Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-06 / 6. szám

mese oldalán ezt mondja a nő: »hűsóges segítő társa leszek« — s ez eskühöz híven a királynék a királyok gondjait osztják meg, az egyszerű földműves neje az ő férjének van segedelmére. Erre az esküre alapítom kérésemet, hogy a papné is legyen segítő társa a papnak azon a sokszor szép virágos, néhol elhanyagolt tövises mezőn, a mit egyházi életnek nevezünk; mert, ha valakinek támogatóra, hűséges segítő társra van szüksége, a protestáns lelkész első sorban az a valaki. A férfiak már kezdenek mozogni: az elcsüggedt igazság ébredez; a lélek fegyverei ólesíttetnek; a bűnök, a melyek kacagva jártak szerteszét s csábos külsővel, édes beszéddel mételyezték meg a könnyű lelkeket, a kívánatos, az ébredő egyházi fenyíték szavára, ütésére ijedten fognak elnémulni. Debrecenben társadalmi mozgalom inclul meg a förtelmes káromkodás ellen; a napilapok közül is — a melyek pedig nem dicsekedhetnek mindig és minden dolgaikban erkölcsi célokkal — a napilapok közül is némelyek erős, igaz szavakkal fejezik ki megbotránkozásukat a felett, hogy némely színházak, a hazafiság ós a nemes mulatság helyett a céda erkölcsök helyeivé váltak. Ébred a társadalom; de szükség is van erre, mert az igazság ősi ellensége is ébren van, a pokolnak kapui nyiladoznak: undok szájjal kél ki belőle a magát szocializmusnak nevező rendetlenség, henye irigység, here munkátlanság (mert ezek is szocialistáknak nevezik magukat) s az emberrel született természetes jog magasztos igéjét hordva mosdatlan száján, e jog adóját, Istent megtagadja, veríték nélkül óhajt élni, vagy a más verítékén; a vatikanizmus önmagához híven fojtogatja a józanságot, hogy ellenőrzés nélkül, szabadon és gát nélkül bocsássa az evangélium élő vizei helyett a római poshadt vizek árját a világra. . . . »Forr a világ, forr mint a tenger®. . . Nem szenved-e kárt az igazság? helyt tud-e állani az értelem s lesz-e ereje odújába űzni a setétségnek ikerszülöttjeit, a babonás gyűlölködő vakhitet s a pusztító hitetlenséget? Mi lesz a vég? Iialál-e, mint a félelmes lelkűek nyöszörgik, vagy megtisztulás, a mint az Istenben bízók mondják? Ki Istenben bízik, meg nem csalatkőzik. E földön békesség lesz, ha az emberekhez az emberekben is jóakarat támad. E békesség áldásainak terjesztésére — a mint csak nemrég is hallottuk a nagy Jókaitól — egy lat szeretet hathatósabb, mint egy mázsa igazság. Ezért a békességért küzdjön mindenki a neki adott fegyverekkel: a bűnt irtsa, a tévelygőt igazítsa, a homályt oszlassa a férfiú az igazsággal; az erényeket ápolja, a jóságot tegye kedvessé, a közönyt melengesse a nő a szeretettel. S az e munkában szorgalmasoknak, vagy részt venni óhajtóknak mintaképe a pap ós a papné legyenek, a kik erre hivatásuknál fogva kötelesek is. Az alacsonyan álló a magasban keresi a pélclát, a ki buzdítsa, serkentse, s a ki sokszor minden felhívó szó nélkül is magával ragadja követőit. Hány papnét ismerünk, a ki a gyülekezetek jó pélclaadója a szorgalmatos munkálkodásban, a becsületes egyszerűségben, a józan takarékosságban; a kiről elmondhatni a példabeszédek dicsérő szavait: »sok asszonyok munkálkodtak serénységgel; te pedig meghaladod mindazokat!« S ha e szorgalomhoz, egyszerűséghez, takarékossághoz még a résztvevő, könyörületre és munkára is kész szeretet járul: az Istent áldhatják az ilyen papnőért, jó példaadójukért a hívek. Nem az a kívánság, hogy a férfi küzdelmeiben, harcaiban, mint egykor Dobó Katica, fegyverrel vegyen részt a nő; nem az a kívánság, hogy a papné a bűnök irtásának, a tévelygés igazításának küzdelemhez, harchoz hasonló munkájában az egyházi gyűléseken, avagy a szószékből legyen segítője a papnak: kerti munkát kérünk, plántálást ós öntözést abban a kertben, a melyet az Úrénak nevezünk. Az igazságnak nagy élőfáját ápolják, fattyúhajtásaitól óva nyesegessék, a kártevőktől őrizzék a férfiak; a szeretetnek szép virágait a nők ültetgessék. Jeruzsálem újraépítésének történetéből azt olvassuk, hogy »építének a papok, kiki az ő házának ellenóben«. A pap építse fel az ő házát, önmagában ós övéiben az Úrnak templomát. S ha a gyülekezet látja, hogy a szeretet igéje, a melyet a lelkipásztor hirdet, csakugyan hathatós, mert munkára indítja azt, a ki hozzá legközelebb áll, a ki őt legjobban megértheti, hitvesét: akkor mivel szemeivel látja, szivével is megérzi s készséggel ismeri el, hogy ez az ige hatalom. S ha talál olyan hajlékot a szegény, a hova segedelemért bátran fordulhat; a fájdalmas lelkű, a hol a szeretet sugárzó melegére, a vigasztalás édes szavára fájdalma enyhül: akkor a tépelődő is tudni fogja, hogy hova menjen igazságért; — s ha ez a hajlók a parochia, akkor nemcsak a népdal szerint, nemcsak a külső forma ós csín miatt, de a belső tartalom és élet szerint is »a faluban a legszebb ház a papé« lesz. De hogyan gyűjtsük össze magunk körül a segedelemre szorulókat s hogy enyhítsünk a mások fájdalmán, mikor a mi ajkunkról is a nyomorúságnak, a szegénységnek fájdalmas panasza hangzik ? Nem egy községnek, hanem egy egész vidéknek volt őrangyala Lónyay Jánosné, egyházkerületünk egykori főgondnokának, gr. Lónyay