Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-19 / 8. szám

olvastassuk, mivel a gyermek nem érti meg, — részint pedig, mivel az egész bibliából a gyermek azokat a részleteket keresi ki, a melyek lelkének nem épületére, hanem veszedelmére szolgálnak: az egész bibliát nem adhatjuk a kezébe s így nélkülözni vagyunk kénytelenek tanításunk leghatalmasabb segédeszközét és egyetlen igaz forrását. Tanítjuk a bibliai történeteket; tanítjuk a hittant és erkölcstant s nem adhatjuk növendékeink kezébe az irást, hogy abból olvassák el tanításunk bizonyságait. A biblia így majdnem teljesen ismeretlen marad növendékeink előtt; pedig a ki a bibliát ismerni és szeretni meg nem tanulta, annak nem ér semmit a legjobb tankönyvből merített minden tudománya sem. Feltétlen szükséges volna tehát, hogy vallástanításunknak az iskolai biblia által vessünk maradandó alapot; mert valóban nevetségesek leszünk, a mikor azt tanítjuk, hogy a bibliát mindenkinek olvasni és ismerni kell, mert az a keresztyén hitnek és erkölcsnek egyedüli szabályozója, — s továbbá, hogy míg a róm. kath. egyház megtiltja a biblia olvasását, addig mi prot. keresztyének mindenkinek megengedjük, sőt mindenkitől megköveteljük: s íme, mi magunk is, bár csak pedagógiai okokból, kénytelenek vagyunk a bibliát kivonni a vallástanításból. Meg kell tehát csinálni minél előbb az iskolai bibliát. Hogy miként ? erre a következőkben fejezem ki egyéni véleményemet. Az első mód az volna, hogy a vallástanárok közül néhányan vállalkoznának arra, vagy megbízatnának azzal, hogy maguk között a bibliát, illetve annak könyveit fölosztva, kiválogatnák azokat a részeket, a melyeket nemcsak lehet, de kell is, hogy a gyermekek olvassanak és tanuljanak. Ez volna a legtermészetesebb eljárás. Miután azonban ez a bibliának tudományos és pedagógiai szempontból való teljes ismerése mellett vezetne csak a kívánt sikerre, s miután a kiválogatással, revízióval, szuperrevízióval, a különböző fórumokon való határozathozásokkal igen sok idő telnék el s a kérdés megoldása így Isten tudja mikor történnék meg: én a magam részéről sokkal könnyebb s talán megfelelőbb módnak is tartanám, hogy vagy a német, vagy az angol iskolai bibliák valamelyikét vennénk át. Megvallom, nem ismerem az angol és német e fájta iskolai bibliákat, de én előre el merném fogadni azokat; mert tudom, hogy az angol és a német a mikor gyermekeinek vallásos neveléséről van szó, s ily értelemben készíttetett bibliát, oly körültekintéssel, oly pedanteriával járt el, hogy az általa használt, illetőleg készített iskolai bibliát bátran használhatjuk mi is. Ez könnyebb volna az elsőnél s nem kellene a biblia nagy mezejéről válogatni azokat a virágokat, a melyeknek illata nem árt. sőt használ a gyermekléleknek. Szerintem tehát az angol, vagy német iskolai bibliák valamelyikét kellene lefordítani, és pedig, mint Adorján úr nagyon helyesen mondja : mindkét prot. egyház számára. Ez jó volna azért is, mert az előállítási költség jobban biztosíttatnék; de jó volna azért is, mert ez által még szorosabban összeforrna a két egyház a közös evangélium hirdetésében. Az iskolai biblia megszerkesztésével s növendékeink kezébe adásával azonban még nem tettünk meg mindent, a mivel a biblia s vallástanításuk iránt tartozunk. Ha e bibliát szükségesnek tartjuk, akkor még más segédeszközökről is kell gondoskodnunk. Ha a bibliát a szó igaz értelmében akarjuk tanítani, akkor azt úgy egészében, mint legapróbb részleteiben ismerniük kell azoknak, a kik a vallás tanítására vállalkoznak. Ismerniök kell legelső sorban a zsidó népnek alapos történetét, szokásait, törvényeit, ünnepeit, földrajzát és mindenféle viszonyát, továbbá a zsidó néppel szomszédos országok és népeinek történetét; az uj-testamentomban ismert felekezetek nevét, történetét, törekvéseit, a biblia minden egyes szavának jelentéséi; egyszóval ismerniök kell mindent, a mi a biblia magyarázásához föltétlenül szükséges. Igaz ugyan, hogy a theológiákon tanítják mind a szent történetet, mind bibliai földrajzot, régiségtant és az írásmagyarázatot; de a tanítóképezdékben ez utóbbi épen nem tantárgy, a többi pedig oly hiányosan adatik elő, hogy abból tanítványainak alapos ismeretet bizony nem nyújthat egy tanító sem, s valljuk meg. hogy theológiánkon sem olyan fontosak a bibliamagyarázáshoz szükséges ismeretek közlésére szolgáló studiumok, a mint azoknak lenniök kellene. Már most, ha még egy theológiát végzett ember sem rendelkezik azokkal az ismeretekkel, a melyek a szent történet s a biblia földrajzi, régiségtani s egyéb irányú érdekes magyarázásához szükségesek, s még kevésbé rendelkezik azzal egy tanító: akkor nem elég csupán az iskolai biblia, hanem kell hozzá még egy oly vezérkönyv is, a melyben a biblia olvastatásához és magyarázásához szükséges ismeretek benne foglaltatnak a vallástanító használatára. Szükség volna tehát az iskolai biblián kivül egy »Vallástanítók vezérkönyvé«-re is; olyanra, mint a milyen az angol »Teachers Bible«, a mely a biblia teljes szövegén kivül adja a biblia megismeréséhez és magyarázásához szükséges tudnivalókat. Igaz, hogy a Prot. Irod. Társaság munkába vette egy bibliai lexikon kiadását; de ez nem teszi feleslegessé a »Vallástanítók kézikönyvéit, mert a vallástanitónak nem lehet mindig kezében tartani a bibliai lexikont, hogy ez, vagy ama dologra nézve felvilágosítást nyerjen s különböző címek alatt keresse meg azt, a mi neki szükséges ; hanem egy oly könyvvel kell rendelkeznie, a melyet zsebében hordozhat s a melyet minden pillanatban segítségül vehet. Ily vallástanítási kézikönyvünk nincs; pedig nagy szükség volna rá. Ha nincs, készíteni kellene ilyet is, és miután az angol és német vallástanítási irodalom már régen rendelkezik ilyenekkel, a leghelyesebb volna, hogy azok közül valamelyiknek már kipróbált anyagát átvegyük s ezáltal is képesítsük vallástanárainkat és tanítóin-