Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-12 / 11. szám

ben azonban, a mikor Pivár Ignácz személyében új igazgatót nyert: egészen megváltozott az állapot. Pivár úr, a ki azelőtt a váczi siketnéma-intézet tanára volt, piarista pap, és pedig úgy látszik, hogy nem a régi szabadelvű, hanem az újabbkori, türelmetlen, ullramontán szellemű piarista papok közül. Alig, hogy az új igazgató betette a lábát az intézetbe, azonnal megkezdte lélekhalászó, sőt erőszakos működését. A régi, felekezetnélküli intézetet igyekezett róm. kath. jellegűvé tenni, és pedig nem csakúgy, hogy az intézetet róm. kath. jellegűnek kezdte állítani, hanem úgy is, hogy az intézet nem róm. kath. növendékeit is pápistákká formálja. Az intézeti lakószobákban s az étkező teremben szenteltvizes medencéket állított íel, s rákényszerítette a nem protestáns növendékeket a szentelt vizzel való keresztvetésre, s reggel, délben és este az Üdvözlégy Mária elmondására. A kisebb gyermekeket ellátta a szent rózsafüzérrel, szentképekkel, s mindent elkövetett azoknak a róm. kath. egyházba való beédesgetésére. S még ezzel sem elégedett meg. Mint pap, minden vasárnap misét tartott, s rákényszerítette a nem róm. kath. növendékeket is a mise hallgatására, sőt az abban való tényleges részvételre, a menynyiben a jobb hangúakkal az énekkarban énekeltetett. A ki a szelid (?) nyomásnak nem akart engedelmeskedni, az megbánta engedetlenségét az étkezésnél, a hol nemcsak hogy kisebb adagot kapott, hanem ráadásul még ilyen szavakat hallhatott: »Ugy-e jó a katholikus sonka és a katholikus fánk; de a keresztvetés és az imádkozás nem kell, ugy-e?U Türelmetlenségét az igazgató úr leginkább prédikációiban mutatta ki. Odakényszerítette protestáns növendékeit is, s a legerősebb kifakadásokban tört ki a protestantizmus ellen. Luthert, Zwinglit, Kálvint gonosztevőknek, istenteleneknek, Antikrisztusoknak bélyegezte nem egyszer, míg a pápistaságot egekig magasztalta fel. Ezt a türelmetlenséget végre magok a növendékek sokalták meg. Legközelebb magok panaszolták el tűrhetetlen helyzetüket hitoktatóiknak, s azok védelmét kérték. A hitoktatók fel is szólaltak, — s az igazgató úr tagadott is. nem is. Tagadta ugyan, hogy ő vallási kényszert gyakorolna a nem róm. kath. növendékekre; de elismerte, hogy azok tényleg elvezettettek a misékre s a prédikációkra. Ő, mint mondá, csak lelki táplálékban kívánta őket részesíteni, s nem tehet róla, ha a protestáns növendékek annyira felismerték a róm. kath. vallás szépségeit, hogy maguk vágyakoznak utána. Elismerte, hogy a jobb hangú prot. gyermekek énekeltek a karban róm. kath. énekeket, de — mondá — ő ezzel is javukat akarta; mert hiszen, ha hangjuk kiképződik s megtanulják a karénekeket: az intézetből kikerülésük után kenyerüket is megkereshetik a miséken való éneklés által. Hogy pedig a többi protestánsokat is elvezettette a misékre, azt azért is tette, mert neki nincs akkora személyzete, hogy valakivel felügyeltethetett volna reájuk, addig, míg a róm. katholiusok istentiszteleten vannak. A hitoktatóknak megígérte, hogy ezentúl óvakodni fog ilyen dolgoktól ; de hogy ígérete mennyit ér, mutatja az, hogy a mikor a legközelebbi mise alkalmával egy, már félig róm. katholikussá nevelt prot. leánynövendéket figyelmeztetett egy Krausz Vilmos nevű prof. fiu arra, hogy a protestánsoknak nem kell misére menniök, s ezt az igazgató úr a lánytól megtudta: a fiu kezét hátra köttette s több órán át egy sarokban állni