Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-27 / 48. szám

az igazság, a hit, a vallás és a lelkiismeret ellen szándékoznak harcba szállani. Védelmezni akarnak, jelen kárhozatukra és örök gyalázatukra »egy becstelen, romlott, átkozott és az egyházból kirekesztett eretneket, a ki nemének és királyi nevének valódi szégyene s korunkban a véteknek és utálatosságnak főfő mintaképe*. »Ne harcoljatok, kiált föl az író, az Isten szerelmére kérlek benneteket, ne harcoljatok abban a villongásban, melyben ha meghaltok, biztosak lehettek, hogy kárhozatra juttok*. Az Armada-hajóhad csúfos végii vereségével a »Letters and Memorials* elvesztik fő érdekességüket. Némi vigasztalásul szolgál azonban azt tapasztalni belőlük, hogy Fülöp hiába iparkodott azon, hogy a milliót, sőt esetleg a pápa által kilátásba helyezett 500,000 aranyat megkaphassa. Sixtus ragaszkodott az erre vonatkozó levelében tett kötelezvényéhez, és kijelentette, hogy készségesen fizetni fog, ha a feltételek teljesítve lesznek ; de előbb nem. Különös dolog, de akadtak papok Angliában, a kik Fülöp hajóhadának balszerencséje közben, még találhattak teret a bátorításra. Allén Gerard és Oldcorne szerzeteseket az országba küldötte, mikor az Armada a parthoz közeledett, "katholikus érdekekkel összeköttetésben lévő különféle ügyekben*. Az egyik jezsuita azt jelentette a bibornoknak egy levélben, mely Olivaresnek is bemutattatott, hogy >ő az Armada vitorlázásának ideje alatt tudomást nyert oly dolgokról, melyek nem is történhettek másképen és hogy találtak eszközöket, melyek a vállalat számára nagymérvű könnyűséget és biztosságot nyújtanak. (Folyt, köv.) Ifj. Zsoldos Benő. ISKOLAÜGY. Vallástanításunk reformja. Mélyen tisztelt Egyháztanács ! * A presbvterium képviselőinek s a vallástanárok testületének az elmúlt isk. év folyamán tartott közös értekezletein élénk megbeszélés tárgyát képezte a budapesti egyházunkban végzett valláserkölcsi tanítás ügye. Tanácskozásaink folyamán tiszta, világos képet alkottunk e vallástanítás előnyeiről és hátrányairól s a szükséges reformokról. Eszmék érlelődtek meg és gondolatok tisztá* A budapesti ev. ref. egyháztanács vallástanítási bizottsága még a nyáron megbízta elnökét és két tagját, hogy egy memorandumban tárja fel a vallástanítás sokszor hangoztatott hiányait; készítsen javaslatot, a mely arra mutatna reá, hogy e hiányok miképen volnának megszüntethetők s munkálatát terjeszsze az egyháztanács elé. E memorandum elkészült s a népiskola első osztályától a középiskola utolsó osztályáig a tanítás anyagának, az anyag tárgyalási módjának kérdését öleli fel, fokozatos, céltudatos tantervet állít elénk. A kérdés nemcsak közérdekű, de fontosságára nézve első rendű s mint ilyen megérdemli, hogy minden körben foglalkozzanak vele s minél többen szóljanak hozzá E célból közöljük e munkálatot Lapunkban is és felhívjuk rá a vallástanárok és a vallástanítással foglalkozó lelkészek figyelmét. Sserk. zódtak, melyeknek megtestesítésétől fontos eredmények várhatók. Értekezletünk mindig át volt hatva azon ügy fontosságától, melynek érdekét szolgálta és meg van erősen győződve, hogy a vallástanítás kérdése ma a legelső és legfőbb dolgok egyike egyházunkban, melynek jövője legnagyobb mértékben attól függ, milyen tagokat tud magának nevelni. Másfelől él bennünk a kötelességérzet, mely azt mondja, hogy ez ügyben a kezdeményező lépésnek, a mélyreható és okos reformációnak a mi körünkből kell kiindulnia; ez a mi kötelességünk, mert értekezletünk vallástanár tagjai, s ezek információja s a saját iskolalátogatásuk alapján, presbyter tagjai szerzik a legközvetlenebb tapasztalatokat vallástanításunk állapotáról. E tapasztalatok pedig egybehangzóan azt mutatják, hogy vallastanításunk egész rendszere fontos és sürgős javításra szorul. Míg a tanítás minden ágában új és célszerű módszert teremtett és érvényesített a modern paedagogia a lényegükben is megújult tudományok számára, addig vallástanításunk ma is a régi nyomokon halad, helytelen módszerrel nem a lelki fejlődésnek megfelelő tankönyvekkel dolgozik s a paedagogia legszebb vívmányaitól nemcsak hogy elmaradt, hanem azokkal ellentétbe jutott. Nagy fájdalommal konstatálta ezt a mi értekezletünk s megbízott minket, alulírottakat, hogy jelen memorandumunkban tárjuk fel hiven a hiányokat, s mondjuk meg egyszersmind a javítás eszközeit is. Épen azért fordulunk a mélyen tisztelt Egyháztanácshoz, tisztelettel kérve, hogy az alább elmondandó dolgokat alapos megfontolás tárgyává tenni s megvalósítani törekedjék. Tudjuk, hogy az az ügy, melyben szavunkat felemeljük, nemcsak a budapesti egyház, hanem az egész egyházkerület, sőt az egész magyar ref. egyház ügye, mert itt valóban nincs külön érdeke egyetemes egyházunk sem egyik, sem másik kerületének, és óhajtanánk is, ha szavunk felhatna egész az egyházkerületi gyűlésig, sőt egész a konventig: de mi mégis első sorban a mélyen tisztelt Egyháztanácsnak, mint közvetlen hatóságunknak tartozunk véleményadással. És meg vagyunk győződve, hogy budapesti ref. egyházunk, melynek kebelében egész nagy katecheta testület működik a különféle iskolák nagyszámú növendékei között, ezen fontos érdekeinél, továbbá nagy számbeli és erkölcsi súlyánál fogva ezen a téren is vezérszerepre van hivatva. Mi a vallástanítást az egész vonalon, az elemi iskolától a középiskola utolsó osztályáig, revízió alá vettük, s tantervünket, kellő részletességgel, az iskolák különböző csoportjai szerint, a következőkben kívánjuk előterjeszteni: I. Elemi iskolák. Vallástanításunk tananyagbeosztása ez intézetekben most a következő: I. osztályban: a vallás alapfogalmainak ismertetése beszélgetés útján, imádságok s néhány könnyebb ének. II. osztályban: imák, énekek s ó-'estamentomi történetek. III. osztályban: imák, énekek és új-