Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-30 / 18. szám

szenvedéseiről: »Krisztus szolgái ők?... én még inkább; a fáradságokban bőségesbben én, — sebekben feljebb azoknál, — a tömlöczökben inkább én, — halálos veszedelmekbengyakorta. A zsidóktól ötször szenvedtem negyvennegyven csapást egy-egy híján. Háromszor verettem meg vesszővel, — egyszer megköveztettem; háromszor szenvedtem hajótörést, — éjjel és nappal hányattam a mélységben. Gyakorta voltam úton s veszedelmekben vizeken, veszedelmekben a rablók közt, — veszedelmekben az én nemzetiségem miatt, — veszedelmekben a pogányok miatt, — veszedelmekben a városban, — veszedelmekben a pusztában, — veszedelmekben a tengeren, — veszedelmek ben a hamis atyafiak között; fáradságban és nyomoruságban, — vigyázásokban gyakorta, — éhségben és szomjúságban, — böjtölésekben gyakorta, — hidegségben és mezítelenségben. S a mi a külső dolgokon kivül mindennap szorongat engem: a minden gyülekezetek felől való aggságoskodás. Kicsoda gyenge és én ne volnék gyenge? Kicsoda botránkoztatik, — én pedig ne égnék ? .. . . Damaskusban Aretás, a császár kormányzója őriztette a damaskusiak városát, meg akarván fogni engemet; de egy ablakon, kosárban bocsáttattam alá a kőfalon és úgy menekültem meg kezei közül.* (23—29, 32, 33. vers.) Ki olvashatná megindulás nélkül ezekben az egyszerű, de hatalmasan beszélő szavakban leirt szenvedéseket? Ehez járul még az is, hogy Ő, ámbár tekintélyes és vagyonos családból származott, mégis, hogy azönfentartására szükségeseket megszerezze és senkinek se legyen terhére, — folytonosan dolgozott (I. Thess. 2: 9. II. Thess. 3 : 8). Ha még ezeken kivül elgondoljuk, hogy mily óriási szellemi munkát követelt az apostoltól a sok levélírás, a folytonos prédikálás, a nagykiterjedésű misszionálás és a nagyszámú keresztyén gyülekezetek szervezése; — továbbá, hogy mily lelki harcok közt vitte ezeket végbe, s mily sok lelki kísértést kellett kiállania: akkor valóban azt mondhatjuk, hogy ezek között még a legerősebb testi szervezetnek is idő előtt meg kellett volna törnie. Erős testi szervezetű azonban Pál apostol egyáltalán nem volt. Saját nyilatkozatai (II. Kor. 4: 7; 10: 10; Csel. 14: 12) és a legrégibb korból róla fenmaradt képek szerint épen nem rendelkezett az apostolsághoz megkívántató alkonstitucióval. E tudósítások szerint kicsiny, előrehajlott, kalmas testi igénytelen testalkatú s látszólag gyenge konstituciójú ember volt; — ritka, csaknem teljesen ősz hajjal és erős előre nyúló orral. »Vékony, száraz'emberke volt, mint Fülöp (Melanchton) mester* — mondja róla Luther. Úgy látszik, hogy még beszéde sem volt sem gyújtó, sem elragadó hatású Szóbeli előadásnak messze mögötte kellett állania irói képességének, mert maga is azt mondja, hogy beszéde »megvetésre méltó* és >durva* (II. Kor. 10: 10; 11: 6). Hajói értjük eme szavait, akkor hiányzottak nála az ékesszólás külső eszközei, és ez a körülmény nyilvánválólag gyakran aggodalmakat okozott neki, úgy hogy csak nagy aggságoskodások és »félelem és rettegés között* beszélt nyilvánosan (I. Kor. 2: 3). Tekintélytelen alakjával és benyomást gyakorolni nem képes beszédével a legélesebb ellentétben áll leveleinek határozott és hatalmas nyelvezete, — a mely ellentét kedvező alkalmat is nyújtott ellenségeinek, hogy kizsákmányolják. A mint maga mondja: »Mert levelei — mondják — súlyosak és erősek; de testi jelenléte gyenge* (II. Kor. 10: 10). Ily gyenge testi alkata mellett nem csodálható, ha Pál ama túlfeszített igények között, a melyeknek lelke és teste ki volt téve, gyakran panaszkodik a fáradtság és a csüggetegség miatt, a melyeket az aggságoskodások, gondok, és túlerőltetés idéztek elő (I. Kor. 4 : 9). Panaszkodik a korai megöregedés miatt is, s magát »az öreg Pál«-nak nevezi (Gal. 6: 17. Filém. 