kényszerítette, azután pedig az étkezésnél a bűnösök asztalához ültette. A türelmetlenség azonban nemcsak a protestánsok, hanem a zsidók ellen is dühöng. A zsidó növendékeket is épúgy rákényszeríti Pivár igazgató úr a kereszt vetésre, szenteltvíz használatára, róm. kath. imádságok mondására, a misén való megjelenésre, mint a protestánsokat. A ki nem engedelmeskedik, megkapja a büntetést. Nem régen, mert nem akart keresztet vetni, egy zsidó fiút erősen felpofozott az igazgató úr, s ez eljárását egy napilap meg is szellőztette. Ilyenek az állapotok az országos állami vakokintézetében; s hogy ez az eljárás meg is termi gyümölcsét, mutatja az, hogy a mult évben egy leány át is tért a róm. kath. egyházba, s az idén is már kettő nyíltan hangoztatja, hogy alig várja, hogy 18 éves legyen és áttérhessen. Ezekre a tűrhetetlen állapotokra a legkomolvobban felhívjuk a prot. egyházak elöljáróságainak és a vallás-és közoktatásügyi miniszter úrnak a figyelmét. Adataink hitelességében nincs okunk kételkedni, s készek vagyunk, hivatalos felszólításra, forrásunkat is megnevezni. Munkatárs KÜLFÖLD. Templomavatás Trentonban. Tető alatt, fölavatásához közel áll a hetedik magyar ref. templom is a szabad Amerika földjén. Ez a New-Yersey államban fekvő Trenton városi ref. magyarság részére épül, s míg egyrészről s legközelebbről nekik leend a márc. 5-ike nagy nap,* hogy azon vígadjanak és örüljenek a szó legnemesebb értelmében, — addig másfelől az egész amerikai magyarság öröm ünnepe leend ez, kik áldozatkészségük filléreivel hozzájárultak a szent ügy megvalósításához. Egy újabb oltára emeltetett közöttünk az evangéliumi hitnek, menyei reménységnek, s az egymást, megértő felebaráti szeretetnek. Ki ne örülne az amerikai prot. magyarság ilyetén való, szemmel is látható haladásának, előmenetelének ? ! Ezelőtt 4 évvel még csak két missziói könpontunk volt, melyek önálló templommal bírtak. Ma van nyolc. Négy évvel ezelőtt sem voltunk többen, erősebbek sem voltunk anyagilag; hanem azt hiszem, szembeszökő haladásunk oka az, hogy gazdagabbak lettünk a hitben, tevékenyebbek, szorgalmasabbak a keresztyéni munkálkodásban. Ha Amerikában egy-egy magyar kálvinista templom épül, ennek örülni lehet nemcsak szorosan vett hitfelekezeti, hanem általános magyar nemzeti szempontból is. A mi templomaink még itt is, minden más egyéb magyar intézmény szolgálataival össze sem hasonlítható nemes missziót végeznek, ha csupán nemzeti szempontból tekintjük is azokat. Azt mondhatnám, hogy ha Amerikát magyarrá akarnánk tenni, csak kálvinista magyar templomokkal kellene azt elegendőképen ellátni. Egyházunk tagjainak általánosságban véve csak csekély töredékét alkotják a tótajkúak és az egyes magyarabb vármegyékből hozzánk származott lutheránusok. Ezek is, a hol csak tehetik, a maguk egyházaihoz csatlakoznak. Ez idő szerint hát csak egyetlen amerikai magyar ref. egyházközségünk van (s ez a new-yorki), hol híveink önálló templommal nem rendelkeznek. De ott már aztán csakugyan bajos is volna ennek megépítésére gondolni is. Az egyház tagjait jó részben folyton fluktuáló elemek képezik. Bevándorlók első pihenő stációja N. York. Ezért ott, habár nagy számmal vannak hitfeleink, de kevésbé állandóak, mint bármely más magyar kolónián. Newyorkban templom építésre ezért is, meg az építésre alkalmas terület horribilis drága volta miatt is, ez idő szerint gondolni sem lehet. Mindazonáltal * E tudósítás még a felavatás előtt íratott. Szerk.