Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-12 / 11. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Theodor Waitz, Ailgemeine Pádagogik und kleine pádagogische Schriften. IV-te;

durch Beigaben vermehrte Aufl. Herausgegeben von Dr. Ottó Willmann, Professor in Prag. Braunschweig (Vieweg & Sohn) 1898. 552 lap. Ára 5 márka. E testes kötet szerzője egy, a XVI. század végével Vácról vallása miatt elüldözött magyar famíliának a sarjadéka. Marburgi egyetemi tanár volt s 1864-ben hunyt el. Számos munkát adott ki a pszikhológia, ethika. pedagógika, logika és bölcsalettörténet köréből. Legnagyobb munkája »Antropologie der Völker*, 2-ik kiadás 1877. cimű müve. »Általános pedagógikájának* 1-ső [.kiadása 1862, a 2-ik 1872, a 3 ik 1882-ben jelent meg, s a jeles dolgozatról a német szakirodalom a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. Életrajzát Zeller berlini tanár írta meg. A művet, három értekezés előzi meg. Mintegy bevezetése akar ez lenni az általános pedagógikának. Az elsőben Willmann »Waitz gyakorlati bölcseletét« ismerteti, mely is az egyén filozófiai megvizsgálásából kiindulva a társadalom filozófiájának, az ún. szociológiának megalapítására jutott el. A másodikba Gerland pedagógiai tanár Waitz tanári működését s a harmadikban Seheibert tanár az »Általános pedagógika* első kiadását ismerteti. A mű végén szerzőnek az 1848—1858. években kiadott több pedagógiai értekezése található (443—552. ].). A mii a pedagógika tudományos jellegével s annak művészetével és értékével foglalkozó bevezetésen (1—2. §.) kivül két nagyobb részből áll, a melyeknek elseje a nevelés fogalmával és céljával (3 — 6. §.), másika pedig a nevelés eszközeivel (7—27. §.) foglalkozik. A nevelés eszközei között szerepelnek a szemlélet, a kedély, az értelem, a tanítás és annak főbb tárgyai. Csudálatos, hogy az akarat nevelésének külön szakaszt nem szentelt. A tanítás tárgyai között főleg az idegen nyelvek, a mathematika s a természettudományok szerepelnek. Finom érzék, zseniális tapintat és bámulatos szakképzettség jellemzi összes fejtegetéseit. A mű tartalmának rövid, vázlatos ismertetése után nézzük a művet, mint egészet. Szerző, egészen helyesen, a nevelés és oktatás egységes jellegéből indul ki. Herbart iskolájának erősen fegyelmezett híve, a ki az elméletnek és a pedagógiai prakszisnak ügyes összefoglalására törekszik a nevelés és oktatás egész vonalán. Különös részletességgel tárgyalja a kedélyi nevelés kérdését, a melynek negatív oldala a fegyelem, a büntetés és a lelkiismeret; pozitív oldala pedig a család, az iskola (történet és anyanyelv) és a vallás. Ezt követi az ízlés és az értelem nevelése. Az egész pedagógiai irodalomnak ezek a kontroverz kérdései. E téren a tudós szerző úgyszólván a Herbart-féle eszmék popularizálására törekszik. Herbart bölcseletével osztozik az érzékfölöttiség eszméjének hiányos tárgyalásában. Pedig a nélkül aligha lehet szólani ;i vallásnak az ember és az emberiség fejlődésére nélkülözhetetlenül szükséges jeli-egéréi. A vallás az ember legsajátosabb ténye és lényege, mely az embert emberré teszi és neveli. E tekintetben a mű 20. §-ának fejtegetése hiányos és kiegészítésre szorul. Különben aláírjuk az iskolai nevelésre és tanításra vonatkozó összes fejtegetéseit. A részletekre áttérve, osztjuk szerzőnek ama nézetét, a mely szerint csak az a tanítás művelő és képző hatású, mely »zum Selbsterwerben des Gesetzes oder eines Gedankens íührt«. A mit a földrajz tanításáról mond, hasonlóan hiányos és kiegészítésre szorul. Térképolvasás azesupán, a melynél a tanuló növendéknek önálló tevékenységéről sző sem lehet. Egy kevésbé áttekinthető konglomerátum a mai földrajzi tanítás. Az újabb nyelvekre vonat kozó nézeteit sem oszthatjuk, mivel idegen nyelvet a beszélésig az iskola soha sem nyújthat. Gondolatok, szavak és frázisok betanításáról lehet itt legfeljebb szó. De teljesen osztjuk pedagógiai didaktikai tekintetben a régi nyelvek és az anyanyelv tanítására vonatkozó nézeteit. Egyebekben lelkiismeretes megbízhatóság, kiváló szakképzettség, a részletekben való teljes biztonság, az anyagnak teljes ismerete, a módszer biztonsága, s az ítélet érettsége jellemzi Waitz általános pedagógikáját. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. Res eatholieae. A napokban oly dolgok felől értesültem, a miket szó nélkül hagyni nem lehet, nemcsak azért, mert általuk egyházunk érdekei vannak veszélyeztetve, hanem azért is, mert testileg szerencsétlen emberek lelki ügye szenved elnyomatást. Előre megjegyzem, hogy relata refero, de olyan forrás alapján, a melynek hitelreméltóságában nincs okom a legkevésbé sem kételkedni. A budapesti állami országos vakok-intézetéről s azokról a veszedelmekről akarok szólani, a melyeknek az intézetben élő protestáns hitfeleink, vallási tekintetben ki vannak téve. Azok a visszaélések, melyek ez intézetben, épen az intézeti igazgatóság részéről elkövettettek s elkövettetnek, kötelességünkké teszik, hogy nyíltan felszólaljunk ellenök, s felhívjuk reájuk mind egyházi elöljáróságaink, mind pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter figyelmét. A budapesti országos vakok-intézete állami intézet, s ebből folyólag a viszonosságnak kellene a vezérelvnek benne lennie vallási tekintetben s épen nem engedhető meg, hogy bármely egyház előnyére felekezeti jellegű legyen. Igv volna ez elvben ; de nincs így a valóságban, sőt a legújabban annyira róm. kath. jelleget öltött, hogy egyenesen a protestáns növendékek pápistákká tételére törekszik. Az intézet e tekintetben régebben nem adott panaszra okot. Minden növendék részesült a saját felekezetű hitoktató által vallásos oktatásban, s az intézet, mint intézet megőrizte felekezetnélküli jellegét. A legutóbbi évek-