Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-23 / 17. szám

Nagyméltóságod maga elismeri, hogy «a tanári elem. foglalkozásának természeténél fogva, leginkább nyújt biztosítékot arra, miszerint ezen elméleti államvizsgálatnak megtartásában a tudományos jelleg minden körülmények közt feltétlenül megóvassék« is hogy »a tanárságon kivül álló elemek közt a legnagyobb vidéki városokban is csak igen korlátolt választék van oly egyénekben, a kik cenzoroknak valóban alkalmasak és e tisztre vállalkozni készek*. Ha ez így van, a mit mi szintén megerősíthetünk: akkor mi állja mégis útját Nagyméltóságod ama nyiltan kifejezett óhaja teljesítésének, hogy «mindenjogi tanintézet székhelyén legyen bizottság ?« Ha az elméleti államvizsgálaton ezentúl is a tanároké lesz a főszerep, a mint még Poroszországban is a négy cenzor közül kettőnek egyetemi tanárnak kell lennie: mért ne lehetne minden jogakadémia mellett szervezni egy-egy államvizsgálati-bizottságot, oly módon, hogy abba — az eddigi gyakorlatnak megfelelőleg, de talán az elméleti szakképzettség szigorúbb figyelembevételével — akár helybeli, akár vidéki kültagok neveztetnének ki. kik a vizsgálatban az eddiginél nagyobb mérvű aktiv részvételökkel egyrészről hozzájárulnának a színvonal emeléséhez, másrészről a tanári elemmel szemben gyakorolnák a semmiesetre sem fölösleges ellenőrzést? Azt nem vonjuk kétségbe, hogy a jogászi képzés egységének biztosítása céljából legmegfelelőbb lenne egyetlen egy nagy országos vizsgáló-bizottságot szervezni; de ha Nagyméltóságod a könnyebb hozzáférhetésre való tekintetből mégis a decentralizációt fogadja el: biztosíthatjuk felőle, hogy az általunk ajánlott módon a vizsgálati bizottságok összeállítása semmivel sem fog nagyobb nehézséggel járni, mintha a kir. táblák székhelyére teszik a vizsgáló-bizottságokat; a vizsgálat elméleti jellege pedig sokkal inkább meg lesz óva. Különben megjegyezzük, hogy a decentralizáció sem zárja ki szerintünk az egységes képesítés lehetőségét. Ha ugyanis a kormány az államvizsgálaton, úgy, miként az érettségi vizsgálaton, képviselteti magát: a kellő utasítással ellátott kormányképviselők jelentései alapján gondoskodhatik róla, hogy az összes államvizsgálatokon lehetőleg egyforma mérték alkalmaztassék. s akár a felölelt anyag terjedelme, akár az eredmény megítélése tekintetében egyik se különbözzék a másiktól. A vizsgálatok decentralizációja, abban az alakjában, a mint azt Nagyméltóságod tervezi, azért nem célszerű, mert egyrészről megnehezíti egyes jogakadémiák növendékeire nézve az államvizsgálathoz való hozzájuthatást, másrészről problematikussá teszi még a szorgalmasabb, képzettebb növendékekre nézve is a vizsgálat sikerét. Különösen ez utóbbi momentumot ajánljuk Nagyméltóságod figyelmébe, míg az előbbire csak annyiban fektetünk súlyt, a mennyiben, ha már minden áron mozgósítani kell a vizsgálatokon szereplő egyéneket, sokkal természetesebbnek találnők a négy cenzor, mint a száz meg száz jelölt ide-oda vándorlását. Az elméleti vizsgálatot legfölebb csak formailag lehet elválasztani az iskolától. Ha ellenben a szétválasztás úgy történik, amint azt Nagyméltóságod kontemplálja, hogy t. i. a jelölt egészen idegen emberek elölt tesz próbát elméleti képzettségéről: ennek a próbának a sikere inkább fog a szerencsétől, mint az illető csekélyebb vagy nagyobb mérvű készültségétől függeni. Az államvizsgálati bizottság, akár a kir. ítélő tábla székhelyén levő, akár idegen akadémia végzett növendéke áll előtte s négy tagja közül akár jelen van három tanár, akár nincs, a jelölthöz intézett kérdések formulázásában, a dolog természete