Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

latának bO-ik évét betöltötte. A békés-bánáti egyházmegye több egyháza küldöttségileg vett részt a szép ünnepélyen. A makói ref. egyház pedig ez alkalomból, hogy szeretett papja iránti hálájának kifejezést adjon, * SzőllÖsi jubiláris alap» címmel egy tízezer koronás alapítványt tett, kimondván, hogy ez összeg évről-évre, a kamatok hozzácsatolása, gyűjtés és adakozás által addig növeltessék, míg annak kamataiból a makói ref. egyháztagok összes egyházi adója fedezhető nem lesz. Ez alap növeléséhez már eddig is többen — közöttük az öreg jubiláns lelkész — nagyobb összegekkel járultak. Az ünnepély napján Csanádmegye törvényhatósága, a főispán vezetése alatt, Makó város a polgármesterrel, a különböző hitfelekezetek, más hatóságok és testületek küldöttségileg tisztelegtek a 74 éves öreg tudós lelkipásztor előtt, kérve reá Istentől minden áldást. Az ünnepséget a Korona szállóban tartott 200 terítékű bankét, zárta be. Az érdemes, tudós lelkipásztort, a kit Ő Felsége ebből az alkalomból a koronás arany érdemkereszttel tüntetett ki, mi is a legszívélyesebben üdvözöljük s kívánjuk, hogy még ad multos annos! Lemondott egyházmegyei tanácsbiró. Ifj. Lónyai Sándor, a. tiszaháti választókerület országgyűlési képviselője, lemondott a beregi ev. ref. egyházmegyénél viselt világi tanácsbirói állásáról, melyet eddig lelkes buzgalommal töltött be. A megüresült állásra az egyházmegye legtöbb egyházának egyedüli jelöltje, Szabó Albert kir. tanácsos, kir. pénzügyigazgató. ISKOLA. Jótékony adomány. Adám Imre, mezőtűri ügyvéd, hogy nem régen elhunyt egyetlen leánya emlékezetéi, megörökítse, a mezőtűri ref. főgimnáziumnál ezer forint ösztöndíj alapítványt tett. A nemeslelkü adományozó nem első alkalommal mutatta meg jóindulatát a mezőtúri gimnázium iránt, a mennyiben régebben már, szintén ösztöndíj alapul, 2000 frtot adományozott az iskolának. A nemes cselekedetek önmagokban hordják legszebb jutalmukat. Erzsébet nőiskola. A király megengedte, hogy a budapesti VI. kerületi állami felső nép- és polgáriiskolai tanítónőképző intézet és a vele kapcsolatos felsőbb leányiskola, melyet eddig Zirzen-intézet név alatt ismert a nagy közönség, az Erzsébet-nőiskola nevet viselhesse. A tanárképző-intézet reformja. A tanárképzőintézetnek új szervezete lesz s e miatt már a jövő évre 4898 forinttal nagyobb lesz az intézet budgetje. Az újjászervezett intézet élén egy elnök fog állani, a ki most egyúttal az Eötvös-kollégium kurátora is; továbbá lesznek ismétlő-tanárok, a kik programmszerü gyakorlatokat fognak tartani a jelöltekkel. A tanárképzőnek jövőben nem lesznek külön megbízott tanárai, hanem esetről-esetre kérik föl majd az egyetemi tanárokat, hogy tartsanak a tanárjelöltek számára bizonyos kijelölt kollokviumokat, a miért tiszteletdíjat kapnak. KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Ő Felsége ötven éves jubileuma alkalmából egyházunk tagjai közül a következők kaptak kitüntetéseket. Gróf Bánffy György, erdélyi egyházkerületi főgondnok, kapta a Ferencz-József-rend nagykeresztjét; Bachát Dániel, pesti evang. esperes és Bihari Sándor, marosvásárhelyi ref. főgimn. tanár a Ferencz-József-rend lovagkeresztjét; Székely István, kézdi-vásárhelyi református lelkész a koronás arany-érdemkeresztet; gróf Teleki Sándorné és gróf Khuen-Héderváry Károlyné az első osztályú Erzsébet-rendel. * Az angol egyház temetési gyászszertartási bizottsága a következő rendeletet adta ki: »Ne legyen feketébe vont ház, ne legyen drága koporsó, sem speciális tüntető gyász, sem kitéglázott sír, sem szükségtelen látványosság. se felesleges költekezés, semmi haszontalan etetés — itatás*. — Jó volna nekünk is megtartani ezt a rendeletet. (Sz. S.) * Mohammed koporsója a jelenleg létező legdrágább tárgy a világon, mert nem kevesebb, mint 10 millió dollárnyi, tehát jó 24 millió forintnyi ékszerrel van feldíszítve. (Sz. S.) * Felvilágosításul. A »Protestáns Egyházi és Isk. Lap« legutóbbi, deczember 4-iki számában egy statisztikai közlemény jelent meg »Érdekes számok« címmel; a mi magában nem baj, mert hiszen sokan azt áhítják, hogy a statisztikát az emberek okulására találták ki; de már az hiba, hogy a »P. E. és 1. L.« statisztikusa nem az okulásra használta fel az adatokat, hanem gáncsot keresett azokban, hozzátévén, hogy »e statisztika igen kedvezőtlen a mi ref. főgymnasiumunkra nézve. Mi az oka ennek? a túlszigorúság vagy egyéb hiányok?* stb. Erre felvilágosításul megjegyzem, hogy a mi intézetünkben az osztályozásnál csak egy elv az irányadó: az igazság; nincs itt túlszigorúság, sem egyéb ; de mégis . . . egyéb van. Minden évben jön egy csomó új, gyenge tanuló, kik jó részben ismétlők; ezeket is fel kell venni, részint humanitásból, részint azért, mert az iskolafentartáshoz tandíjra is szükség van. Szegény ember pástétomokkal nem táplálkozhatik. Az is tudvalevő dolog, hogy az ilyen növendékek inkább négyeseket, mint egyeseket szoktak hozni és a négyessel elosztott mennyiség mindég kevesebb, mint ha kisebb számmal osztunk. Egy osztályban hospitálásom alkalmával a hat legroszabb tanulót feleltettük; ezek közül kettő más intézetből jött gyenge, kettő ismétlő, kettő pedig a mi leggyöngébbünk volt, és ez utóbbiak a négy elsőhöz képest még feltűnő jók voltak, pedig ezek is alig tudtak valamit. Az ilyen járó-kelő tanulóknak az eredményre hátrányos befolyását úgy az osztály, mint az együttes értekezleteken már elég sokszor konstatáltuk és felsőbb helyre is felterjesztettük. Talán most már ért valamit a statisztikus úr!? Ha különben a t. szerkesztőség máskor is szükségesnek tartja ilynemű statisztikai adatok közlését: méltóztassék a tudósítót utasítani, hogy hagyjon fel minden okoskodással, mert az nem neki való; közölje egyszerűen az adatokat, így az ahhoz értők okulnak belőle és senkit félre nem vezetnek, nem gyanúsítanak, sőt talán gondolkozóba sem ejtenek.