Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-26 / 13. szám

tefett, a Quartalschrift tudós szerkesztői nagv bölcsen félreállottak és mélységesen hallgattak. Ez a dogma megölte azóta a tudományt a róm. kath. egyházban, es a Schellek, Scholtzok, Schanzok csak kivételek, a kiket nem szivesen látnak Rómában. Róma nem halad s nem tanul, hanem Gayrand apáttal, a pápás politika e kiváló képviselőjével s az atheista francia köztársasággal kacérkodik. Gyárilag "osztogatja áldását a vallásos szentelt tárgyakkal gyümölcsözően folytatott kereskedelemre, és a pápaság ma is ügy szereti a pengő pénzt, mint egykoron, a midőn a török ellen vagy a szent Péter templomára gyűjtött vagy gyűjtetett. Még a Germániának is föltűntek már ezek a szent tárgyakkal való üzérkedések és nyerészkedések felső Sziléziában, De térjünk át más terrenumra, a római propagandának Dániában való rohamos terjedésére. A római katholikusok száma a luth. Dániában ma hét ezerre tehető, a kik közül 4000 a fővárosra és vidékére esik, két ezer a tartományra és egy ezer a melléktartományokra. Különösen a Dánia altal gazdaságilag meglehetősen elhanyagolt Islandban legtöbb az áttérések száma. A római propaganda Dániában általában véve emelkedőben van A 7000 római kath. hivőt 25 pap, 20 jezsuita, hét Mária-testvér, 170 Józseftestvér s 20 »szürke« nővér gondozza. A lelki gondozás tekintetében tehát e propaganda irigylésre méltó módon el van látva. A radikális materialista sajtó, mint p. o. a kopenhágai >Politiken«. az ultramontán propaganda szolgálatában áli, s épúgy tolja annak a szekerét, mint nálunk a legtöbb fővárosi lap. A dán konverfiiák között a legelőkelőbb Ledreborg-Holstein gróf, ki a római katholicizmus egyik legnagyobb támasza. A róm. kath. hercegnő, Maria, Waldemar dán herceg neje, népszerűvé tette a pápistaságot a női arisztokrácia körében. A nagy pápás egyház vagyona VII. Frigyes király morganatikus özvegyének, Dannzer grófnőnek köszöni eredetét, a ki zajos fiatal évei után, késő vénségében »megtért« s vagyona legnagyobb részét római kath. alapítványokra hagyta. Kopenhága közelében van az a nagy, jól dotált jezsuita kolónia, a honnan a római propaganda kiveti hálóját az egész Dániára s Norvégiára. A protestantizmus ez éjszaki veszteségeit azonban kárpótolják a más országokban elért újabb nyereségek, így a würtembergi királyságban az evang. lakosság erősebben gyarapodik, mint a római katholikus. Az 1895-ben megejtett népszámlálás adatai szerint az ev. lakosság 1890 óta 2 46%-aJ, a római kath. ellenben csak 1'78%-al szaporodott, vagyis a prot. szaporodás 1.441.240, r. a kath. ellenben csak 620,474. Franciaországban pedig a protestánsok ellen mozgósított üldözések dacára Örvendetesen terjed az evangéliumi mozgalom a római klérus körében. A konvertáló papok sevres-i azilumába a minap a 81-ik római kath. pap jelentkezett; sőt az evangélizáció terjesztésére egy társaság is keletkezett. XIII. Leó pápa s az atheista köztársaság kacérkodásai, a hadsereg ismert dolgai s a jezsuiták áskálódásai dacára terjed az evangéliumi mozgalom s a grand signeur nemzet kezdi érezni az evangélikus keresztyénség szükségét. Beyschlag lapjának februári füzete »az osztrákmagyar birodalom* állapotaira is kiterjeszti figyelmét. Azonban sajnos, hogy ez alkalommal is ismert elfogultságával nézi és méltatja annak viszonyait. Úgy találja, hogy a minden igazságot nélkülöző romanizmus teszi