Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-07 / 19. szám

Egyházi ébredésünk jelei. Két érdekes vonása domborodik ki a jelenkori egyházi helyzetnek, melyet bár az optimizmus is válságosnak kénytelen minősíteni, ele azért csak a pesszimizmus nevezhet kétségbeejtőnek. Egyik a világi elem megpezsdült érdeklődése az egyházi ügyek iránt, másik a lelkészi kar energikusabb egyházi tevékenysége. S mind a kettő az egyházi ébredés jele s a várvavárt jobb jövő reményteljes záloga. Művelt világi elemünk, a gondnoki és más egyházi tisztséget viselő, rég az ideje, nem foglalkozott annyit egyházunk bajaival, teendőivel, mint napjainkban. Egyházi gyűléseinkben csak úgy özönlenek gondnokaink ajkairól az egyházmentő ideák, az egyház erősítésére szánt jó tanácsok. Ezeknek legtöbbje még ugyan csak anynyiból áll, hogy a papságot belterjesebb, erélyesebb tevékenységre sarkalja, a mi így nagy általánosságban ós egyoldalúan mondva keveset ér; de ez is jobb a semminél. Sokkal többre tartjuk az olyan gondnokok magatartását, a kik a tanács mellé kalácsot, a szóhoz cselekedetet fűzve, tollal ós jó példával, munkával és anyagi áldozattal dolgoznak a magyar Sión bomladozó erősségeinek kiépítésén. Tisztelet és elismerés a Hegedűs Sándorok, Szilassy Aladárok, Duka Tivadarok s a hozzájok hasonló ama »királyi papokcc-nak, a kik nem csak a tanácstermek zöld asztalainál szónokolnak, hanem munkával ós áldozattal, szívvel ós élettel igyekeznek erősíteni a magyar protestantizmust. Ezek belátják, hogy az egyház valódi ereje abban a vallási ós erkölcsi erőben, abban az evangéliumi tisztaságban ós súlyban fekszik, a melylyel az egyéni, a családi és a nemzeti életet ethikai ós kulturális emelő és nemesítő erőkkel ellátni képesek, a miért egyházi tevékenységökben nem érik be a kormányzati és gazdasági közreműködéssel, hanem szellemi és anyagi erejöket készséggel nyújtják az egyház valláserkölcsi, irodalmi, iskolai, humanitárius ós egyesületi oldalának erősítésére is. Nem érik be azzal a szinte szállóigeszerű s az unalomig elcsépelt nógatással : Papok, buzgólkodjatok, hanem előljárnak a buzgóságban s például szolgálnak a munkában ós az áldozatkészségben. Ébredés jelének tekintem azt is, hogy tollforgató világi elemünk a sajtót, korunknak ezt az elismert nagyhatalmát is kezdi felhasználni egyházi bajaink orvoslására. Lelki gyönyörrel olvasgattam csak az idén is pl. a dr. Hajnal, az Ujfalussy, a György Endre, a Ritoók-fóle komoly és nyomatékos felszólalásokat, melyek mindenikével ha nem is érthetek egyet (talán az eltérő szempontok miatt, melyekből egyházunk bajait vizsgálgatjuk) ; de jól esik látnom ezekben a hírlapi nyilatkozatokban egyfelől annak a nagy evangéliumi protestáns elvnek megnyilatkozását, hogy mindnyájan papok vagyunk s a vallás nem csupán a hivatalbeli papok dolga ; másfelől meg azt a komoly és igaz érdeklődést ós készséget, melylyel egyházunk belső ós külső építésén fáradoznak. Becsüljük meg ós honoráljuk tisztelettel azt az erkölcsi ós szellemi erőt, melyet e buzgó férfiak egyházirodalmi munkásságából közegyházunk merít ós tekintsük a világiak eme megmozdulását ébredés jelének és az óhajtott jobb jövő reményteljes zálogának. Tanuljuk meg ós vonjuk el ez örvendetes példákból az t a csaknem feledésbe ment protestáns elvet, hogy a protestantizmusnak nem taktikus fogásokkal kreált gyűlési többségek vagy politikai tekintetek szerint alakult pártok a helyes és természetes kormányzói ós irányzói, hanem a hívek egyeteméhez megérlelt s onnan megnyilatkozó egyházi közszellem. Ennek a sokáig nélkülözött és várvavárt közszellemnek ébredését látom ón a művelt világi elemünk megpezsdült egyházi érdeklődésében. Es ébredós jelének tekintem az előkelő protestáns nők egyházi felbuzdulását is. Az a lélek, a mely Budapest úri hölgyei körében megmozdúlt ; a mely a régebbi Tabitha , az újabb Lorántffy Zsuzsánna egyesületben ós a Nagypénteki Református Társaságban egyházi tevékenységre lendült; az a szellem, mely a társadalom szegényeit, elhagyatottjait, a züllésnek indult gyermeksereget s a hitetlenségben vergődő lelki nyomort valóságos apostoli buzgósággal kezdi az evangéliumi hit ápolásával ós a keresztyén szeretet gyakorlásával védeni, menteni, javítani: ez a lélek az Úrnak ama lelke, melynek óletnemesítő, társadalomjavító ós egyházerősítő hatása kimaradhatatlan ; azoknak a régi jó időknek visszatérése ez, mikor a családanyák azt tartották a legjobb örökségnek és a legnagyobb kincsnek, melylyel gyermekeiket elláthatják, ha őket. az Ur félelmében, hitben ós szeretetben nevelik. Az evangéliomi szellemnek felpezsdülése ez a női keblekben, kik mint családanyák Isten után a legbiztosabb irányitói a nemzet ós egyház iíjú sarjainak. A nők keresztyén egyesületi tevékenysége minden fejlettebb egyházi életben természetes és szükségkópi alkatrésze az egyház hit- ós szeretetmunkásságának. — Ne kicsinyeljük, sőt inkább becsüljük meg és támogassuk hitbuzgó hölgyvilágunk e nagyfontosságú egyháztársadalmi tevékenységét ós legyünk rajta ki-ki a maga körében, hogy az evangéliumi kikelet ez üdítő szelleme minél szélesebb körben ós a