Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-19 / 8. szám

Szerkesztőség: 1X. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hova az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Eyyes szám ára 30 lcr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Az egyház munkájáról. * (Máté IX: 35—38.) Az előbb elhangzott szép fejtegetésből ** meg­ismertük, tisztelt közönség, a Krisztus igaz anya­szentegyházát, mint Istennek az emberi lélekben, annak csendes békességében, édes boldogságá­ban, a fiúság érzésében megvalósuló országát; mint a Krisztus testét és teljességét, a mely ki­emeli a megbékélt lelket a világ zavaros hullá­mai közül s a kegyelem rendíthetetlen kőszik­lájára állítva, az Istennel és a Krisztussal való élő közösség által már itt e földön a mennyor­szág javait kóstoltatja meg vele. Láttuk az egy­házat a maga eszményi, krisztusi mivoltában, mint láthatatlan egyházat, s hallottuk, hogy e benső, titkon működő életnek látható szerveket is kellett természetszerűleg teremtenie, hogy ön­magát a való világban megvalósíthassa. E szer­vek összesége, mint külső szervezet a látható anyaszentegyház. A külső, látható anyaszentegyház a belső, láthatatlan anyaszentegyháznak, az istenországá­nak, mint életnek és erőnek többé-kevésbé töké­letes realizálódása levén, természetes dolog, hogy feladata nem lehet csupán csak a puszta léte­zés, a tétlen szemlélődés; hanem kell, hogy elébe fenséges célok legyenek kitűzve, a melyeknek elérésére törekednie kell, ha magát a Krisztus egyházának kívánja nevezni. Az egyház elé tűzött fenséges célokról s az általa szent kötelessógkópen végzendő munkák­ról kell szólanom, hogy így az egyház képe, mind eszményi krisztusi mivoltában, mind peclig aktiv működésében világosan álljon előttünk. Hogy mi a látható egyház célja s mik annak munkái, azt sokféleképen határozták már meg az emberek; de mi ne menjünk egyik emberi bölcshöz sem, hogy ezt megtanuljuk. Forduljunk * Elmondatott a Lorántffy Zsuzsanna- és a Ref. Ifjúsági Egyesület vallásos összejövetelén, 1899. január hó 3-án. ** Petri Elek beszéde. L. lapunk f. é. 4-ik számában. csak ahoz, a ki feje, királya az a nyaeszentegy­háznak: magához a Jézus Krisztushoz. Ha tőle tanulunk, nem fog homály ós csalódás fenye­getni bennünket. Idvezítő Krisztusunk nem elvont doktrínák­ban tanít bennünket az egyház feladatára ós munkáira, hanem életének, működésének fensé­ges példái által. Mélyedjünk csak bele abba a rövid kis elbeszélésbe, a mely a Máté evangélioma IX. rósz 35—38. verseiben foglaltatik, s egymás­után, a legszebb rendben bontakoznak ki előt­tünk a célok, a melyek az egyház elé tűzettek, s a munkák, a melyeket végeznie szent feladata. Azt olvassuk e kis elbeszélésben, hogy Jézus eljárá a városokat ós falukat, tanítván a zsidók zsinagógáiban ós prédikálván az 0 országának evangéliomát; továbbá, hogy gyógyíta minden­féle betegséget ós erőtlenséget a nép között, és végre, hogy a mikor látta a sokaság elfáradott­ságát és eltévedésre hajlandó voltát, azoknak megtartására figyelmezteté tanítványait. A Meg­váltó működésének ez egyszerű leírásából tisz­tán domborodik ki az Ő anyaszentegyházának földi hivatása, a mely nem más, mint istenorszá­gának megvalósítása, s tűnnek fel a munka esz­közei : az igehirdetés, a könyörülő szeretet gyakor­lása és a hívek lelki gondozása. »A hit a hallásból vagyon, a hallás pedig Istennek igéje által« —mondja Pál (Róm. X: 17), az istenországa megvalósításában tehát kétség­telenül legelső ós legfontosabb eszköze az egy­háznak az ige hirdetése. Vigyázzunk azonban, hogy az Isten igéjének hirdetését össze ne za­varjuk az emberi tudomány és bölcseség taní­tásával. Igehirdetés csupán csak az, a mely az Isten igéjét, az istenországa evangéliomát, a vált­ságnak ós kibékülésnek titkait hirdeti, tisztán, elegyítetlenül. Óh, mert a predikálásban nem a beszéd művészi szerkezete, — nem a ragyogó előadás az, a melyben az emberi lelket meg­ragadni, ujjászülni képes erő rejlik. Ezek meg-

Next

/
Thumbnails
Contents