Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-07 / 19. szám

társadalomnak lehetőleg minden osztályában erőre jusson, munkára tömörüljön ós szervezett tényezője legyen protestáns egyházunkban a lelki gondozásnak. E jelek láttára, úgy tetszik nekem, mintha a lelkészi kar nagyobb része is erélyesebb egyházi tevékenységre kezdene buzdulni. A protes tantizmusnak ama régi kipróbált fegyverei, melyekkel a XVI. században első diadalútját tette meg Európán át, mintha ismét jobban forgattatnának. A szószék, az iskola, a sajtó: e három régi fegyverrel foglalt tért ós vívta ki diadalait az evangéliumi protestantizmus a reformáció idejében. Es most napjainkban? Mintha új erővel vennők elő e régi, hatalmas fegyverzetet. Templomi ós akadémiai szószékeinken az erőtelen racionalizmus ós a száraz moralizálás helyett, melyek közel egy századig bitorolták az egyházban a szellemi irányítást, a tisztább evangélium hirdetése, a megváltó Jézusról való bizonyságtétel ós a hit savával telített tudomány kezd tért foglalni. Iskoláinkat, melyeknek régebbi egyházias kereteit ós evangéliumi protestáns szellemét nagyon megviselte a legújabb kor latitudinárius és materialisztikus divatja, napjaink pezsdülni kezelő valláserkölcsi irányzata ismét kezdi visszaterelni a régi egyháziasabb ós evangéliumi protestáns alapra, mely valamikor csakugyan az egyház veteményes kertjévé tette volt az iskolát. Sajtónk? egyházi sajtónk? Ez még gyenge és szükkörű, akár az időszakít akár a tudományos részét tekintem. Egyházi lapjaink csak tengődnek, vallásos néplapjaink nehezen tudnak meggyökerezni, tudományos és népies egyházi irodalmunk bizony csak a kezdet kezdetén támolyog s az egyházi irodalomnak mind tudományos, mind népies ágát művelő M. P. Irodalmi Társaságunk sem dicsekedhetik valami izmos erővel ós nagy támogattatással. De mégis, mégis. E téren is előbbre vagyunk, mint atyáink valának s csak a tíz óv előtti állapothoz képest is valamelyes haladás elvitázhatatlan. Es tegyük hozzá a teljes igazság kedvéért azt is, hogy a mi eredményt az irodalom által akár a termelésben, akár a terjesztésben elértünk, az első sorban ós legfőbbkópen a lelkészi kar érdeme. Mert csekély kivétellel ma is csak úgy állunk még, hogy lapjaink, könyveinek irói és vásárlói a mi szegényesen javadalmazott lelkészeink. Statisztikai adatszerüleg ki tudnám mutatni, hogy egyházi lapjainknál minden száz előfizetőből 90 a lelkészi ós csak 10 kerül ki a világi elemből; s bárki kiszámíthatja a közkézen forgó névsorból, hogy a M. P. Irodalmi Társaságnál is a tagok túlnyomó részben lelkészek. — Méltányoljuk ós becsüljük meg lelkészeink e tiszteletreméltó áldozatkészségét s az elismerés mellett siessen támogatásukra a jobb helyzetben levő világi elem. Mert igazi ébredés, valóságos egyházi föllendülés csak akkor következik be, ha lapjaink, könyveink nem csupán a lelkészek körében, de ha mindazoknál a világi uraknál állandó vásárlókat ós olvasókat találnak, a kik az egyházban gondnoki, tanácsbirói, felügyelői és tanácsosi tisztet viselnek. Virágzó egyházakban még a prédikációs könyveket is több világi, mint lelkészi ember olvassa ós vásárolja. Ám ha az egyház belső élete ébresztésében, emelésében még csak a kezdet kezdetén vagyunk is, azért ne veszítsük el hitünket ós bizalmunkat a további haladás felől. A ki megindult, az már nem áll helyt, nem tesped. A mi nőni indult, az már fejlődik, gyarapodik. S az indulást, az ébredést csak a fentebb említett jelekből is határozottan megállapíthatjuk. Csak buzgólkodjunk és dolgozzunk hát tovább, az eredményt, a sikert hizzuk a jó Istenre. Emberé a munka, Istené az áldás. A hol még semmi eredmény nem tapasztalható, ott bizonyosan nem, vagy nem jól dolgoztak. A hol siker látható, ott bizonyára jó munka folyt. Ha egy szívvel, lélekkel mindnyájan munkához fogunk, akkor mindenütt megláttatnak az ébredós, a haladás, az egyházi föllendülés nyomai ! A hitbuzgóság munkája még soha meddő nem maradt. Az ultramontanizmus ós a szekták példája meggyőzőleg bizonyítja, hogy a silány, sőt rossz ügynek is vannak efemer sikerei, ha akadnak buzgó apostolai; mennyivel inkább várható Isten áldása a szent ügy érdekében kifejtett buzgó munkásságra ? Se. F. ISKOLAÜGY, A tanárkörök szervezete és működése egy félév alatt. (1898. szeptember. — 1899. február.) VII. (Folytatás.) 10. Szatmárvármegyei kör. Első ülését Nagy-Bányán tartotta. Raskovszki Pál elnök szabad előadást tartott a tornaversenyek előnyeiről ós hátrányairól. Ő a fegyelemhiányról és a tanulók erkölcsi kihágásairól még sötétebb képeket rajzolt, mint a minőt Pelhe Ferenc az eperjesi körben bemutatott (Lapunk 12. sz.). A versenyre készülés ideje alatt a tornatanítás kizökken rendes menetéből; a nem versenyző tanulók tornaórái elmaradnak; a rendes tantárgyak is rövidséget szenvednek, mert a tanulók elméje nem nyugodt; az intézetben meglazul a fegyelem s különösen a versenyre utazás alatt tanári felügyelet alatt szegik meg a fegyelmi szabályokat: dohányzás, szeszes italok, kártyázás ilyenkor rendes dolgok ; sajnos, hogy némely intézetnél a kisérő tanárok