Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-19 / 12. szám

új birtokosok által újakká alakítva. Hova lettél Verbőczy magyar nemzete? Hol vagytok szent István koronájának tagjai? Hol vagytok gyermekkorom tiszteletének, bámulatának tárgyai ? Bizony sokat, nagyon sokat elsepert közületek a március 15-ike. Lelkesülve tűzted ki most 51 éve ősi hajlékodra a szabadság, egyenlőség elvét hirdető lobogót, és most búslakodva tapasztalod, hogy a szabadság és egyenlőség más lakost vitt házadba, birtokodba. Igen, március 15-ike szabaddá tette a munkát, egyenlő joguakká a munkásokat, a dolgozni, fáradni, küzdeni szeretőket. Az iskolák, a hivatalok, móltóságok, az iparos és kereskedői pálya, a földbirtok szerezhetés megnyílt mindenki előtt. Szabad a munka, szabad a verseny; előjog, kiváltság, születés nem véd senkit méltóságában vagy birtokában, hanem véd, előbbre visz, magasabbra emel, nemesít a munka, a szorgalom, a kitartás. Uj időket hozott, új törvényeket állított az ember elé a március 15 ike. Mint Mózes a törvény kiadatásakor elmondhatta népének : Eletet és halált adtam ma előtökbe; válaszszátok azért az életet, hogy éljetek, mind ti, mind a ti maradékaitok,— úgy az 1848-iki események Géniusza is méító joggal mondhatta volna e szavakat a magyar nemzethez. Új idők, új törvények. Ha nemzetünk fiai közül az elmúlt félszázad alatt oly sokan nem akarták meghallani azon Génusz szavát, hanem akartak az új törvény előtt meghajolni: halljuk meg mi, hajoljunk meg mi, és ha Isten ma vagy holnap oly helyzetbe juttatja Önöket, hogy alkalmuk, sőt hivatásuk lesz másoknak az oktatása, vezérlése : tartsák előttük folyvást azt a tudatot, hogy a márciusi evangéliomokban élet és áldás, de másrészt halál és átok rejlik. Mi ugyan a kik itt jelen vagyunk, saját őseink kastélyainak, avagy nemesi kúriáinak romjai felett nem siránkozhatunk : de ha egy tag szenved, érzi azt. s érezni kell minden tagnak. Mi magyarok csak akkor érezhetjük magunkat boldogoknak e hazában, ha a haza valóban magyar; — ha ebben az ősi magyar nemzeties szellem uralkodó. Négy évtizedes tanárságom alatt megszoktam, hogy ha a magyar protestáns egyház történelméről beszéltem, lépten-nyomon átcsapjak a magyar nemzet történelmébe. Megfordítva is áll. Ha nemzetem történetének lapjait olvasom: egyik szemem egyházamon függ. így vagyok, ha a nemzeti ünnep eseményei felett gondolkodom is. Március lö-ike után kót-három hétre országos törvény által kimondatott a szabad vallásgyakorlat, az egyenlőség, a viszonosság elve. Ennek folyamányát képezték az 1868-iki, majd az 1895. évi vallásügyi törvények. Es avagy protestáns egyházunkra nézve áldást hozott-e a nagy szabadság, vagy átkot? Áldást! ón legalább erősen hiszem, azon szomorú jelenségek és eredmények dacára is, melyekről a legújabb időkben oly sok oldalról ós oly sűrűn értesültünk. Óh, de itt sem mannaként hull az áldás. Ember, bízva-bizzál, de küzdve-küzcljél is. Különben átok forrásává lesz reád nézve a szabadság ós egyenlőség. Az előbb rajzolt pusztulása a nemesi középosztálynak nemcsak a magyarságra, de protestáns egyházunkra nézve is nagy veszteség. A közelebb mult pár években sokat forgattam a pesti egyház és iskolákról szóló krónikákat. Találkoztam egyenként azon nemes, nemzetes, tekintetes, nagyságos, méltó ságos, excellenciás hitrokonok neveivel, a kik a mi pesti ekklézsiánk, templomaink, iskoláink megalapításában resztvettek, a kik a szükséges pénzösszegeket ezekre nyújtották. Szomorú foglalkozás volt ez nagyon, bizonyos oldalról tekintve. Önök, fiatalabb nemzedék, már névről sem ismerik egy jó részét azon családoknak, a melyek még ezelőtt egy századdal, de csak 6—7 évtizeddel előbb is még, hazai protestáns egyházunknak, egyik-másik főiskolánknak, vagyoni és erkölcsi befolyás tekintetóban fő-főoszlopai voltak. Kidőltek ! Elpusztultak! Támadnak-e újak helyükbe? Az a nagy szabadság, melyet az egyházi élet terén élvezünk, nem hozand-e romlást reánk? A régi, az egykor uralkodó egyház avagy az újabb és legújabb időkben keletkezett, tevékeny, fürge szekták, avagy a terjedő hitetlenség, egyháziatlanság nem fogják egyházunk híveinek számát még inkább megapasztani, a szíveket elidegeníteni ? Válaszszuk az életet és áldást! Szabaddá tette március 15-ike a munkát, a versenyt, a küzdést; egyenlővé a küzdők előtt a tért, a jogot, ós jórészt a fegyvert is. Küzdjünk azzal a lelkesedéssel arányban álló erélylyel és kitartással, melytől át volt hatva ez előtt 51 évvel minden igaz magyar, át van hatva ma is minden jó hazafi, de főként minden magyar ifjú, s át vannak hatva Önök is egytől-egyig. A lelkesedós felmelegíti, megpuhítj a a lelket, fogékonynyá teszi a nemes magvak befogadására; legyenek azért elnézéssel, ha a lelkesedés ezen pillanatát arra is fel akartam használni, hogy, ha csak futólag is, egy-két komoly eszmét felvessek, hogy tekintetüket a jövő munkás irányok teendőire irányozzam. Őrizzék meg továbbra is a szent, magasztos eszmék iránti lelkesedóst, de kapcsolják össze mindenkoron munkával. A március 15-ike elevenítse fel lelkükben évről-évre azt a tudatot, hogy