Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-19 / 8. szám
Szerkesztőség: 1X. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hova az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Eyyes szám ára 30 lcr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Az egyház munkájáról. * (Máté IX: 35—38.) Az előbb elhangzott szép fejtegetésből ** megismertük, tisztelt közönség, a Krisztus igaz anyaszentegyházát, mint Istennek az emberi lélekben, annak csendes békességében, édes boldogságában, a fiúság érzésében megvalósuló országát; mint a Krisztus testét és teljességét, a mely kiemeli a megbékélt lelket a világ zavaros hullámai közül s a kegyelem rendíthetetlen kősziklájára állítva, az Istennel és a Krisztussal való élő közösség által már itt e földön a mennyország javait kóstoltatja meg vele. Láttuk az egyházat a maga eszményi, krisztusi mivoltában, mint láthatatlan egyházat, s hallottuk, hogy e benső, titkon működő életnek látható szerveket is kellett természetszerűleg teremtenie, hogy önmagát a való világban megvalósíthassa. E szervek összesége, mint külső szervezet a látható anyaszentegyház. A külső, látható anyaszentegyház a belső, láthatatlan anyaszentegyháznak, az istenországának, mint életnek és erőnek többé-kevésbé tökéletes realizálódása levén, természetes dolog, hogy feladata nem lehet csupán csak a puszta létezés, a tétlen szemlélődés; hanem kell, hogy elébe fenséges célok legyenek kitűzve, a melyeknek elérésére törekednie kell, ha magát a Krisztus egyházának kívánja nevezni. Az egyház elé tűzött fenséges célokról s az általa szent kötelessógkópen végzendő munkákról kell szólanom, hogy így az egyház képe, mind eszményi krisztusi mivoltában, mind peclig aktiv működésében világosan álljon előttünk. Hogy mi a látható egyház célja s mik annak munkái, azt sokféleképen határozták már meg az emberek; de mi ne menjünk egyik emberi bölcshöz sem, hogy ezt megtanuljuk. Forduljunk * Elmondatott a Lorántffy Zsuzsanna- és a Ref. Ifjúsági Egyesület vallásos összejövetelén, 1899. január hó 3-án. ** Petri Elek beszéde. L. lapunk f. é. 4-ik számában. csak ahoz, a ki feje, királya az a nyaeszentegyháznak: magához a Jézus Krisztushoz. Ha tőle tanulunk, nem fog homály ós csalódás fenyegetni bennünket. Idvezítő Krisztusunk nem elvont doktrínákban tanít bennünket az egyház feladatára ós munkáira, hanem életének, működésének fenséges példái által. Mélyedjünk csak bele abba a rövid kis elbeszélésbe, a mely a Máté evangélioma IX. rósz 35—38. verseiben foglaltatik, s egymásután, a legszebb rendben bontakoznak ki előttünk a célok, a melyek az egyház elé tűzettek, s a munkák, a melyeket végeznie szent feladata. Azt olvassuk e kis elbeszélésben, hogy Jézus eljárá a városokat ós falukat, tanítván a zsidók zsinagógáiban ós prédikálván az 0 országának evangéliomát; továbbá, hogy gyógyíta mindenféle betegséget ós erőtlenséget a nép között, és végre, hogy a mikor látta a sokaság elfáradottságát és eltévedésre hajlandó voltát, azoknak megtartására figyelmezteté tanítványait. A Megváltó működésének ez egyszerű leírásából tisztán domborodik ki az Ő anyaszentegyházának földi hivatása, a mely nem más, mint istenországának megvalósítása, s tűnnek fel a munka eszközei : az igehirdetés, a könyörülő szeretet gyakorlása és a hívek lelki gondozása. »A hit a hallásból vagyon, a hallás pedig Istennek igéje által« —mondja Pál (Róm. X: 17), az istenországa megvalósításában tehát kétségtelenül legelső ós legfontosabb eszköze az egyháznak az ige hirdetése. Vigyázzunk azonban, hogy az Isten igéjének hirdetését össze ne zavarjuk az emberi tudomány és bölcseség tanításával. Igehirdetés csupán csak az, a mely az Isten igéjét, az istenországa evangéliomát, a váltságnak ós kibékülésnek titkait hirdeti, tisztán, elegyítetlenül. Óh, mert a predikálásban nem a beszéd művészi szerkezete, — nem a ragyogó előadás az, a melyben az emberi lelket megragadni, ujjászülni képes erő rejlik. Ezek meg-