szerint, az iskolai tanulmányokra csak annyiban lehet tekintettel, a mennyiben az egyes tantárgy köre és terjedelme a tanulmányi szabályzat által meg van állapítva; de a különböző tanárok által követett irányt és rendszert részint nem ismeri, részint nem törődik vele. Hogy fogják tehát a cenzor és a jelölt a vizsgálaton egymást megérteni? s ha nem értik meg egymást: hogy lehet majd igazságos ítéletet mondania a cenzornak a vizsgálat eredménye felett ? Egy mód volna a bajon segíteni. Az t. i., hogy hallgatólagos conventió jönne létre az egyes vizsgálóbizottságok és az abituriensek közt a használandó tankönyvekre nézve. Úgyde ez meg — a mint mondanunk sem kell — annyira kompromittálná egész felsőbb oktatási rendszerünket, annyira kivetkőztetné jogi szakiskoláinkat tudományos jellegükből, hogy az efféle expediensnek még a gondolatát is ki kell verni fejünkből. A reform célszerűségét vizsgálván, azt föltenni sem akarjuk, hogy a vizsgáló-bizottságok a királyi tábla székhelyén levő akadémiákból kikerült jelölteknek kedvezni fognak a többiekkel szemben; de abbeli aggodalmunkat nem hallgathatjuk el, hogy az előbbiek mindenesetre kedvezőbb helyzetben lesznek, mint az utóbbiak, miután a vizsgáló biztosok jobban ismervén a helybeli akadémia tanárainak rendszerét, a vizsgálaton ahhoz fognak alkalmazkodni s így akaratlanul is előnyben fogják ezeknek tanítványait részesíteni. Az előadottak után kérjük Nagyméltóságodat, kegyeskedjék a tervezetnek azt a pontját, mely az államvizsgálatot a királyi ítélő táblák székhelyéhez köti, elejteni. Bízunk benne, hogy ebbeli kérelmünket teljesíteni fogja, mert ha argumentumaink nem győzték volna is meg: a reformnak ez a része sokkal alárendeltebb jelentőségű, semhogy azt, már csak az iskolafentartó ev. ref. egyház aggodalmainak eloszlatása végett is, az egységes államvizsgálatok egész koncepciójának legkisebb sérelme nélkül mellőzni ne lehetne. Az államvizsgálati bizottságok összeállítására nézve mindössze is annyit jegyzünk meg, hogy fennebb kifejtett álláspontunkból kifolyólag, az elnöki tisztet — nem úgy, mint Poroszországban, a hol az elnök mindig a birák közül neveztetik ki — mindenesetre tanárral kivánnók betöltetni, annyival is inkább, mert a vizsgálatra jelentkezők a tanár-elnökkel érintkezhetnek legkönnyebben és legközvetlenebbül; továbbá óhajtanok, hogy a szavazás megkönnyítése végett a vizsgáló-bizottságok ne négy, hanem öt tagból álljanak. Végre a mi a tudori fok minősítő jellegének megszüntetését s kizárólag tudományos grádussá leendő átváltoztatását illeti, erre nézve teljesen egyetértünk Nagyméltóságoddal. Csak a tudori fok olyatén szabályozása ellen van kifogásunk, melynél fogva az a jog- és államtudományok egyes kisebb köreire vonatkozó beható képzettségnek szolgálna bizonyságául. Ha az egységes államvizsgálat, a jog- és államtudományi képzettséget igénylő minden pályára megadja az elméleti képesítést: a doktori fok régi díszét ipso facto vissza fogja nyerni, de csak abban a régi szervezetében, melyben a jogászi képzettség valódi koronájának tekintetett. Nem hiszszük, hogy a szigorlati tárgyak tervezett, fölaprózása — még ha a doktori fok megszerzésének föltételéül az általános jog- és államtudományi képzettség kívántatik is meg — a jelöltek látókörének kitágítására s ily módon a tudori fok tekintélyének emelésére szolgálhatna. Midőn a fennebbiekben előadtuk Nagyméltóságod törvény javaslat-tervezetére tiszteletteljes megjegyzéseinket, ismét és ismét hangsúlyozzuk, hogy az alkotmányos kormány és az ev. ref. egyház, mint a nemzeti kultura tényezői, ha egyik-másik reformnál a részletkérdésekben