Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-26 / 9. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig : IX. keriilet, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára ÍÍO kr. Az első vers a bibliában. 1. »Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet.« Ez az első igazság, a mit az Úr az Ő igéje által kijelent. Csodálatos és fenséges mondás ez ! Egész tárháza a leggyönyörűbb gondolatoknak. Valóságos isteni és méltóságos nyugalommal hangsúlyozza először, is hogy nemcsak a menny az Istené, hanem a föld is s hogy a menny ós a föld együvé tartoznak, egy felséges egészet alkotnak. Mind a kettőt Isten teremtette. Lételét mindenik a szent, bölcs, hatalmas és irgalmas Istennek köszönheti. Teremthet-e más, mint a ki hatalmas mindenek felett ? Es a mennyet és földet együtt, együvé, egymásért, egy egészszó teremthette-e más, mint az a bölcs ós szent, s a ki tudta, hogy a parányi föld a fényes mennyre mindig rászorul s a ki úgy rendelte, hogy a menny a földet mindig segítse, gyámolítsa, vezesse. Es ^kezdetben« így is volt. A föld a mennyre tekintett fel s a menny áldást és boldogságot árasztott a földre. Már magában az is vigasztaló, felemelő gondolat, hogy valamikor így volt. Azonban az a tény, hogy a menny és a föld valamikor együtt éreztek és egymásért éltek, a jövőnek is szól. Az Isten, a mikor a menynyet ós földet kezdetben együvé ós egymásért teremté, örök időkre megállapította a nagy célt, s kimondotta, hogy a menny ós a föld mindig egyek maradjanak. Nem teremtett az Úr külön mennyet, külön földet. Nem is bízta a föld teremtését másra. Mindeniket Ő teremté. Egyiket a másikkal együtt jónak teremté, s ezzel kifejezte szent akaratát, hogy a menny és a föld soha, ele soha el ne váljanak. 2. Es mégis elváltak! A bűn, a Sátán, a pokol sötét réme állt a kettő közé s a föld elszakadt a mennytől. Rettenetes, a mikor elszakadnak egymástól azok, a mik együvé tartoznak. De soha oly rémes szakadás végbe nem ment még, mint a mikor a föld szakadt el a mennytől. Kezdetben vele érzett s általa élt; most nem úgy van már. S az írás, a mely mindjárt legelői a menny és a föld együvé tartozását hangsúlyozza, meggöbbentő, de egyúttal megragadó móclon rajzolja ama rémes szakítás borzasztó következményeit. Káromolni az eget. rabságnak állítani kegyelmes vezetését, harcolni ellene bősz haraggal s a boldogságot nem a mennyben s a menny által, hanem az Isten Lelkének hatásai alól kivont s így megszentségtelenített teremtettségben keresni: ez a fölei törekvése. Felzúg a gonoszok lázongó kiáltása s ez a vad, zűrzavaros lárma, mintha az elmúlt századok visszhangjától megerősödve törne a menny ellen : Szaggassuk el az Ur köteleit s rázzuk le magunkról bilincseit. Hiába inti, figyelmezteti, rettenti a menny a földet! Elbizakodva, gőgösen s gúnyolódva felel: Kicsoda az Ur, hogy engedjek neki?! Sőt határtalan vakmerőségében a menny fölé képzeli magát s ezt mondja: Az erős Isten csillagai fölé helyezem az én székemetlgy aztán nem lehet csodálni, hogy a föld mindjobban pusztul s az emberek megtelnek hamissággal, gonoszsággal, 'paráznasággal, latorsággal, fösvénységgel, irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, gonosz erkölcscsel s lesznek susárlók rágalmazók, Istennek gyűlölői, boszuságra ingerlök, kevélyek, dicsekedők, gonoszságnak találói, szüleiknek engedetlenek, balgatagok, szövetségnek rontói, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. Es azt sem lehet csodálni, hogy ez iszonyú romlást látva, a menny elkeseredve kiált: Mindnyájan elhajlottak s egyetemben megromlottak! Nem lehet csudálni, hogy a megbántott Isten elutasítja magától az embereket: Küldd ki őket az én orczám elöl; hadd menjenek! Es nem lehet csudálni, hogy még az isteni irgalom is háromszoros jajt kiált azok ellen, a kik elfordultak a mennytől, bár az csudás módon közeledett hozzájuk. Az új-testamentom lánglelkű evangélistája ós prófétája peclig betekint a jövőbe, az utolsó időkbe, s még ott is azt látja, hogy »az