Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-26 / 9. szám

sorsban levő atyjának is segítségére legyen. Szegény volt; de szegénysége miatt sohasem panaszkodott. Mar theológus koraban kitűnt szorgalma, ügyessége, különösen szónoki tehetsége által. Midőn a theológiát 1887-ben elvégezte, nevelőnek ment egy főúri családhoz, a honnan azonban torokbaja miatt pár hó multán visszatért a fővárosban lakó atyjához. Itt is maradt a kápláni vizsga letevéséig, a mikor Hidasdra. egy magyar-németajkú, alig pár száz lelket számláló gyülekezetbe rendeltetett adminisztrátorul. Telve duzzadó erővel, nemes ambícióval, nem érezte magát jól; mert hiányzott a tér, hol erőit érvényesíthette volna. A kis, bomladozó gyülekezet nem nyújthatott elég munkát magasratörő lelkének. De a mit gyülekezete éleiében nem találhatott meg, megadta a társadalom. Bár merre ment, mindenütt szívesen látták, s örömmel hallgatták. Nem is feledte azt az időt soha ; kitörölhetlen nyomokat hagyott a lelkében. Itt ismerkedett meg a szabadszállási pap leányával, a kit 1894-ben feleségül vett, s a ki ma már gyászoló özvegy. Hidasdról 1890 ben püspöki titkárnak hivatott meg, mely állásban közel 3 évet töltött. Kellemes, sima mo dora, ügyessége és az egyházi ügyekben való jártassága által megnyerte püspökünk bizalmát és szeretelét is. Ebben az időben több ügyes és tartalmas cikket közölt tollából a Prot. Egyh. és Isk. Lap és a Protestáns Pap is, melynek több éven át rendes munkatársa volt. S a püspöki irodában teljesített munka mellett még az igehirdetésre is maradt ideje. Az Erzsébet-köruti imaházban körülbelül 2 éven át prédikálgatott. Itt ismerték meg a péceli ref. egyház hívei, a kik már évek óta torzsolkodtak a lelkészi állás betöltése fölött. De a mint őt megismerték és Pécel számára megnyerték, megszűnt az egyenetlenség; az őszemélyében mindenki megnyugodott, s 1893 május havában egyhangúlag lelkészükké választották. Júniusban foglalta el hivatalát, s azon perctől nem volt más vágya, más gondolata, mint egyháza javát, boldogulását munkálni. Ő a romokba valóban űj életet vitt, s a romokat megelevenítette. Híveinek lelkéből az egyenetlenséget szeretetre méltóságával, páratlan igazságérzetével kitörölte, s midőn ezt elérte, hozzá fogott az egyháznak romjaiból való felépítéséhez. S neki ez is sikerült! A pécelieknek volt szép, nagy templomuk, de nem volt tornyuk ; a paplak szintén nagyon rozoga állapotban volt. György László először is egész templomot akart, s a mit a tősgyökeres kálvinista Ráday család többszörös kérvénvezésre sem engedett meg, hogy kastélykertjéből néhány négyszögöl területet adjon toronyhelyül, hogy templomuk mellé tornyot építhessenek : azt az uj lelkész egy erős róm. kath. vallású úrtól nemcsak hogy megnyerte, hanem — tekintettel az ő személyére, a ki nála egykor, mint nevelő szerepelt, — még 500 frtot is eszközölt ki az egyház céljaira. Az engedély megnyerése, a szükséges terület és 500 frt adomány fölötti öröm azonban nem szédítette el a fiatal papot. Lelke tovább járt.; ő egyszerre akarta felépíteni a péceli egyházat, s midőn az engedélyt és adományt a leghálásabb köszönettel fogadta, arra kérte a földesurat, hogy az engedély megadását és az ajándék kiszolgáltatását kösse azon föltételhez, hogy mindezt csak azon esetben nyerik meg a ref. hívek, ha a paplakot is a pap kivánsága szerint átalakítják Képzelhető, hogy mily örömmel fogadták e hírt épen azok, a kiknek legfőbb vágyuk a torony felépítése volt s a kik a paplak átalakítására szükséges összeget még áldozatnak sem tekintették. A pénz előteremtésében is ritka ügyességet fejtett ki. A közbirtokosságnak 1000—1200 frtnyi vadászati pénzét megszerezte, azontúl mu!

