Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-15 / 20. szám

ajánlkozó szeretetegyleti tagok által szolgálati helyükön felkerestetvén, az erkölcsi tisztaságot kedvelő Isten iránti hűségre, szelíd engedelmességre hívó füzetekkel ajándékoztattak meg. r

E téren igazán munkánk első zsengéjét helyeztük az Úr oltárára, ám az óvó szeretet Lelke ösztönöz, hogy a jövendőbeli szegény családanyákat mostani cselédállapotuk kísértései közt erősítgetni, a paráznaságtól óvni igyekezzünk, mert bennük a közel jövő szegény gyermekeinek nevelőit kell Istenhez vonnunk. Segélyezési könyvünk ezek mellett azt is mutatja, hogy városi segélyes öregeket ruhasegélyben részesítettünk három esetben, más szegényeket pénz- és ruhasegélyben öt, családokat pénz-, vagy élelmiszersegélyben nyolcz esetben, és szegény-betegeket hat. világtalanokat öt, nyomorékokat két ízben segélyeztünk; továbbá városi segélyre beajánlást gyakorolt egyesületünk öt esetben, sőt az év folyamán havi segélyesünk is volt két idegen származású, de évek hosszú sora óta itt lakó agg özvegy nő, kiket a városi elöljáróság születési helyük hatóságához útasított segélykérésükkel. Mutatja azt is, hogy bent és kint lakó hitsorsosaink közt a baptismus ellen védő füzeteket köröztettünk ; 22 uradalmi telepre pedig és Püspökibe 26 példány Téli Újságot, továbbá Biberauer Tivadar budapesti hitsorsosunk ajándékából különböző példányokat az »Örömhír bői jelentékeny számmal juttattunk ki. Mindezen segélyézési munkák gyakori alkalmakat nyújtottak sokunknak a szeretet gyakorlása útján való építésre, mert egyes segélyezési esetekben rendszerint egy-két egyesületi tag járt el s látogatta, vigasztalta, erősítette a Krisztus nevében az illető egyént vagy családot ; a tömeges segélyosztások előkészítése pedig sokak buzgó eljárásával, fáradozásával jár. Az ily tagok neveiről Jegyzökönyvünk tartalmaz feljegyzéseket. Arany-könyvünk is — hál' Istennek — a szűk és anyagi károsodásokkal is járt esztendő folyamáról szépen tanúskodik a tagok áldozatkészségéről, mert 437 forint 69 krnyi, együttes értékkel számított szeretetadományokról feljegyzett tételekkel ékes az. Ugyancsak Arany-könyvünkbe vannak átjegyezve a Járulékok-könyvéből az 50 kron felüli adományok is, mert 50 kros járulékokból 109 frt, 50 kron felüli adományokból 104 frt 20 kr. és alapítói díjakból 60 frt folyt be. Mutat az Arany-könyv másnemű adományokat is tagoktól és kívül valóktól. így Polgár Béláné űrnő a Szeretetháznak 12 drb. seprűt, szegények élelmiszer-segélyéhez egy vékapaszúlyt; a Népbank 10 frtot; a március 15-iki közönség kisorsolásból pénzt, e mellett élelmiszereket, Kopasz Sándor és Szűcs Károly urak az árvák javára elárverezendő, több ezernyi szivarvéget; Steiner Mór 4 drb. sapkát, 4 drb. kendőt; Botlik Bálintné a cselédleányok közt kiosztandó füzetekre 4 frtot és özv. Polgár Mihályné alapító-tag a Szeretetháznak két párnára való tollat párnahajjal együtt s a karácsonyi segélyosztáshoz 4 forintot adományozott; néh. Toldi Juliánná pedig 10 frtot hagyományozott és özv. Mohai Szabó Zsisímondné úrnő végrendeletiig 50 frtot jelölt ki egyesületünknek, mely összeg halnia után lesz esedékes. Végül alapító tagjaink összegei s egyéb pénzünk 16 frt 75 krnyi, néh. Polgár Zsigmondalapítványa 46 frt 60 kr., néh. Molnár Borbála-alapítványa 5 frt 58 kr., néh. Varga József-alapítványa 14 forintnyi kamattal támogatták egyesületünket, céljai valósításában. Most röviden szólhatunk Szeretetházunkról. Év elejétől májusig, úgy, mint előző évünkben, két budapesti arvas egy ide való hülye fiú, Bede Károly árva volt Szeretet házunkban elhelyezve. Május 