Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-23 / 17. szám

ilyen intézet további fenmaradásáról az állam gondoskodjék. Kizárólag az országos érdeket véve tekintetbe, valóban nem tudnók eldönteni, hogy az ev. ref. egyház által fenntartott négy jogakadémia közül melyiket lehelne feláldozni. Ha a ma még talán anyagilag gyönge intézetek megszerezhetik a szükséges erőforrásokat: ép úgy betölthetik rendeltetésöket s az országos érdeket ép úgy kielégíthetik, mint a debreceni vagy a sárospataki főiskolák jogakadémiái, melyek a kebelökben fennálló többi intézeti ág fejlődésének talán némi hátrányára, de a fejedelmi alapítók jóvoltából szükségleteiket eddig még saját erejükből fedezhették. Úgyde épen az a körülmény, hogy a jogakadémiák fentartása az anyagilag erősebb főiskolák részéről is olyan áldozatokat követel, melyek egyes intézeti ágaik arányos fejlődését könnyen kockáztathatnák, hacsak a jogakadémiák tanárainak fizetésén — Nagyméltóságod ama határozott s eléggé nem helyeselhető intenciója ellenére, hogy a felekezeti jogakadémiák a tanárok javadalmazása tekintetében szintén egy nivón álljanak a saját rendelkezése alatti jogakadémiákkal, — nem takarékoskodnának : szükségessé teszi eme főiskolák jogakadémiái részére is az állam segítségét, s épen ezért bálás köszönettel fogadjuk Nagyméltóságod igéretét, a mely szerint nem fog habozni a törvényhozástól fedezetet kérni arra, hogy jogakadémiáinkat «a felekezeti középiskolák segélyezésére gyakorlatban lévő módozatok alapul vétele mellett, a lehetőség szerint, esetleg állami segélylyel támogassa*. Akár igénybe veszi valamely jogakadémiánk az állam segítségét, akár nem, — a dolog természete szerint, a mint eddigalkalmazkodott, alkalmazkodnia kell jövőre is az állami jogakadémiák részére megállapított tanulmányi és vizsgálati rendhez. De ha ezt elismerjük is, viszont nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül az előttünk fekvő törvényjavaslat-tervezet amaz intézkedéséi, melynél fogva a tanulmanyi rendnek az új államvizsgálat következtében szükséges átalakítására nézve csakis az egyetemek hallgatandók meg. Igaz, hogy az indokolásban kilátásba helyezi Nagyméltóságod, hogy e tárgybán ki fogja kérni a jogakadémiák véleményét is; de azért magában a törvény szövegében az egyetemek és jogakadémiák ilyetén megkülönböztetését sem a protestánsok törvény által biztosított autonómiájával, sem azzal az elvvel nem tartjuk összeegyeztethetőnek, mely szerint az újjászervezendő jogakadémiák az egyetemi jog- és államtudományi karokkal egyenrangú intézetek lesznek. Ha — a mint Nagyméltóságod is kiemeli — az említett intézkedést az egyetemi autonomia figyelembevétele tette szükségessé: mi, protestánsok is megkívánhatjuk, hogy az 1790/91 : XXVI. t.-c. ama rendelkezése folytán, mely szerint jogunk van «rationem, normám et ordinem docendi atque discendi ordinare», legalább mindenkor hozzászólhassunk az általunk fentartott jogakadémiák tanulmányi rendének átalakításához. A mi közreműködésünk e tekintetben, azt hiszszük, csak javára válhat az ügynek, a mint nem vallotta kárát az állam harminc évvel ezelőtt a népoktatás újjászervezése alkalmával igénybe vett közreműködésünknek sem. Hiszen a mi óhajtásunk is az, a mi Nagyméltóságodé, hogy t. i. a tanulmányi és vizsgálati rendszer a lehető legtökéletesebb legyen, miután meg vagyunk róla győződve, hogy a legszigorúbb vizsgálat sem pótolhatja magának a tanulmányi és vizsgálati rendszernek esetleges hiányait, s hogy a jogászi képzés igazi sikere a helyes alap elveken nyugvó tanulmányi és vizsgálati rendszertől függ. Az ellenben, hogy a jogi tudományokat betetőző államvizsgálat hol tartassék, — a mire pedig Nagyméltóságod