atságokat rendezett ; a hívek pedig a kivetett adókon kivül önkéntes ajánlatokkal is segítették szeretett papjuk terveit megvalósítani. És rövid idő alatt szép sugái torony, a toronyban óra és harangok hirdették a pap és hívei buzgóságát. Nem egy zsidó és róm. kath. vallású ember szerepelt a nagyobb adományozók között, a kik a kedves pap kérését nem tudták, de nem is akarták megtagadni. E/után következetkezett az iskola. Fáradságot nem kiméivé igyekezett felhasználni összeköttetéseit és olyan iskolát teremtett, hogy kettő sincs olyan az egyházmegyében. Többször láttam szemében felgyúlni az örömnek, a boldogságnak lángját., midőn elvezetett, hogy az iskolát és annak mintaszerű felszereléseit megmutassa. Most már e láng kialudt, a csodalatos akaraterő megsemmisült; ott pihen abban a sírboltban, melyet számára szeretett hívei és szerettei készíttettek, hogy kedves papjuknak még koporsóját se nyomja a föld. Korai gyászos halálát sorvasztó tüdővész okozta, a melynek csiráit a körülbelől ezelőtt másfél évvel kapott influenza és az azután, hivatalos müködéseben nyert meghűlés oltották be testébe. Akkor ágynak esett; de megküzdött a bajjal. Felkelt, de nem volt már többé a régi erős, kitartó ember. Arca halványsága, megfogyott ereje elárulták, hogy bensejében végzetes kór vert tanyát. Fogyott napról-napra s körülbelől két héttel ezelőtt kénytelen volt ágyba dőlni. Nem is kelt fel többé. Az orvosi tudomány, a szerető feleség önfeláldozó ápolása meg nem tarthatta, s folyó hó 18-án délután 3 órakor, mindenekkel megbékélve hunyta le szemét a halál álmára. Temetése 20-án délután ment végbe. Koporsója körül ott voltak felesége, kis leánya, feleségének szülei, testvérei és öreg apja, a ki megtörten mondá, hogy ő már meghalt, s rá nézve már a világ is elveszett. Ott volt egyházának apraja és nagyja, az egyházmegye papsága közül többen. Koporsója mellett a háznál Mády Lajos, új-pesti lelkész mondott imát.; a templomi gyászbeszédet Hamar István theol. tanár mondotta, míg a temetőben Keresztesi Samu. vallástanár búcsúzott el tőle a pályatársak nevében. Legvégül a presbyterium nevében Oalgóczy Károly szólott, intve a mélyen megindult gyülekezetet szeretett lelkésze jó emlékezetének megtartására. Mindnyájan éreztük a részvét őszinteségét, mely csak oly emberek halálakor szokott nyilvánulni, a kikről mindenki elismeri, hogy nem maguknak, hanem a közügynek éltek. Ő igazi pap volt, a ki hatott és alkotott, s a ki azért nem várt elismerést, nem várt jutalmat; hanem boldog volt azon tudatban, hogy Istentől rámért kötelességét teljesítette. Az általa emelt emlékek soká, nagyon soká beszélnek róla, s hirdetni fogják késő unokák előtt is, hogy ki volt György László. Legyen neki könnyű a föld s legyen áldott az ő emléke sziveinkben! Keresztesi Samu. IRODALOM. ** Luther 95 tétele. Fordította és Schultze 0. után magyarázattal ellátta Paultk János főv. ev. vallástanár. 5 képpel. Budapest, 1899, a Luther társaság kiadványa. 49 lap, ára 10 kr. Kókai Lajos bizománya. — Luther 95 tétele magyar nyelven most jelenik meg először. A fordítást a Luther-társaság végeztette Paulik János főv. tanárral, a mi nagyon időszerű vállalkozás. Luther 95 tétele űj korszak hajnalpirja. Már lüktetni kezd bennök az