Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-27 / 48. szám

nehéz munkáját végzett tudós férfiaknak, mint a reviziót tetemes anyagi áldozattal elősegített Biblia-Társaságnak a legédesebb jutalma ós öröme. Adja Isten, hogy úgy legyen s hogy ne jusson ez a revízió arra a sorsra, mely az újtestamentomét érte. Sz. F. TUlen bibornok (Alanus Britannieus) és kora (1532-1594). — Az angol egyházpolitika történetéből. — (Folytatás.) IX. Az 1586-ik év elmúlt a nélkül, hogy bárminő további lépés történt volna az ügyek folyásában. Olivares állandóan azon volt, hogy Allén valamikép el ne csüggedjen és Fülöp egy apátságot ajándékozott neki Nápolyban. Ezenközben Mary királynő kivégeztetése, 1587. febr. 8-án, Fülöpnek a trón iránti igényeit jelentékenyen a felszínre vetette. Allén azonban látta a veszélyt, mely ennek nyilvánosságra hozatalában rejlett. Tanácsolta tehát, hogy ez idő szerint semmit se szóljanak a pápa előtt az ügyről. Biztosítja a királyt, hogy kevés istenfélő, szelíd ember van Angliában, a ki nem akarna sokáig az ő jogara alatt maradni. De célhoz nem vezető és egészségtelen dolog lenne ezen az alapon kezdeni meg a háborút. Olivaresnek attól való félelmét, hogy a pápa ellentmond a spanyol igényeknek, érdekesen ecsetelik azok az iratok, melyekben leírja a Sixtus pápa ide vonatkozó terveiről szóló híreket, mely tervek az egész vállalatot füstbe menéssel fenyegetik. Azt írja a királynak, hogy a pápa, a francia király közreműködése mellett nagyban fáradozik azon, »hogy Anglia királynőjét a katholikus vallásra térítse át, jelentékeny ajánlatokat tévén neki«. Ez, sürgeti Olivares, »egy mellékes ok arra, hogy hallgatagok legyünk az öröklés kérdésében addig, míg a hadsereg tényleg Angliában van, és ne hanyagoljuk el a vállalatot sem, míg a pápa némileg célt érhet a királynő színlelt megtérítésével*. A követ tehát egy memorandumot terjesztett fel Madridba, mely memorandumot Allén és Parsons együtt állítottak ki, s a melyben a királynak az angol koronához való jogcíme, mint befejezett tény volt kidolgozva. Allén a várva-várt bíbornoki kalapot 1587, aug. 7-dikén kapta meg. Mielőtt az Armada-hajóhad útnak indult volna a nagy vállalatra, az új bihornok, rendületlenül bízva remélt sikerében, Olivaressel együtt egy javaslatot szerkesztett, a meghódított ország különböző egyházi és állami hivatalainak betöltésére vonatkozólag. E javaslat értelmében maga a bibornok canterbury-i érsekké lenne és a végből, hogy lehetővé tegye egy parliament tartását, fel kell őt ruházni más papi székek betöltési jogával. Thomas Metham, egy akkor épen fogságban levő misszionárius lelkész, a yorki érsekségre jelöltetik. Veszedelmes dolog lenne Owen Lewis-1, Cassano püspökét Olaszországban hagyni, hogy szokása szerint szabadon végezhesse új meg új cselszövéseit; épen azért valami püspökséget kell neki adni Wales-ben. Griffith Roberts, egy másik izgága walesi ember, hasonló módon teendő ártalmatlanná. A mi pedig a High Chancellor-i hivatalt illeti, addig, míg arra alkalmas egyén találtatnék, a bibornok hajlandónak mutatkozik annak vezetésére. * * Ime, nagy vonásokban ez a »Sacred Expedition« története, a mint azt Allén Vilmos levelezéseiben és emlékirataiban előadja. Azáltal, hogy ezek előtárták Allennek és társainak ama 7 év alatti titkos diplomáciáját, a mely idő Parsonsnak Angliából való, 1581-iki szökése után lefolyt. a legtájékoztatóbb magyarázattal szolgálna ama bulla enyhítésének tum demum-kra vonatkozólag, melynek kivitelével Allén és Campion olyannyira szerettek dicsekedni. Az, elvégre is, nem Allén hibája volt, hogy az Erzsébet feje fölé függesztett kard nem hullott le korábban. MOSL, hogy az óra Angolország erős megtámadtcitásáFci komolyan elérkezett, le kell dobni az álarczot és a pápai anathémának még egyszer ki kell hirdettetnie minden békés és törvénytisztelő katholikus ellen. Sixtus, az Armada-hajóhadat kihirdető bullájában aztán Erzsébetet, szokása szerint »korcsszülött bastardnak s vérfertőző házasságból született és ennélfogva a királyságra méltatlan egyénnekjelentette ki s elősorolván több rendbeli bűneit, melyek sorában a pápa nem szégyelte külön megjelölni azt, hogy a királynő más fejedelmek alattvalóit felkelésre, lázadásra szítja: ünnepélyesen megújítja elődeinek, V. Piusnak és XIII. Gergelynek határozatait; továbbá határozottan megparancsolja a mindenható Isten haragjának, a kiközösítésnek és a törvények által megszabott testi büntetéseknek terhe alatt, hogy senki, bárminő helyzetben és körülmények közt legyen is, ne merészkedjék neki engedelmeskedni, kegyében járni, vagy bármely segítségét igénybe venni; hanem, hogy mindannyian segítsék elő minden lehető eszközzel az ő megbüntetését* stb. A bullát követte hírhedt röpirat, melynek a címe: »Admonition to the Nobility and People of England and íreland, by the Cardinal of England*. Ez irat sértő tárgyalási módja, noha valószínűleg nem Allén volt a szerző, messze túlhaladja a Sixtus förmedvényeink a hangját. Annak goromba támadása, a királynő magán élete ellen felhozott tömeges rágalmai; hivatkozása ama vallásos gyűlölség és babonás félelem minden indító okára, a mely az elnyomott római katholikusok szivére befolyást gyakorolhatott: siralmas bizonysága annak a szellemnek, a mely általában e párt egyházi vezetőit hatalmában tartotta. Azok a katholikusok, a kik esetleg hajlandók lehettek királynőjük és országuk védelmére fegyverre kelni, komolyan megintetnek ebben az iratban, hogy Isten s az ő fölkentje, legközelebbi törvényes királyuk, 95+