különös sűlyt látszik fektetni, — a jogi szakoktatás eredményére nézve teljesen irreleváns. S ha ebből a szempontból semmi jelentősége nem lehet a törvényjavaslat-tervezet amaz intézkedésének, melynél fogva az elméleti államvizsgálati bizottság a kir. ítélő táblák székhelyéhez köttetik: a célszerűség szempontjából még kevésbé ismerhetjük el annak fontosságát. Talán nem csalódunk, ha állítjuk, hogy ennél az intézkedésnél is, mint általában az egész törvényjavaslattervezet készítésénél, a Poroszországban jelenleg érvényben levő vizsgálati rendszer szolgált mintául. Poroszországban tudvalevőleg két államvizsgálat van. Az első, mely a három évi egyetemi tanfolyam bevégzése után tehető le s mely a gyakorlat megkezdésére képesít, tisztán elméleti; a második, vagyis az ú. n. «nagy» államvizsgálat ellenben, melyre négy évi gyakorlat után jelentkezhetnek az illetők s mely közhivatalban való alkalmazásra adja meg nekik a jogosítványt, határozottan gyakorlati jellegű. S ha különböző természete dacára mégis mind a két vizsgálat el van szakítva az iskolától s amaz az országos főtörvényszékeknél, ez meg egy országos vizsgáló-bizottság előtt tehető le: a vizsgálati bizottságok ilyetén szervezete a két vizsgálat különböző jellegével és céljával semmiesetre sem egyeztethető össze. A Poroszországban divatozó rendszert tehát, mely az elméleti és a gyakorlati vizsgálat egymástól teljesen elütő követelményeit figyelmen kivül hagyja, — nem tartjuk olyannak, melylyel — különösen a mi történelmileg alakult sajátszerű viszonyaink közt — érdemes volna kísérletet tenni. Arra nem is reflektálunk, hogy abban az esetben, ha csupán a kir. táblák mellett szervezik az illető bizottságokat, ez a körülmény esetleg befolyással lehet egyik vagy másik jogakadémia versenyképességére. Szívesen beleegyezünk, hogy tekintsük ezt nyilt kérdésnek. De ha annak tekintjük is, az említett lehetőségnek már puszta föltevése méltán gondolkodóba ejthet bennünket s indokolttá teszi részünkről QZt 8L kérdést, hogy még a mennyiben a kérdéses reform nem alterálná is a jogakadémiák versenyképességét, vájjon előmozdítaná-e? — továbbá, hogy a reform kiindulási pontja, mely a jogi szakiskolák megerősítésényilvánul, okvetetlenül szükségessé teszi-e, hogy épen az ev. ref egyház négy jogakadémiája közül fosztassék meg három attól az előnytől — mert hátránynak csak nem mondható, — hogy falain kivül ugyan, de nem egy tőle távol fekvő városban tegyék le hallgatói az államvizsgálatot ? Az államvizsgálati bizottságok helyének meghatározásánál csakis az illető vizsgálat természete és a célszerűségi tekintetek lehetnek irányadók, úgy hogy ha ezen az alapon mutatkoznék szükségesnek az állam vizsgálatokat a kir. táblák székhelyéhez kötni; belé kellene ebbe nyugodnunk, még egyik vagy másik intézetünk fejlődési képességének csökkenése árán is. Az államvizsgálat rendeltetése kipuhatolni és megállapítani, hogy a végbizonyítványnyal ellátott tanuló bír-e annyi elméleti ismerettel, a mennyire szüksége van bizonyos köztisztviselői állások betöltéséhez s a joggyakorlat megkezdéséhez. Minthogy tehát az államvizsgálat, a mint különben a neve is mutatja, határozottan elméleti jellegű vizsgálat; ebből természetszerűleg az következik, hogy cenzorait a tanárokon kivül a magasabb elméleti képzettséggel bíró szakemberek közül kell toborzani. Hogy pedig ilyenek, korlátolt számmal ugyan, de egyebütt is találhatók, nemcsak a kir. táblák székhelyén, ezt senki sem vonhatja kétségbe, a ki a vidék viszonyait ismeri s a kinek napnap mellett alkalma van érintkeznie igazán magas műveltségű, irodalmi téren is szereplő ügyvédekkel, bírákkal s közigazgatási tisztviselőkkel és hivatalnokokkal.