Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-10 / 10. szám

belső missziónak mindig hi!szilárdító és egyház építő hatása van. A nagy tetszéssel fogadott magvas beszéd után fölszólalt Dr. Szabó Aladár theologiai tanár, a ki a beimisszió egyéni oldalát emeli ki. As emberi lélek belmiszsziója : ez az első és a fődolog. Kezdete a bűnbánat, az a folytonos megtérés, mehet Luther a keresztyén tökéletesedés föfeltételének nyilvánított. Ez a folytonos bűnbánat lényegében állandó összemenése az egyénnek a Jézus Krisztussal. S erre három szempontból van szükség. Isten szempontjából, a ki mint szent, jó és végtelenül irgalmas mennyei Atya, azt akarja, hogy gyermekei hozzá hasonlók legyenek. Az ember szempontjából, a kinek sem a földi jóllét, sem az élvezetek, sem semmiféle földi hatalom birtoka nem adják meg azt a jóságot és a vele járó boldogságot, a melyet a Krisztusban való szilárd hit nyújt az életnek. De szükség van végre a közélet evangélizáciöja szempontjából is. A közélet az egyéni élet nemességéből meríti nemesítő erőit, s az egyéni erők satnyulásából veszi romlását. Ha evangéliumi keresztyéni erő buzog és hat nemcsak a papban és a tanítóban, nemcsak a bíróban és a tudósban, hanem a törvényhozásban, a kereskedőben, az iparosban és bármely foglalkozás emberében : akkor, de csak akkor nemesül meg és születik újra a család, a minek romlásán most annyian keseregnek ; akkor helyezkedik ethikai alapra a tudomány és művészet, a mit most annyian sürgetnek; akkor tisztul meg erkölcsileg a politikai és gazdasági élet, mire most annyian és méltán áhítoznak. Mert a nemzetek életének is, miként az egyénekének, csak egy, egyetlenegy nemesítő és megtartó ereje van : az a magasabb isteni erő, melv a Krisztus evangéliumában szállott a földre. Az egyénnek és a nemzetnek ezért az erkölcsi megnemesitésért van szükségünk belmisszióra, hogy először magunk teljünk meg evangéliumi erőkkel s hogy azután bevigyük ezeket az életnemesítő erőket az egyéni- és a köziélekbe. A belrnisszionárius annak az életnemesítésnek az apostola, a melyet Jézus kezdett meg s az ő igazi követői mindenkor folytattak és folytatni kötelesek, hogy az evangéliummal meggyőzzék, a Krisztus lelkével megnemesítsék a világot. Ha ezt az életnemesítő munkát végezzük, akkor biztos sikerre számíthatunk, mert isteni alapra helyezkedünk; akkor munkásságunk a Jézus evangéliumának szilárd alapján minden ingadozást kerülve, minden kapkodást és bizonytalanságot levetkőzve, nekünk munkásoknak rettenthetlen bátorságot kölcsönöz, a világ pedig a szilárd következetesség hatalmával fogja magához vonzani. Azért serkenjünk fel és törjünk bátran előre; az evangélium nem szégyenülhet meg soha. Tetszés moraja követte a lelkes beszédet, mely után Szőts Farkas jelentkezett szólásra. Azt tartja, hogy a belmisszió a lelkek visszatérése a Jézus evangéliumához és az evangélium meggyökereztetése a lelkekben. Tehát az evangélium által való hitébresztés, hitnemesítés és hitterjesztés. Mindenütt szükség van rá, a hol a valláserkölcsi élet meglankadt, a hol a lelkek bágyadtak, a hol a hit elerőtlenült, az erkölcsi élet meglazult. Már pedig korunk hit-világa és erkölcsi élete elvitázhatlanul belső sorvadásban szenved. Beteg a lélek, melyben megfogyott az egyéni keresztyén erély; beteg a család, melyben meglazult az erkölcsi élet tisztasága; beteg az egyház, mely nem tud eléggé nemesíteni, irányozni, eszméltetni; beteg a közélet, melyben megfogyatkozott a nemesebbre törő ideálizmus. A betegség főoka a keresztyén hiterö meghány atlása. Ezt bizonyítja a mindennapi tapasztalat és a vallási statisztika. Ezrek és ezrek kerülik a templomot s pogányos elvilágiasulás vesz erőt a lelkeken. íme a statisztika a mult 1898. évről 410 lutheránus és 522 kálvinista. az új törvények óta összesen 1179 lutheránus és 1557 kálvinista vegyes házasfelet mutat ki, a kik idegen vallásnak Ígérték el születendő gyermekeiket. Nem a hit meglazulásának szomorú jele ez? íme az 1897-dik évben 1520 lutheránus és 2725 kálvinista gyermeket nem kereszteltek meg hitközönyös szülőik. Nem gyászos bizonyítéka-e ez a hitélet elsatnyulásának ? íme szintén az 1897-dik évben 1769 lutheránus és 586 kálvinista házasfél nem áldatta meg polgárilag megkötött házasságát egyházilag az Úr házában. Nem kétség elen bizonysága-e ez a keresztyén hitélet pusztulásának ? És ha mindezekhez bozzáveszszük a statisztikailag ki nem mutatott, de köztudomás szerint elég számos áttérési eseteket: nem azt kell-e mondanunk, hogy a hitélet ébresztő és erősítő belmisszióra olyan szükségünk van, mint a mindennapi kenyérre: s nem így kell-e felkiáltanunk az apostollal: Serkenj föl, te ki aluszol?! A ki tehát nem akarja tovább is tétlenül nézni drága anyaszentegyházunk e megdöbbentő pusztulását; a ki azt akarja, hogy a belső erejében ily rettentően meghanyatlott protestantizmus ismét lábra álljon s visszanyerje a magyar köztudatban a régi jó hírnevét; a ki szivéből kívánja, hogy ez a dicső múltú magyar protestantizmus belső ereje megnövekedésével ismét visszaszerezze egykori népszerűségét s a magyar közéletre gyakorolt üdvös erkölcsi hatását : az fogjon kezet velünk, álllon zászlónk alá. kezdjen munkába, az egyéni valláserkölcsi és a közegyházi életnek a Jézus evangéliuma által való amaz ujjáalkotására, melyet az evangéliumi belső misszió írt a zászlajára Es tegye ezt annyival inkább, mert úgy az előbbre haladott külföldi egyházak példája, mint a hazánkban tett eddigi belmissziói kísérletek meggyőzőleg bizonyítják, hogy egyedül csak a Krisztus evangéliumának isteni ereje képes regenerálni úgy a meglankadt egyéni hit-életet mint a megrőtlenült egyházi közéletet! Ezután Szilassy Aladár v. elnök köszönetet mondva az előadónak és a két felszólalónak, az értekezlet a márciusi ülés tárgyául ezt a themát tűzte ki: a sajtó a keresztyénség szolgálatában. A hangulatos ülés a 137. dicséret 7-ik versének eléneklésével és Haypál Benő budai lelkész záró imájával véget ért, a közönség pedig emelkedett hangulatban szétoszlott. Krónikás.