Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-10 / 10. szám

Mégis mozog a föld. Szíves baráti meghívás s a »Budapesti ref. ifjúsági egyesület* bizalma engedték meg nekem, hogy a nagy kálvinista Alföld két városát meglátogassam. Békésen február 18-án volt az ottani földműves egyesület felolvasó és zeneestélye; az első e nemben. Az egyesület elnöke Kecskeméti Ferenc, az egyik békési lelkész. Tagjai földművelők, a kik még nem rég büszkén nevezgették magukat ploretároknak, kiknek nem kell se Isten, se haza; most pedig sóhajtva mondta az egyik: »ÓhUram! olyan szépeket hallok én a Szentírásból, hogy az életem felét adnám, ha olvasni tudnék belőle.« Megkapó, hatalmas volt az estély ! Több mint 1500 ember szorongott a különben elég téres városi-bérház nagytermében. Ott volt lehetőleg a község intelligenciája is. Izzott, forrott a levegő, úgy hogy gondolkozni kezdett az ember, imádság, vagy átok lesz-e ennek a sok szívnek hangulatából, ha egy dobbanásban összetalálkozik. És imádság lett. A munkások gyermekei az »Isten áldd meg a magyart« énekelték bevezetésül. Csak az arcok fehérje s a szemek néma könyüi beszélték, hogy micsoda mélységes imádság az, hogy: »Balsors a kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt !< Az elnöki megnyitó azt bizonyítgatta, hogy a munkások legjobb barátja a Biblia. Az alelnök (a ki ezelőtt a szocialisták elnöke volt) a könyőrületről, Jézusról szavalt költeményt. Volt ezen kivül még vagy 12 száma a programúinak, — igen ügyesen összeválogatva. Az egyik rámutatott arra, hogv mivel tartozik a társadalom, az állam a munkásoknak; a másik meg arra, hogy a munkásoknak is meg kell bánniok bűneiket, csak úgy várhatják sorsuk jobbra fordulását; mert hiába a legjobb törvény is, ba nincs hozzá becsületes szív, a mely azt megtartsa. És dicséretére mondhatom a békési munkásoknak, hogy egyforma lelkesedéssel hallgatták mindegyiket. Ha jól hallottam egy gazdatiszt, beszélgetés közben ezt mondta az egyik munkásnak: »Kár volt arról az éhező családról elszavalni azt a verset; sok keserűséget teremhet*.— »Nem úgy, Uram* — felelt tisztesség!udóan az én emberem — »nem ártott az senkinek, és igen jó az, ba meghallják az emberek, hogy hol fáj nekünk. Lássa, mi is mily türelemmel hallgattuk, mikor mondogatták, hogy hol rothad bennünk, mert tudjuk, hogy az szolgál javunkra; míg ha elhallgatják hibánkat, az csak népbolondítás*. Az pedig a mi a feddést így tudja megszívlelni, az erkölcsi erő. Megvallom, hogy eleinte bizonyos aggodalommal néztem a dolgok elé; de most csak tisztelettel adózhatom Kecskeméti Ferenc bátorságának, ki oda mert menni közéjük az Isten nevével, a haza szerelmével, a békesség zászlójával és ki tudta nekik adni a jelszót: »Előre! Jézus nevében !« Volt alkalmam azután egyleti helyiségükben felkeresni az egyesület tagjait, a hol olyan okosan és nyugodtan tárgyaltak sorsuk javításáról, mint csak keresztyén emberek tehetik. Az estély a »Szózat« eléneklésével ért véget. Ezt már maguk a munkások s az egész közönség énekelte. Úr és szegény, kicsi és nagy, tudós és tanulatlan könybelábbadt szemmel énekelte: »A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely.