Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-26 / 9. szám

emberek felette igen nagy hévséget szenvedének és nem, térének meg, hogy Istennek dicsőséget adnánakcn. Jaj hát, ezerszer jaj, hogy a föld elszakadt! Az Istennek lehetetlen és mégis igaz kesergésben kell kitörnie : Megbántam, hogy embert teremtettem. Úgy látszik, a föld örökre elszakadt a mennytől, a melylyel kezdetben össze volt kapcsolva. 3. De mégsem szakadt el örökre. A szent és igaz Isten, a ki kárhoztatta a bűnös embert: irgalmas Isten is, a ki lehajolt a mélységbe hullott lázadóhoz és csodás vágyat ébresztett az emberben. A föld kezdett sovárogni a régi összeköttetés után s azt kiáltotta: A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Sokszor a sóvárgás szinte égő, forró epekedéssé erősödött. A föld érezte tehetetlenségét és elhagyatottságában így kesergett az elhagyott Istenhez: Oh én nyomorult ember! Kicsoda szabadíthat meg engem a halálnak eme testéből? A szabadító csak a mennyből jöhetett. Es el is érkezett. Az egész ó-testamentom az ő közeledése. Az új-testamentom az 0 eljövetele. A sötét árnyat, a mely a földet a mennytől elszakította, égi világosság kezdte ostromolni s a föld elszakadására az volt a menny felelete, hogy megtett mindent a földnek a menynyel való összekapcsolására. A menny megalázta magát, hogy a földet felmagasztalja. Képzelni lehet, hogy a bűn mélyébe jutott föld mily szenvedésekkel borította el. De a menny nagyon szerette a földet és kész volt érte szenvedni. A menny e csuda szeretetéről indítva, sokan a fölelön kezdték belátni, hogy e boldogság is, a szabadság is a menynyel való összeköttetésben van, nem a mennytől való elszakadásban. Az igaz, hogy a menny közeledése még az ilyenek lelkében is eleinte megdöbbenést keltett. Még a ki a menny prófétájává hivatott el, még az is így kiáltott fel az Isten közelében: Jaj nekem, mert tisztátalan vagyokMég a ki a menny küldöttévé, apostolává hivatott is el, még az is így szólt, a mikor tudatára jutott, hogy a szabadítóban az Isten jelent meg: Eredj el én tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok. I)e ez az: Eredj el már azt jelenti: Jövel! Es ha a menny is azt mondta mind nagyobb erővel: Jöjjetek én hozzám! s ha a föld is azt rebegte: Hova mennénk máshoz ? meg lehetett-e akadályozni, hogy a menny a földdel legalább néhány ponton egyesüljön? Nem, és ezerszer nem ! Kezdetben együvé teremte Isten a mennyet és a földet s a nagy elszakadás által előidézett zűrzavaros lármát mind jobban áthatja a menynyel egyesült lelkek bizonyságtétele: Csak az Istenben nyugoszik meg az én lelkem, mert csak 0 az én idvességem ! 4. Es most hadd kérdezzelek meg, kedves olvadóm, hogy te össze vagy-e már kötve a menynyel és segíted-e azokat, a kik még nincsenek összekötve, hogy a mennyhez közeledjenek? Jaj neked, ha még a földnek élsz és megveted azt, aki odaállt a menny és föld közé, hogy isteni hatalommal azt ehhez közelebb hozza s ezt amahhoz felemelje; a ki kész volt a földdel és földért gyötrődni, hogy a földet a menny, a szent és igaz Isten kárhoztatása ellen megvédje, s isteni erőinek egész teljességével sietett a föld ellenségeinek legyőzésére! Ha pedig már a mennyé vagy s keseregsz, hogy az egész föld még nincs a menynyel összekötve: ne félj, mert e nagy munka nem szünetel. A mit az Isten elkezdett, azt el is végzi. Még tart a nagy küzdelem. A sötétség még nem foszlott szét. A bűn még lekötve tartja milliók szivét. A nyomor sok helyen még enyhítésre vár. E helyett a lelkek még távol vannak a mennytől. A menny azonban mégis diadalmaskodni fog. Ne félj hát; de ne is légy rest, mert a menny munkatársává akar fogadni. Állj azért a menny szolgálatába, ha üldöz is a föld ama része, a mely még távol van a mennytől ! Vidd széllyel a mennyei erőket, a melyeket a Szabadító hozott; de előbb fogadd azokat szívedbe. És tanuld meg az uj-testamentumi gyülekezet imáját: Jövel Uram Jézus; mert ez ima által kifejezett vágy teljesedése jelenti a menny teljes diadalát, a világosság, az igazság, a szeretet, a szentség teljes diadalát. Hogy e teljes diadal nem álom, arról az Isten igéje tesz bizonyságot, mely e szavakkal kezdődik: Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet, s a mely miután leírja a nagy szakadást, az ebből származó nagy szerencsétlenséget s e nagy seb gyógyítására végbevitt nagy szabadítást; ugyanazzal az összhanggal végződik, a melylyel kezdődött. A biblia elején tett e méltóságos kijelentésnek: Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet, megfelel a biblia végén e felséges jövendölés : íme, az Istennek hajléka az emberekkel lészen! Jövel, jövel azért Uram Jézus ! Szabó Aladár. reform, theologai tanái. ISKOLAÜGY. A tanárkörök missziója. >Concordia parvae rescrescunt, discordia maximae dilabuntur* — tartja a Sallustius történetíró révén ismeretessé lett latin közpélda-szó. Ezen rövid jellegzetes mondásba egész országok történetét, társadalmak állapotát, s az élet minden viszonyát össze lehet foglalni. Talál az egyházi és erkölcsi intézmények s a kulturai életnek is minden ágazatára. Igen : minthogy az összetartásban erő és élet van, ez által a legkisebb dolgok is hatalmasra növeked-