Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

betegség, kárvallás, vagy emberek bántalmazásai támadnak meg engemet; ne hagyjon el a földön soha, hanem az életnek minden viszontagságait a szentek lelki nyugodalmával fogadjam, szenvedjem, hordozzam. E szent nyugalommal mehessek be a te boldog országodba, melyben nekünk is örök boldogságunk lészen« (17. 1.). Ilyen hivő melegség, Istenben való bizalom és megnyugvás lelke vonul át az imádságok legtöbbjén, különösen pedig az ünnepieken, melyek egytől egyig valódi gyöngyei az evangéliumi keresztyén imáknak, de talán legszebb közöttük a nagypénteki (5. sz.) és a pünkösdi (8. sz.), mely utóbbi így végződik: »Szállj le reám, Istennek lelke, szállj! Ha bánatba merülök, vigasztalj; ha csüggedek, erősíts; ha hitem ingadozni kezd, igéddel biztass; bűneimből égi tűzzel tisztíts meg; erőtelenségemben. gyámoltalanságomban égi tűzzel önts belém bátorságot! E világot, e megromlott világot pedig teremtsd át, szüld újra Istenem, a te mindenható lelked erejével* (41. 1.) Ám más oldalról ez az erős alanyiság nagyon felszínre juttatja »Az imádkozó ember« árnyoldalait is. Nagy István sok hányatást, sok keserűséget, sok csalódást élt át, pedig még fiatal ember. Imádságaiban ez a borongós, ez a bánatos, sőt sok helyt, keserű hang a tenorja, mely egyénileg lehet igazolt, lehet jogosult, sőt alkalomhoz mérten imádságos könyvben is íielyet foglalhat; de hogy az imádságoknak alaphangja s szüntelen visszatérő refrainje legyen, az egy kissé sok a keserűségből. Monotonná lesz általa az eszmevilág, melybe a lelket bele viszi s letörlődik általa az életnek az a keresztyén derűje, az az evangéliumi kiengesztelődés, melyet Krisztus adott és ad a világnak. Ezt az állandó borút, ezt a szinte komorságot nem tartjuk helyén valónak minden imádságban. Az imádságírónak többet kell bevenni lelkébe a Krisztusi váltságerőből; inkább át kell hatva lennie az evangélium világjavító és világmegszentelő ereje által, s inkább kell feledni és feledtetni tudni az egyéni élet bajait, csalódásait és keserűségeit; neki hinni és tudnia kell azt, hogy a keresztyén hit diadalmas hit, mely meggyőzi a világot. Ebből a Krisztus által bátorrá és erőssé tett lélekből többet szeretnénk >Az imádkozó ember*-ben. — Imádkozási modorában, stylusában szintén a jellegzetes egyéniesség erényei és hiányai tűnnek szemünkbe. Stylusában erő, szín, egyéni character van, tehát teljességgel nem chablonos író. De sajnálattal nélkülözöm benne azt a bibliai kenetet, azt az evangéliumi zamatot, mely a nagy imádságíróknak nélkülözhetetlen sajátsága. Nagy István jártas a biblia eszme- és érzésvilágában, de nem igen idéz a bibliából, még azokból a klasszikus helyekből se, melyek a keresztyén áhítatnak és kegyességnek utolérhetetlen szép kifejezései. —- Mindent összevéve: »Az imádkozó ember* számottevő jó munka, s különben elég termékeny áhítatossági irodalmunkban nyereségnek tekinthető. A közelgő karácsonyi alkalomra érdekes ajándék. Megrendelhető a szerzőnél. (F) EGYHÁZ. A vasárnapi munkaszünet és a vasárnap megszentelése felett folytatja elmélkedéseit a Dunántúli Prot. Lap s kiemeli, hogy ebben a dologban magoknak a lelkészeknek, tanítóknak s azok családjainak kellene jó példával elől járniok. Igaza van, hogy a vasárnapi nagyobb ebéd s a házi gondok s dolgok ma úgy lekötik a papnékat, tanítönékat s a házi cselédeket, hogy a lelkészek s tanítók családtagjait a templomban csak elvétve lehet látni. Igaza van abban is, hogy ez nem jól van így, mert a példa ragadós, s ha a tisztelendő asszony nem ér rá templomba menni s nem engedheti cselédjeit sem oda, akkor ezzel a többi asszonyok is indokolhatják elmaradásukat s cselédeik dolgoztatását. Templomavatás. A hedrahélyi (Dunántúli egyházker.) ref. egyház f. hó 11-én fogja felavatni uj templomát, A felavatást maga Antal Gábor püspök úr fogja végezni A templomba esetleg be nem férő híveknek a szabadban Kis József, pápai ref. theologiai tanár tart egyházi beszédet. Miniszteri ünnepek cím alatt szól a »Sárospataki Lap« a legutóbb igen divatossá lett miniszteri ünnep alkotásokról, s míg egyfelől helyesen mutat rá, hogy az a mi egyházunk elveibe ütközik, másfelől felveti azt a kérdést is, hogy ezek által a rendelkezések által nem azt. akarják-e elérni, hogy a protestánsok ünneprontóknak és hazafiatlanoknak tűnjenek fel, s hogy a magok kebelében is meghasonoljanak ? — Az előbbit nem akarjuk feltételezni, mert úgy látjuk, hogy az ünnepstatuálásokban sokkal inkább a kellőleg meg nem gondolás játszik főszerepet, mintsem az ellenünk való törekedés. A szertehúzásokat azonban kétségtelenül megteremtik, mert pl. az erdélyi egyházkerület elrendelte az Erzsébet királyné emlékünnepének megtartását, míg a mi kerületünk abba nem ment bele; s most legutóbb pedig a császár-jubileumi istentiszteleteket s iskolai ünnepélyeket elrendelték Dunántúl, s a mint olvassuk, megtartották a debreceni nagy templomban is, míg a többi kerületekben ez iránt semmi hivatalos intézkedés nem történt. Bizony nem jól van ez így, s egy-egy ilyen fontos kérdésben egyházkerületeink elnökségeinek egyetértő megállapodásra kellene jutniok. mielőtt intézkednének. Általában pedig itt volna már az ideje, hogy konventünk figyelmeztesse a kormányt, hogy körültekintőbben járjon el ünnepei statuálásában s vegye fontolóra azt is, hogy ebben a hazában vannak olyan egyházak is, a melyeknek elveit sérthetik az ily intézkedések. A Protestáns esték negyedik sorozatát kezdte meg az adventtel a pozsonyi evang. theologiai akadémia tanári kara. November 6-án Hörk József olvasott fel »A nők a jövőért* címen; december 3-án pedig Kovács Sándor »Nádasdyék fészke« című dolgozata s Szabolcska Mihály néhány verse került felolvasásra. A további felolvasások sorozata a következő: December 10-én: Az evangélium Japánban. Dr. Pröhle Vilmos kereskedelmi akad. tanár. December 17-én: A munkáskérdés és a sociális reformok. Dr. Schulpe György. Karácsonyi énekek. Hamvas József ev. lyc. tanár. E programm alkalomszerűen szavalatokkal, ének- és zeneelőadásokkal bővül. Ötvenéves lelkészi jubileum. Örömünnepet ültek az ev. ref. egyház hívei s a város összes lakossága f. év nov. 17-én Makón, azon alkalomból, hogy az egyház érdemekben s köztiszteletben megőszült egyik lelkipásztora, Szöllösi Antal, egyházmegyei tanácsbíró, lelkészi szolgá-