Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-19 / 8. szám

1792-ben elhalt néhai herceg Iíinsky Ferenc tábornagyot, hogy családjának Csehországi terjedelmes uradalmaiban elhelyezett, illetőleg elhelyezendő ref. vallású magyar huszárság lelkészi gondozásáért az uradalmabeli egyik ref. cseh egyház magyar származású lelkésze részére szép javadalmat rendelt ki. Kétlem azonban, hogy ezen régi javadalmat az illető cseh ref. egyház lelkészei jelenleg is élveznék, vagy egyébként az esetleg ottan állomásozó magyar ref. huszárok lelki gondozását teljesíthetnék. A közös hadügyminisztérium székhelyén Bécsben van ugyan a két felekezetű ev. katonaság részére külön helyőrségi templom; de ilyen a magyar állam székesfővárosában, Budapesten még mindig hiányzik. A katonaság számára csak az 1737-ben alapított várbeli r. k. helyőrségi parochia szolgál, a hozzá tartozó helyőrségi templommal; a mi szintén nagy nehézséget szül, főleg a jelentékeny számú fővárosi ref. legénység lelkipásztori gondozásában, miután a budapest-pesti ev ref. anyaegyháznak már saját helybeli tagjai ós maholnap kiszorulnak kevés és felette szűk templomaikból. A magyar kir. honvédség budapesti Ludovika-Akaclémiájában is egyedül a r. k. növenclókifjúság részére van állandó házi lelkészség s vele kapcsolatos vallástanári állás szervezve. S habár a két felekezetű ev. ifjúság számára is van elég csinos imaház berendezve, s a protestáns növendékek is részesülnek az Akadémia költségén rendes vallástanításban,— ez még mindig nem felel meg a törvényeinkben kimondott vallásfelekezeti egyenjogúságnak és viszonosságnak. Még mostohábban áll a dolog a közös hadsereg nevelő- ós tanintézeteiben, melyekben a két felekezetű ev. növendékek vallásos oktatására megkívántató lelkészi állások még magyar hazánk területén sincsenek szervezve, s csakis néhol vannak kültanítók (externe Lehrer) által némileg pótolva. Az ily intézetekben az ev. ref. növendékek a közös evangélikus elnevezés örve alatt az á. h. evangélikus növendékekkel uniáltatva, saját hitelveik és szertartásaik szerinti lelki gondozásban épen nem is részesülnek, annyival kevésbé, miután a tábori lelkészek, a kik a vallásos oktatást teljesítenék, a legénység körüli nagy elfoglaltatás miatt arra teljesen képtelenek. Az ily erőszakolt vallási unió természetesen alapos panaszokat támasztott már (példa rá Kassa), melyek annál komolyabb figyelmet érdemelnek, mert a közös hadsereg nevelő- és tanintézetei a közelebbi években hazánk területén is megszaporodtak. A közös hadsereg helyőrségi kórházaiban s a rokkant katonák házaiban szintén semmi tekintet sincs az ev. hadfiak lelki gondozására, mert azokban még Magyarországban is csak r. k. tábori lelkészségek vannak szervezve. Hogy a saját vallásuk szerinti gondozásban, még hazájok területén sem részesülő protestáns katonák vallásfelekezetüktől nemcsak elidegenednek, hanem egészen el is vallástalanodnak, s haza térve, csak az erkölcstelenséget terjesztik hitfeleik közt: azt szomorúan tapasztaljuk, s azért elvárjuk, sőt méltán meg is követelhetjük egyházi főhatóságainktól, hogy a cs. ós kir. közös sorkatonaság hitoktatása s lelkészi gondozása körül fennálló kiáltó sérelmeinknek, melyek a vallásfelekezetisóg terén még különben is számos sérelmeink hosszú sorát csak növelik, minél előbbi gyökeres megorvoslása céljából az illetékes helyeken s különösen a közös hadügyi államköltség megajánlására s megszavazására jogosult parlamenti delegációknál a legerélyesebb közbelépéseket további késedelem és halogatás nélkül megtenni mulaszthatatlan kötelességüknek tartan dják. Tóth Lajos, ügyvéd, egybáztanácsos. ISKOLAÜGY. Vallástanltásunk reformjához. A Prot. Egyházi és Iskolai Lapok mult évi 48—51 számában közöltetett a budapesti ref. egyház hitoktatási bizottságának a vallástanítás reformálása ügyében készített s a presbyteriumhoz benyújtott memoranduma; a 49-ik számban pedig Adorján Ferencz, nyíregyházai gimn. vallástanárnak az iskolai biblia szerkesztésére vonatkozó indítványa. Mindkét dolog olyannyira fontos, hogy megérdemli a felette való gondolkozást s az eszmecserét. Vártam is, hogy magyar ref.] egyházunk vallástanárai s a vallástanítás iránt érdeklődő tagjai hozzászőlanak ezekhez a kérdésekhez. * Mindeddig nem szólt a kérdésekhez senki; mindössze e lap munkatársa üdvözölte általában a reformálni törekvőket. Pedig ha még e kérdések, a melyek jelen és jövendő generációnk benső, valláserkölcsi nevelését érintik s ez által egyházunk boldogulásával vannak összeforrva, — mondom : ha még ezek a kérdések sem érdekelnek bennünket, akkor már nem tudom, hogy mi tudna érdekelni? De hagyom a lament.ációt; a helyett inkább elmondom azokat a gondolatokat, a melyek a vállástanítás reformjával kapcsolatban lelkemet foglalkoztatják. Kezdem az iskolai biblián. Hogy iskolai bibliára vallástanításunkban feltétlenül szükségünk van, azt mindnyájan, kik e munkával foglalkozunk, magunk nagyon érezzük; mert részint azért, mivel az egész biblia nem alkalmas arra, hogy egyfolytában * Mi is nagyon vártuk; de hiába vártuk. Sserk.