 111. és IV. osztályokban foglalkozunk vele; másfelől pedig a református egyház dogmatikáját szigorúan a II. Helvetica confessió alapján tanítani — szorosan ragaszkodva min • den betűjéhez, s értelmezéséhez — ellentmondás a protestantizmus szellemével szemben, mely a gyakorlatban és tanban fejlődést, haladást kiván. De már más a véleményem az egyháztörténet tanításánál. E tárgy tanítását csupán az V. osztályra vélem szorítandónak, s hozzáteszem, hogy különös tekintettel a reformációra. Az ős keresztyén egyház rövid ismertetése után az egyház történetéből csak azon részeket tartom felveendőknek, melyek mintegy reámutatnak a reformáció szükséges voltára, létjogosultságára. Az anyag főrészét a reformáció keletkezése, fejlődése s elterjedése képezné, mint a mely bennünket legközvetlenebbül érdekel. Meg is indokolom véleményemet. A reformáció előtti ker. egyház történetének részletezését azért tartom feleslegesnek, mert a világhistória meglehetős részletességgel foglalkozik velők; hogy a sok közül csak néhányat említsek fel, ilyen a pápák világi uralomra való jutása, VII. Gergely, III. Ince kora, a keresztes hadak stb. Ezeket s a hozzájuk hasonló részeket vonatkozással a világhistóriában tanultakra csak nagy vonásokban egy-két paragrafusba foglalva lehet tárgyalni, hogy annál szélesebb körben s nagyobb részletességgel taníthassuk azokat az eseményeket, melyek a reformációval vannak kapcsolatban. A vesztfáliai béké tői kezdve ismét rövidebb formában összefoglaló kepét adjuk a protestantizmus fejlődésének s állapotának az egyes népeknél. Ily beosztás mellett az egyháztörénet anyagát az V. osztály teljesen felölelhetné. A mondottakból következik az is, hogy a Bocsor-féle, jelenleg is használt tankönyv helyes átdolgozással, a feleslegesnek elhagyásával, s némely szimbolikái részek felvételével továbbra is használható tankönyv volna. Dehát mit tegyünk a VI. osztály szimbolikája he-39 *