Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-14 / 20. szám

a hol ref. lelkész nincs, ott ezek a hitfeleink alig egy nemzedék alatt a tömegbe olvadnak be s egyházunkra s nemzetünkre végképen elvesznek. Következőleg a ref. egyház tagjainak valóságos szaporodása még csekélyebb, mint a természetes szaporodás után várható volna. Megállapítható továbbá, hogy habár az ev. ref. vallású ifjúság száma az egyetemeken és a jogakadémiákon azt az arányszámot, a melyet a ref. lakosság az ország lakossága számában elfoglal, nemcsak eléri, hanem meghaladja s hogy a ref, gimnáziumok is állandó fejlődésben vannak s a gimnáziumok növendékei közt a ref. növendékek száma megfelelő s hogy e szerint a református lakosság műveltségi állapotában alaposan lehet emelkedő irányzatra számítani, a hittant és tanítóképző intézeteknek hallgatói számában azonban fokozatos — tehát a legaggályosabb — csökkenés, valóságos sorvadás észlelhető. A népiskolák számában, sőt a tankötelezettek iskolalátogatásában is az utóbbi években hanyatlás észlelhető. Végül alapos lehet az a feltevés, hogy a ref. vallású növendékek s kiválóan a nők nem nyernek ev. ref. szellemben való nevelést.« Ezek a Ritoók megállapításai. Bizony szomorú dolgok. Bizony megrázó hatású dolgok. Bizony meglepő dolgok. De ez a valóság, melyet hiába akarnánk leplezni, csak rontanók vele a helyzetet, csak növelnénk vele betegségünket s a velejáró veszedelmet. Jó lélekkel hozzá tehetjük azt is, hogy a helyzet képe sehol sincs feketítve, mert mindenütt a szaraz adatokon nyugszik a helyzetrajz. Ez a helyzetrajz peclig kétségtelenül mutatja azt, hogy egyházunk komoly, súlyos betegségben sínylődik, melyből minélelőbb ki kell gyógyulnia. De hát van-e balzsam számára Gileádban? Kétségtelen, hogy van. Ezt hirdetjük mi is, ezt hirdeti Ritoók becses tanulmánya is. A mi orvosságunkat ismerik olvasóink : visszatérés a Jézus Krisztus elhagyott evangéliumához, az »egy szükséges dologcc-hoz. A Ritoók gyógyszerei megláthatok a következő következtetésekből: ^Felfogásom szerint nálunk az egyházi adózás terhein s attól való idegenkedésen kivül mind azok a veszteségek, a miket az egyházból való kiválás s más egyházba való kitérés által s a ref. egyházra hátrányos szerződések folytán szenvedtünk és szenvedünk, arra a közös okra vezethetők vissza, mely maga is okozata több más oknak, hogy egyházunk tagjai sokat vesztettek s így maga az egyház is vesztett abból az intenzív protestáns szellemű erőből, mely valamikor nemcsak védelemre, de tevőleges terjeszkedésre, foglalásra, is képesítette s egyházunk ma már a támadásokkal szemben is gyengülő erővel védekezik. Az intenzív erők belülről kifele expanzív törnek, feszülnek, foglalnak, ahol ez hiányzik, ott az erők csökkenése, elernyedtsége, lanyhasága konstatálható és ezért érdemelnek ezek a kilepések és kitérések s a jegyesek közt létrejött szerződések nagyobb figyelmet, mint különben számuknál fogva érdemelhetnének. Nem a szám nagysága, hanem az ok az, a mi tettre hív fel. Mert igaz az itt is, a mit az államról mondanak, hogy ha egyetlen falvacskáját, ha csak néhány szalmafedelű kunyhóval, néhány száz négyszögméter területét a szomszéd állam védelem nélkül s büntetlenül elfoglalhatj a, az az állam, a mely ezt tűri, hanyatló állam és sorsa meg van írva. Felteszem a kérdést magamnak, mi lehet ennek az erőhanyatlásnak, ernyedtségnek az oka? S azt felelem, hogy az öntudatos protestáns szellemű nevelés elhanyagoltsága, a nők hasonló szellemben való nevelésének teljes hiánya, a lelkészi létszám s épen a hivatott lelkészek számának elégtelensége, missziói lelkészek képzésének és alkalmazásának hiánya.« Ezek a végkövetkeztetések, melyek további kifejtésében Ritoók elmondja, hogy nem barátja az egyházi népiskolák államosításának, vagy ha nem tudunk saját egyházi iskolát fentartani, akkor szervezzünk községi iskolát minden olyan helyen, ahol hitfeleink többségben vannak. Hangsúlyozza továbbá, hogy »minden erővel arra kell törekednünk, hogy ev. ref. felsőbb leányiskolákat s a sorrendben még előbb ev. ref. tanítóképzőintézeteket létesítsünk.« Távolról sincs szándékom a Ritoók-ajánlotta orvosságok gyógyító erejét kétségbe vonni. Az oly melegen ajánlott iskola kétségtelenül egyike a protestantizmus régi kipróbált fegyvereinek Szószék, iskola, sajtó: e három hatalmas fegyverrel vívta diadalait a XVI. századbeli reformáció. Szószék, iskola, sajtó (és tegyük hozzá a legújabbat: egyesület): ezekkel a fegyverekkel tör elő nemcsak védelemben, hanem tevőleges terjeszkedésben és foglalásban a külföldi fejlettebb népek élő protestantizmusa, mely az utolsó században megötszörözte létszámát, míg a romanizmus alig haladta túl száz év előtti lélekszámának a kétszeresét. Ámde a terjeszkedő és hódító egyházak ereje, köztudomásúlag, a belső erőben, a hitbuzgóság intenzivitásában, abban a Jézus nevezte »egy szükséges dolog« bírásában fekszik, mely, a míg csak szunnyadoz, lappang és munkára nem pezsdül: hiába minden külső egyházi institúció, erőtelen az iskola, hatástalan a szószék, nem irányoz a sajtó és nem gyökerezik