9). Azonban szól az apostol elég gyakran valóságos testi szenvedésről is, a melynek ki van téve, a mely gyakran meglepvén, neki fájdalmakat okoz, s a melynek megszüntetéséért háromszor könyörgött az Urnák, de hiába. »És hogy felettébb el ne ragadtassam a kijelentés nagysága által — mondja, — adatott az én testembe egy ösztön, a sátán angyala, hogy engem csapdosna, hogy el ne ragadtassam. E miatt háromszor kértem az Urat, hogy szűnjék meg tőlem* (II. Kor. 12: 7, 8). És ismét más helyen: »Mert ti tudjátok, hogy a testi gyengeség között hirdettem néktek az evangéliumot először; és az én testemben való megkisértetésteket nem vetettétek meg, sem meg nem utáltatok, hanem úgy fogadtatok engem, mint az Istennek angyalát, — mint a jézus KrisztusU (Gal. 4 : 13, 14. V. ö. II. Kor. 2: 1-3). Luther úgy vélte, hogy a »testbe adott ösztön« alatt lelki kísértéseket kell érteni, — mintha ezt mondta volna: »Nagv bajom és félelmem volt a sátán miatt, hogy úgy láttassék előttem, mintha el akarna nyelni, és hogy mintegy ösztön legyen az én testemben*. Ez a vélemény azonban nem fogadható el, mert azok az adatok, a melyeket maga az apóstól nyújt, —világosan valami testi, valószínűleg fájdalmas és gyakran ismétlődő bajra utalnak. Néha, mint Galatiában is, betegen kellett feküdnie, s betegsége gyakran oly erős lehetett, hogy az — legalább úgy látszik — még eszméletétől is megfosztotta. Minden esetre valamely hosszantartó, évtizedekig elhúzódó szenvedésről van itt szó, a mely, bár a benne kinlódót nagyon háborgatja és időnként letöri, de mégis, bármily soká tartson is, sem a testi, sem a lelki erő romlását nem okozza. Az apostol betegségének azonban még egy másik jellemvonással is bírnia kellett. A Gal. 4: 14-ben azt mondja az apostol, hogy a galaták erős próbára voltak téve az ő betegsége által, — mindazáltal vele sem tiszteletlenül nem bántak, sem pedig meg nem vetették ; — a mint az eredeti szöveg mondja: ooőe s^sircóaocre. E helynek alig lehet más értelme, mint csak az, hogy az apostol azt hiszi, hogy betegsége alatt arca viszataszító volt úgy, hogy a miatt úgy tűnhetett volna fel.a babonás nép szemében, mint egy Isten által üldözött és megbélyegzett ember. Igen eltérőek a vélemények e betegség természete felől. JRamsay abban a véleményben van, hogy e betegség főfájás volt, a mit a gyakori malarikus lázak okoztak. E vélemény ellenében azonban azt az ellenvetést lehet tenni, hogy az évtizedekig tartó malarikus betegség, gyakori. vagy a hogy Ramsay véli, mindennapi ismétlődésével s más egyéb következményeivel annyira legyengíti a benne szenvedőt, hogy az sem testi, sem szellemi munkára nem képes. A testben levő ösztönt meg lehetne ugyan magyarázni az erős főfájással; de azt, hogy az apostol maga undorítónak tünteti fel betegségét, a maláriával semmiképen sem lehet összeegyeztetni. t Más vélemény szerint az apostol epilepsziában szenvedett, és Krenkel igen erősen argumental e mellett. Felhozza, hogy a galata levél idézett helyén az é£e7m>aaTs, mit a magyar fordítás »megutáltatok* szóval ad viszsza, szószerint ezt jelenti »kiköptetek«, — s Krenkel, a görög és római írókból vett több idézettel igyekszik bizonyítani, hogy a régi világban egy epileptikus láttára köptek az emberek. Hogy az apostol dicsekedve említi, hogy a galaták az ő betegsége láttára nem köptek, az annak a bizonyítéka, hogy ő epileptikus bajban szenvedett. Ép igy egy ily rohamra vezeti vissza Krenkel a damaskusi úton történt Krisztus-víziót is, s bizonyítékul hozza fel, hogy