Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-26 / 9. szám

tatás képe teljes legyen, említsük föl a vallási háborgattatásnak azt a módját is, hogy, kivált nagyobb helyekre, ha volt rá szükség, ha nem, plébánost erőszakolt és plébániát szervezett a politikai hatóságokkal szövetkezett klérus. így erőszakoltak plébánost 1753-ban Czeglédre, 1778-ban Nagv-Kőrösre s ezzel egy időben Kun-Szent-Miklósra, mely helyeken akkor még alig volt egy-két római kath. vallású család. E heves üldözésekkel szemben református őseink védekezésének, szervezkedésének is egész láncolata olvasható a Földváry könyvében. Mindjárt az időszak kezdetén kimagasló esemény az egyházkerületben, hogy a baranyai püspökség az alsó-duti a mellékivel egyesül. Ezt a fontos tényt Földváry az 1713—1715. közötti évekre teszi. 1713 előtt az egyesülés még nem történhetett meg, mert különben az 1713-ban Nagy Kőrösön tartott gyűlésen a szeniorok és prédikátorok névsorában ott láthatnánk a baranyaiakat is; de hogy 1715-ben már megtörtént a csatlakozás, mutatja az, hogy az ez évben Dömsödön tartott synoduson már jelen vannak a baranyai szeniorok és papok, sőt néhány baranyai ügyet is elintéznek. A védekezés és erősítés további láncszemeiül tekintendők 1731-ben az egyházkerületi ftjigyzői álhís szervezéseaz úgynevezett generális scriba beállítása. A dunamelléki egyházkerület első főjegyzője Veresmarti Lázi Péter volt, kit Szabadszálláson, azon az összejövetelen választottak, melyen II. Pathai János szuperintendenst a hivatalába beiktatták. Meg jelentősebb esemény 1735-ben a szigetszentmiklósi összejövetelen hozott az a határozat, melylyel egy közös pénztár, az úgynevezett szuperintendenciális hassa felállítását kimondották, melyből a mind inkább szaporodó közös szükségeket fedezték. De legfontosabb egyházvédelmi eseménye ennek az időnek az egyházszervezeíi paritás elvének, azaz annak az egyházalkotmányi princípiumnak érvényesülése, hogy az egyházkormányzatba a világi elem is bevonassék. Ezt a nagyfontosságú jogelvet a tractus és a szuperintendencia szervezetében először az 1734. évi bodrogkereszturi »világi összejövetel* mondta ki. A Dunamelléken elég hamar és elég simán bevettek, már a harmincas évek végén tartottak papok és világiak együttes,, ügynevezett >vegyes* tanácskozmányokat; 1740-ben; Nagy-Kőrösön pedig megválasztották az első szuperintendencialis fökmátcrt, Gyürki István nógrádvármegyei alispán személyében. Az egyházi üldözést a főgondnoki állás szervezése sem szüntette meg, de miként a nagyszámú felterjesztések, felségfolyamodványok és deputációk mutatják, mégis enyhítette némileg ezekben a szomorú időkben. Magok a szuperintendensek, szűk határkörre szorítva, csekély társadalmi és egyházjogi ellenállást tudtak kifejteni. Pedig űgv látszik, egyénileg elég nyomatékos emberek voltak. Három szuperintendens életét és működését. ismerteti ebből a korszakból Földváry, még pedig csinosan kidolgozott biográfiák keretében. II. Pathai B. Jánosét, a ki 1731-től 1739-ig ; Helmeczi K. Istvánét, a ki 1740-től 1753-ig; Csáthi Dánielét, a ki 1753-tól 1757-ig kormányozta a dunamelléki egyházkerületet. Jelentősebb alkotások egyiknek a nevét sem örökítik. Végig lapozva az »Adalékok* eme JI-dik részét, ismételten kiemeljük a benne közölt számos és becses adat és emlék fontosságát. Kiemeljük szerző szorgalmas kutatását és gondos közlését, melyek által az »Adalékok* teljesen megbízható, hiteles kútfők, mert vagy az eredeti okmányoknak, vagy az egy- és közei-korú másolatoknak pontos közlései. E mellett oly számosak ezek a kútfőközlemények, hogy alig van oly gyülekezete a dunamelléki egyházkerületnek, melyről egy-egy adatot, itt-ott nagyobb részletet, nem egyről egész monografikus közlést ne találna az olvasó. Oly kútfő-kiadvány a Földváry-féle »Adalékok*, melylyel szilárd alapra helyezkedik a dunamelléki egyházkerületnek eddig meglehetősen ingatag története Olyan adattár ez a munka, mely úgyszólván minden gyülekezetnek szolgáltat egy-egy új vonást a történetéhez. Maga a szerző, ki szerényen csak a »közlő* nevét írta munkája elé, noha nem kidolgozott történetet nyújt: teljes elismerésre és méltánylásra érdemes; mert a gyűjtés és az első rendezés becses munkájával nagy hálára kötelezte a dunamelléki egyházkerületet és az egyháztörténet barátjait. Forrásmunkájával megtette az első nagy lépési a dunamelléki egyházkerület valódi történetének megírásához. A csinos kiállítású, tiszta nyomású könyvet melegen ajánljuk általában a történetkedvelők, különösen pedig a dunamelléki gyülekezetek és lelkipásztorok pártoló figyelmébe. Varadi F. NEKROLOG. György László. 1864—1899. Az arany a tűzben, az ember a küzdelmekben tisztul és erősödik meg. Erő és akarat, e két tulajdonság teszi az embert valódi emberré. Kinek Isten erőt, képességet adott, de a nyert talentumokat elássa, vagy elpazarolja: az visszaél a kegyelemmel; a ki pedig erőit erős akarattal érvényesíteni törekszik: annak munkálkodását mindig kivánt, siker szokta, koronázni. Az utóbbiak közé tartozott György László péceli lelkész, a ki Istentől nyert képességeit, vasakarattal, a legnagyobb akadálytól sem remegve, akarta, és tudta érvényesíteni Ritka 35 éves ember hajthatja le fejét a halál álmára azon tudattal, hogy a rábizottakat elvégezte, hogy az úton, melyet számára a gondviselés kijelölt, tántorgás nélkül haladt mindaddig, míg pályája futását az Ilr ketté nem vágta. György László Nagy-Kun-Madarason született. Atyjával és öcscsével, a kik ma is élnek, s elvesztése fölött keseregnek, korán a fővárosba került, s iskoláit a ref. főgimnáziumban és theológián végezte, tanulva és tanítva, hogy magát feljebb és feljebb küzdje, s hogy szegény