Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-26 / 13. szám

riusok munkáját, mint az Indiában élő angolok. Dr. Fairbairn egyik télolvasásának bevégeztével igen érdekes incidens történt. Miután Spencer, Darwin, Huxley és mások theoriáit kellően méltatta, — a buddhizmus, a vedantizmus, zoroaszterizmus és a mohamedanizmus tanait gondosan elemezte, és erkölcsi tanaik fogyatékosságát kimutatta, — ezekkel szemben rámutatott Krisztus kimagasló nagyságára és a keresztyén vallásról lelkesülten, szép és elragadó nyelven szólott. Minden szava szivből jött és behatott a szivekbe. Bizonyságot tett személyes tapasztalata alapján vallásának megvilágosító és ihlető voltáról, s végül gyengéd hangon kérte hallgatóit, hogy fogadják el azt a vallást, a melyben ily erkölcsi erő van. Ez a személyes vonatkozású előadás csodás hatást tett a keresztyénekre és nem keresztyénekre egyaránt. Egy tekintélyes állású hindu felemelkedett; meleg hangon köszönetet mondott a fölolvasónak és nyiltan megvallá, hogy a hallottak mélyen meghatották, és hogy meg van arról győződve, hogy az a szeretet, melyet a keresztyén vallás igaz követőiben faj-, osztály-, és nemzeti különbség nélkül gyakorol: isteni eredetének legfőbb bizonyítéka. Ő nem akar csak azért ragaszkodni a hazai vallásrendszerekhez, mint a rosz hazafiak, mert azok a hazai talaj produktumai ; azzal sem hízeleg magának, mint sok honfitársai, hogy hazájában sokféle vallásforma van ; — 0 csak egy vallást akar ismerni és gyakorolni, azt, a melyik legjobban kielégíti a szivek vágyait, a mely a szeretet által a föld összes népeit egy családba egyesíti. Ez a vallomás dr. Fairnbairnt mélyen meghatotta és elmondá, hogy félve jött el hazulról^ mert méltatlannak érezte magát, hogy ez ország legjobb és legnemesebb fiaihoz beszéljen; de a most hallott beszéd felbátoríta és örömmel teljesíti felvállalt munkáját, bízva Isten megsegítő kegyelmében. A közönség nagy tetszéssel fogadta a felolvasó végszavait, valamint a hindu gentleman felszólalását. (Cs.) IRODALOM. ** Dósa György. A magyar történelem egyik érdekes alakjának emlékét eleveníti föl a Történelmi Könyvtár legújabb 85. füzete. Aldor Imre írta meg ebben Dósa György életének és az 1514-iki parasztlázadásnak történetét. Nagy rokonszenvvel, de a történeti kritika pártatlan ítéletével tárja elénk ez első magyar szociálista életének érdekes képét. Elmondja, mint lesz az egyszerű jobbágy fiából, a maga emberségebői, a király kedvelt vitéze és mikép él aztán vissza azzal a bizalommal, mely oly nagyszámú fegyvert bíz kezére. Az eszme, melyért harcolt : a magyar jobbágyság fölszabadítása, rokonszenvünket kelti föl a parasztvezér iránt ; de sem eszközeit annak kivitelére nem válogatta meg, sem az időt, melyben megvalósulhatott volna és ezért irgalmatlanul buknia kellett. E könyvecske, melyet szerzője Zsilinszky Mihály államtitkárnak ajánl, helyenkint megkapó hévvel, igen szépen irott. Képei is nagyon csinosak. Az egész könyv arra vall, hogy nálunk is lehet'már nagyon olcsón könyveket kapni. Ára fűzve 40 kr. és a Franklin-Társulat adta ki. ** Újabb sarkvidéki utazások. A Franklin-Társulat kiadásában megjelenő » Vasárnapi könyvtár*-ban jelent t

meg e könyvecske, mint e gyűjtemény 36. füzete, mely e században lefolyt észak-sarki utazások hőseit és kalandjait ismerteti. Folytatása és kiegészítője ez a múltkoriban megjelent Nansen-füzetnek. Rövidesen, de eléggé tájékoztatva irja le az angol, német, svéd és norvég expediciók eredményét s nagyobb teret szentel a Paverféle osztrák expedíció leírásának. Számos illusztráció magyarázza a szöveget. A hasznos és manapság különösen szükséges tudnivalókat tartalmazó csinos könyv 20 kron kapható. EGYHÁZ. Lelkészválasztások. A szádelloi (tornai egyh. m.) egyház, meghívás útján Fodor Géza, pelsőci segédlelkészt, — a kis-kovácsi (mezőföldi egyh. m.) egyház egyhangúlag Bódis Lajos^ székesfehérvári segédlelkészt, — a dobozi egyház (békés-bánáti egyházmegye) Szabó Mihály segédlelkészt választotta meg lelkipásztorává. A prot. lelkészek kongruája ügyében, a szabadelvű párt márc. 20-iki ülésén, a kultusz-budget tárgyalása elkalmával Tisza Kálmán arra kérte Wlassics minisztert, hogy ha egyáltalán nem ütközik lehetetlenségbe, minél előbb, ha lehet még az idén, egészítse ki hatszáz forintig a nem r. katholikus lelkészek illetményeit. Wlassics miniszter erre kijelentette, hogy mihelyt az összeírások mind beérkeznek s a szükséglet egészen át lesz tekinthető, a törvény végrehajtásában úgy szándékozik eljárni, hogy minél nagyobb összeggel, ha lehetséges lesz, hatszáz forintig kezdessék meg még az idén a kiegészítés. Az erdélyi püspökválasztási mozgalmak hétrőlhétre nagyobb hullámokat vernek. Különösen dr. Bartók György érdekében ütik erősen a vasat lelkes párhívei. A minap megjelent jelölő »Szózat« után, melyet több egyházmegyei és kollégiumi gondnok, továbbá lelkész és tanár aláírásával Nagy-Enyedről bocsátottak ki, most külön röpirat is ajánlja Bartókot a püspökségre. A Budapestről kibocsátott brosüra: >Ki legyen az erdé'yi püspök?* cím alatt intéz komoly szavakat az erdélyi egyházkerület közgyűlése tagjaihoz. A 16 lapra terjedő füzetet Irenikus irta, ki emelkedett lelkű, éles elméjű, hitbuzgó és az erdélyi viszonyokat alaposan ismerő ember s e mellett gyakorlott író. Bartók melleit tör lándzsát, de a többi jelölteket nem bántja. Nagyon találóak az erdélyi egyházkerület jelen helyzetéről mondott következő szavai. 1. »Tény az, hogy anyagi ügyeink kezelésében a túlhajtott központosítás rendszere — legalább a mostani formájában — bejelentette csődjét és átalakításra vár. 2. Míg egyházunk külső kinézésében megújúltnak látszik, belső tartalma, a hitélet ereje és buzgósága nem nyilvánul abban a fokban, mely az egyház jövő sorsára nézve az aggodalmakat