tönkre a habsburgi monarchia (sic !) áldott országait és nemes népeit. Ebben igaza is van; azonban a mit ezentúl mond, az már csak a félrevezetett ítélet eredménye. Szerinte a Magyarországon uralkodó liberális rendszer csak benső hazugság, mely csak azt célozza, hogy az államban a többséget alkotó (?) nem magyar nemzetiségeket elhallgattassa s a magyar-izmus politikai egyeduralma alá juttassa. Hogy egy ilyen pszeudóliberális rendszer karöltve jár a róm. kath. egyházzal: mutatják az egyházpolitikai törvények gyümölcsei. Mint az erdélyi szászok előre megjósolták, e törvények a római propaganda javára váltak. A kongruáról szóló törvény is, Beyschlag szerint, csak »a magyar sovinizmusnak* használ, s a gyülekezetek nemzetiségi létjogának megrontására vezet. Mert hát »a magyar nemzeti állameszme ellen való vétkezés« igen tág fogalom s mit sem mond az sem: »durch das Municipium dem Minister angezeigt zu werden«. Mindjárt másként lát és itél azonban, mihelyt az ausztriai németexröl van szó. Ausztriában, szerinte, egy német uralkodó dolgozik a római gyóntatóatyák és a minősíthetlen miniszterek társaságában 11 millió németnek tervszerű elnyomatásán, pedig a németek kulturája tartja össze a többi, félig barbár nemzetiségek tömkelegét. Los von Rom ! a jelszó a németek körében, s a protestantizmusra vagy az ó-katholicizmusra való tömeges áttérés eléggé jellemzi az osztrák állapotokat. Magában Bécsben 800-an tértek át; sőt az áttérések a pápás Insbruckban is igen gyakoriak. A német bizalmi férfiak gyülekezete komolyan veszi a mozgalmat s a német protestánsok joga és kötelessége a római járom lerázására törekvő testvéreknek segédkezet nyújtani. Ha ezt nem tennék, úgy az »wáre eine Lieblosigkeit und eine Narrheit«. — Persze, a németeket támogatni kell, hanem a magyaroknak mozdulniok sem volna szabad. így módosul az ítélete még ily tudós férfiúnak is, mihelyt nemzeti érzése s a reánk hazudozók alaptalan állításai által engedi magát félre vezettetni. Sz. M. MISSZIOÜGY. Dr. Fairnbairn indiai útja Mrs. Haskell, egy chicagói úrnő nagyszerű alapítványt tett a Kelet-Indiában tartandó vallásbölcseleti és összehasonlító vallástudományi felolvasásokra, s e felolvasások tartására, a mult év vége felé dr. Fairbairn, a Mansfield College igazgatója vállalkozott. Dr. Fairbairn a karácsony után való napokban a kalkuttai »Keresztyén Ifjak Társulatáénak nagy termében óriási közönség előtt tartotta meg felolvasásait, s bár a belépőjegyeket nagyon megválogatva osztogatták, mégis nagy közönség gyűlt össze a kalkuttai hindii közönségből e felolvasások meghallgatására. Egyik kalkuttai közlöny így ír ez eseményről: »Ez volt az első eset, hogy dacára a válogatva osztogatott belépőjegyeknek, — a felolvasóterem zsúfolásig megtellett. Láttunk sok komoly embert, a kik közönséges felolvasások meghallgatására nem igen szokták pazarolni drága idejüket, s most jóval dr. Fairbairn megjelenése előtt majdnem viaskodtak a helyekért.* Dr. Fairbairn, felolvasásai megkezdése előtt az Indiában működő hittérítőkkel értekezletet tartott, egyfelől, hogy azoktól, mint a kik a hinduk eszme- és kedélyvilágát jobban ismerik, megtudja, hogy mely igazságokra fektesse a fősúlyt; másrészről, hogy megértse tőlük, vájjon felolvasásaival nem nehezítendi-e meg a hittérítők munkáját? E konferencián kiviláglott az az érdekes tény, hogy a hinduk sokkal jobban méltányolják a ker. misszioná-26+