* Minden szív megnyugodva, kibékültén távozott arról a helyről, a hol az Úr szemei előtt »találkozott a gazdag a szegény nyel«. Hatalmas munka az, a mi Békésen megindult, s nem kell hozzá prófétaiélek elmondani, hogy ez a szociális kérdés szinte egyetlen megoldása; mert a szociális kérdést frázisokkal nem, csak igazsággal lehet megoldani — az igazság pedig az Úr Jézus és senki más. Adja Isten, hogy minél több helyen induljon meg efajta munka; akkor nem kell majd annyit sopánkodnunk az atheisták és felekezetnélküliek felett. Másnap volt alkalmam a »Békési Nőegvlet«-ben szólani. A nagy érdeklődés okára a nőegylet is a városi bérház nagytermében tartotta ülését. Szalay József nagybecskereki lelkészszel egyben azt igyekeztünk az egyesület szivére kötni, hogy egyedül a Jézusban megjelent szerelet képes megküzdeni a bűnnel és nyomorral. Reméljük, de láttuk is, hogy szavaink jó talajba estek. Este a »Békési ref. ifjűsági egyesület-*nek volt gyűlése. A szépen látogatott gyűlésen a tagok szavaltak, még pedig igen szépen. Itt történt az a megkapó dolog, hogy a lelkész-elnök két kis gyermeke a két szám között csak kiállt a középre s elkezdték énekelni: »Föl barátim, drága Jézus zászlaja alatt!* Senki se mondta nekik, senki se biztatta őket, de valamit ők is tenni akartak Jézusért. Bizony-bizony, nincs olyan kicsiny, kinek szája dicsérni ne tudná Istent. Vajha mindenki arra használná. A békési ifjúsági egyletnek van helyisége. Az elnök két jókora szobát bocsátott rendelkezésükre a saját házában. Van csinos könyvtáruk, járatnak sok jóravaló lapot, vannak játékszereik. Egyszóval az egyleti élet szépen virágzik köztük. Mozog a föld, ha. az emberek minden erejükkel tartóztatnák is. Az életet meg nem tilthatjátok. A hol Jézus, ott az élet. Békésről Török-Szent-Miklósra vitt utam. És ott is mozog a föld. Legelőször láttam a pusztai konfirmándusokat. Lehetlek úgy negyvenen ; de inkább több mint kevesebb. Sok közöttük olyan,, ki soha se látott iskolát, se betűt. Nagy része pápista uradalmi iskolák neveltje, a kik eme gondozás nélkül elvesznek a Jézusra nézve. Ha van Istennek tetsző munka a világon, úgy ez bizony nyal az. És az, különösen úgy téve meg, mint Kutas Bálint cselekszi. Lélek van a tanításban, lélek van a tanulásban. Rendesen azzal a kérdéssel szoktam meglepni a gyerekeket, hogy nos, miféle vallásúak vagytok. Még alig hallottam valahol olyan biztos választ reá, mint a török-szt.-miklósi konfirmándusok között. Nem a betűt hadarták, de a keresztyénség legfőbb igazságairól tettek olyan tanúbizonyságot, hogy az angyalok bizonvnyal örvendeztek rajta odafenn az égben. Hogy mi mindenre kiterjed figyelme Kutasnak, mutatja az, hogy növendékeit még a spiritizmussal szemben is felfegyverzi. Ne nevessen senki! A magam füleimmel hallottam, mikor beszélték a gyerekek, hogy Kunigunda kisasszony, az uraság nevelőnője, miként citálta a János bácsi vagy az öregatvja lelkét a kis asztallal. S hogy milyen mélyen jár tanítása, szinte bámulatos, mikor ezek az egyszerű gyermekek magyarázzák a feltámadást az I. Korinth. XV. 35 stb. alapján. Mennyit papolunk, jajgatunk a szórványokban levő hitsorsosaink elszeledése felett. íme a legegyszerűbb mód annak megakadályozására a mit Kutas kitalált. A kinek van atyjafia, annál lakik öt hétig, — a kinek nincs, azt jólelkű s nem mindig jómódú gyülekezeti tagok fogadják el. Néhányat a Szeretetegyesület segít, a lelkész pedig tanítja őket, nem kérdve,