Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-27 / 48. szám

testamentomi történetek. IV. osztályban: imák, énekek s hit- és erkölcstan. V—VI. osztályban: imák. énekek és ker. egyháztörténet. Kézikönyveink: 1.-ben nincs. II.—III.-ban Papp Károly : Bibliai történetek. IV.-ben a régi kecskeméti káté mellett Papp K. Erkölcstana és Filó L. Hittana is forog. V. —Vl.-ban Bocsor L. Ker. egyháztörténete. Véleményünk szerint tanításunk kezdete és vége, vagyis az I. és az V.—VI. osztály tananyaga egészen logikus és természetes, de a törzsét, a II., III., IV. osztályban, meg kell vizsgálnunk egy kissé. Ide esik a bibliai történetek s a káté tanítása. A II.—III. osztályban végig tanulja az a 7—8 éves gyermek az ó- és üj-testamentom nevezetesebb elbeszéléseit, a nélkül, hogy azokat igazán magáévá tenni tudná. A IV. osztályban aztán egy csomó elvont tételt kap, a melyről azt sem tudja, honnan ered, vagy ha megmondjuk is neki, zsenge elméje nem tudja hozzáfűzni az előbbi két osztály tananyagához, mert azt nagy részben már elfelejtette. Innen van, hogy a hit- és erkölcstan a legjobb gyermeket is erősen megpróbálja. Ez egy 300 éves paedagogiai hiba egyházunkban, mely még a reformáció korából ered. Ez a kor termelte a konfessziókat és kátékat, melyek abban a hitvitázó időben szabatos és szükséges összefoglalásai voltak a hitágazatoknak. Meg is értette Őket a közönség, mert jól ismerte a bibliát s a reformátorok, a konfessziók és káték írói is mindig a bibliára utaltak: ebből vettünk mindent. Mindez könnyen ment egy felnőtt, értelmes közönséggel, a hiba csak akkor állott elő, mikor ezeket a súlyos kátékat, vagy azoknak kivonatait a kis gyermekekre erőszakolták rá, hol azok megértésére minden előfeltétel hiányzott. így maradt ez többé kevésbé mai napig, sőt hozzá még egy kolosszális tévedés járult, az t. i,, hogy a mi kis gyermekünknek is Károli Gáspár nyelvén kell tanulni a vallástant, abból a hamis princípiumból indulva ki, hogy a biblia nyelve örök időkre a legegyszerűbb és legérthetőbb. Próbáljuk meg az elemi iskolában a hit- és erkölcstant szerves összefüggésbe hozni a bibliai történetekkel, vagy még világosabban szólva, azt a logikai abstrakciót, melynek eredményeként a ker. egyház a bibliából a maga hit- és erkölcstanát előállította, végezzük kicsinyben esetről esetre a gyermek szemeláttára. Hisz a szemléltetés a modern pedagógia leghatalmasabb eszköze; mért ne lehetne ezt a vallástanításban is alkalmazni?! A példa világosít. Ha pl. a teremtés és az első emberpár történetét tanítjuk, nyomban levonhatjuk belőle az Isten fogalmát s főbb tulajdonságait, melyeket a Hittannak egy egész fejezete ismertet. Vagy az Úrvacsora és a keresztség szereztetésének elbeszélése után mindazt elmondhatjuk, mit a Hittan a sakramentomokról szóló fejezetében tanít. Az erkölcstani kérdések tárgyalására is sok alkalom kínálkozik, pl. a tíz parancsolatnál. A felebarát fogalmát pedig az idevonatkozó kötelességekkel egyetemben senki soha jobban meg nem magyarázta, mint Jézus az irgalmas samaritánusról szóló példázatában. De álljon itt mutatványul egy bibliai történet, még pedig a nehezebbek közül: Jézus és a samaritánus asszony. Jézus egyszer tanítványaival Samarián, Zsidóország egyik tartományán utazott keresztül. Délben egy kúthoz értek, melyet Jákób kútjának hívtak. Tanítványait elküldte a közeli városba ennivalóért, ő pedig leült a kút mellé pihenni. Ekkor jött a kútra egy samaritánus aszszony, s Jézus vizet kért tőle. Az asszony látta, hogy Jézus zsidó, ezért elcsodálkozva mondta: hogyan kérsz te én tőlem vizet, mikor te zsidó vagy, én pedig samaritánus asszony vagyok*? A zsidók és a samaritánusok ugyanis annyira haragudtak egymásra, hogy még ételt, italt sem fogadtak el egymástól. Jézus azonban így felelt: ha te tudnád, hogy ki vagyok én, te kértél volna én tőlem vizet és én adtam volna néked élő vizet, melyből a ki iszik, soha meg nem szomjúhozik. Jézus az üdvösséget nevezte élő víznek. Az asszony azonban nem ismerte és nem is értette meg Jézust, csak mikor tovább beszélgettek, akkor látta, hogy ő próféta. Megkérdezte tehát tőle, hol kell az Istent imádni: a samaritánusok templomaban-e, mely a Garizim hegyén állott, vagy a zsidók templomában Jeruzsálemben? Mert mind a két fél azt hitte, hogy csak az ő templomában lakik az Isten. Jézus pedig azt mondta : az Isten mindenütt jelen van, mert az Isten lélek, és a kik őt imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják. Jézus aztán megmondta az asszonynak, hogy ő a Messiás. E közben megjöttek tanítványai, az asszony pedig elment haza és elhirdette a városban, hogy itt van a Messiás. Sokan kijöttek hozzá, bevezették városukba, hol két napig tanította őket és sokan hittek benne. Tanulság: K. Az Isten csak a templomban lakik-e és csak ott lehet-e Őt imádni? F. Az Isten nemcsak a templomban, hanem mindenütt jelen van, ezért lehet Istenhez a templomon kívül is, otthon is vagy itt az iskolában is imádkozni. K. De hát azért szükséges-e mégis templomba járni ? F. Szükséges, mert a templom Istennek szentelt ház, hová azért megyünk, hogy ott az egész gyülekezet együtt énekeljen, imádkozzék, hallgassa Isten igéjét s a pap tanítását. Ez a közös istentisztelet erősíti hitünket és egymás iránti szeretetünket; a hely szentsége pedig növeli buzgóságunkat. K. Mit mondott Jézus, hogy kell Isteni imádni? F. Mivel az Isten lélek, nekünk is lélekben és igazságban kell őt imádnunk. Ez pedig azt teszi, hogy nem külső szertartásokkal, hanem szivünk, lelkünk buzgóságával és Isten igaz ismeretével. Tehát helytelen, mikor a pogányok Istennek áldozati ajándékokat visznek, őt bálványképekben s erkölcstelen módon imádják. De helytelen az is, mikor a pápisták Istent bőjtöléssel tisztelik;