19-én vettük fel Póiius Ferenc beteget, elhagyatott kis árvánkat, kit iskolába is mindjárt beírattunk; május29-én pedig Budapestről ismét két árva fiút. Azóta ezen hat árva a gondozó házaspárral két szobában elhelyezve, külön külön ágyacskával ellátva, neveltetik s közülök egy leány s három fiú iskolába, egy fiú menházba jár. Némelyek még mindég szeretetlenül ítélnek meg bennünket e budapesti árvákért, holott ezeknek teljes ellátására minden az utolsó krajcárig a budapesti reform, szeretet-egyesület pénztárából jő hozzám és ez nagy segítség nekünk is, mert a mennyit a mi két árvánkért fizetünk, annyiból nem tarthatnánk gondozót. Ha azonban ismét kellene gyülekezeti árvát vennünk fel, a hely készen áll; vagy ha többre telik majd pénzünkből, úgy a budapestiek közül lehet magánházhoz helyezni ki. Hejh! Szörnyű bünfészkekből vannak kimentve e budapesti gyermekek. Méltók a leggondozóbb szeretetre. Legyen tehát e részben is békesség! Ezek után még az általunk segélyezett két intézményről, és pedig elsőben is a pusztai konfirmándusok gyüldéjéről szóljunk pár szót. Ez intézmény ez évben először érezteté áldásait és igen szükségesnek bizonyult. Nagy határunkban u. i. a nyolc r. kath. jellegű, vagy kath. egyén vezetése alatti uradalmi s egy ehhez hasonló társulati iskola területén, meg az iskoláktól távol eső tanyákon hány hitsorsosunk nőtt fel eddig a legcsekélyebb felekezeti vallásoktatás nélkül. Ezek közül kerülnek ki, a kiknek ajkairól szomorúan s a gyülekezet elleni vádként hallhatjuk olykor: »én katholikus hitet tanultam gyermekkoromban, hát arra térek*, vagy azok, a kiket oly nehéz, sőt lehetetlen házasságra lépéskor a születendő gyermekek eligéréséről lebeszélnünk. E kint lakó hitsorsosaink gyermekei közül azokat, kik a 12 évet betöltötték, a böjti űrvacsoraosztás előtti öt hétre évenként a városba begyüjtvén s közülök a szegényeket költségünkre istenfélő családoknál elhelyezvén, szivöket az Isten előtti fogadástételre, konfirmációra előkészíteni: célja ez intézménynek. Ez évben február 7-től március 13-ig voltak bent és pedig a Baghy-majorból 7, br. Harkányitól 2, Mocsay László b'rtokáról 2, gr. Almássy Imre uradalmaiból és pedig Nagy-Tenyőről 3, Nagy-Szt.-Tamásról 1, Dénesmajorból 1, Tóth-tanyáról (dohányostelep) 1, Kis-Szt.Tamásról 3, tehát az uradalmakból 20, távoli tanyákról 7, városba költözöttek közül 4 gyermek. Természetes, hogy sokan elmaradtak, mert minden kérés, felszólítás dacára egyes illetők némely telepen nem világosították fel, vagy félre vezették a szegény szülőket s így többeknél bizalmatlanság, vagy értesülés hiánya volt az ok, míg másoknál a közönyösség, hogy gyermekeik beadásában kellő időben nem buzgólkodtak s egyesek késve sajnálkoztak mulasztásuk felett. A beadottak közül egyesületünk tagjainak fáradozása mellett magánházakhoz elhelyezett tizenkét gyermekért kellett egyházközségi és egyesületi pénztárunknak együttesen fizetnie 67 frt 70 krt. Ezeken kivül ingyen elláttak özv. Dikó Balázsné, Elekes János, Ladányi Sándor, Bacsa Imre egyet-egyet és özv. B. Pap Péterné kettőt, a többiek rokonaik, ismerőseik házánál részesültek ingyenes ellátásban. Elszomorító volt észlelni mennyi babona, durvaság, feslettség és istenkáromlás hatása alatt nőttek fel, e gyermekek s örvendetes, tanúlságos volt szemlélni, midőn az Isten beszédetokonként hatott rájuk. Oktatásaimnál segítőim voltak, illetve az énektanításban és felvigyázásban sorban segédkeztek délelőttönként: Dikó Bálint, Elekes Ilyés, Fagyai Antal, Csongrádi Ferenc és Debreczeni Imre; délutánonként: özv. B. Pap Péterné, őzv. Kormos Izsákné, Ladányi