Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-20 / 47. szám

tudósai lennének tanárokká kinevezhetők. Ilogy a két felekezet milyen arányban legyen köztük képviselve, arra nézve csak annyit látnók kimondandónak, vagy legalább is szorosan szem előtt tartandónak, hogy a tanári állások számának kétharmadánál többet semmi esetre se tölthetnek be az egyik vagy másik felekezethez tartozók. E korláton belül csupán a szakirodalom terén szerzett érdemek lennének figyelembe veendők, legfeljebb a különböző theologiai irányok iránti méltányosság ha szóba jöhetne még. Legfontosabb s legnehezebben eldönthető dolog minden bizonynyal az, a mi az állam ós egyház közös megegyezésétől függ, vagyis a létező theologiai akadémiáknak az egyetemi fakultáshoz való viszonya. Mielőtt ezt fejtegetnők, szükséges a hatáskörökre nézve valami alapelvben megállapodnunk, a mely szerintem nem lehet egyéb, mint hogy az egyházkerületek a magok ós theologiai intézeteik számára feltétlenül fentartsák továbbra is a lelkész-képesítés jogát; viszont kizárólag az egyetemi fakultás legyen illetékes a tudományos fokok (doktorátus, licenciátus) megadására. Ebben, azt hiszem, mindnyájan megegyezhetünk, mert ez a hatásköröknek legtermészetesebb elválasztása és beosztása. Feltevén, hogy ebben egyetértés jő létre, tovább menve azt kell vizsgálnunk, hogy a felekezeti akadémiák és az egyetemi fakultás viszonyát hányfélekópen ós hogyan lehetne megállapítani. A mennyire be tudok látni a dologba, ennek három módja volna, ós pedig első sorban a valószínűleg sokaktól kontemplált formában úgy, hogy a fakultás mintegy társintézete volna az akadémiáknak, mely épen úgy negy év alatt es ugyanazon tanrendszer szerint képezne lelkészeket, mint emezek. A másik módozat lehetne, hogy miként a r. katholikus fakultásra az egyes püspökök, úgy ennek megfelelőleg a protestánsra az egyes egyházkerületek küldenék kiválóbb ifjaikat, p. o. a tanfolyam mindenik évére mindegyik kerület kettőt-kettőt, vagy helyesebb elj aras szerint, hogy a központi főgimnáziumok indokolatlan privilegizálása ki legyen kerülve s a theologiai akadémiák erre legilletékesebb tanári karaitól függjön az illetők kiszemelése: évenként az első évet végzett hittanhallgatók közül küldetnék fel, mondjuk három ifjú mindenik akadémia részéről. A harmadik módozat szerint a szeminárium-szerű s három évi tanfolyamra szorítandó összes akadémiáknak mintegy betetőzését, negyedik óvót alkotná a fakultás. Az elül említettnek legelső s egészen okszerű következménye kétségen kivül az lenne, hogy a dunamelléki (illetőleg, ha a kolozsvári egyetemen állíttatnék fel a fakultás, az erdélyi) ref. egyházkerület előbb-utóbb beszüntetné fölöslegessé váló theologiai akadémiáját, vagy épen mindjárt a fakultás felállításakor átadná összes theologiai tanárait annak; a mi azonban, bármennyire kiváló egyének is az illetők, nem volna helyes abból a szempontból, hogy a fakultás részére kezdetben is szabadon választassanak ki a legérdemesebb tudósok, nemcsak a lutheránusok, hanem a reformátusok közül is. Ám akárhogy rendezné tanárai ügyét, annyi bizonyos, hogy az illető kerület nemsokára theologiai akadémia nélkül maradna, s ez anyagilag nagy előny is volna reá, hanem ezzel körülbelül le is mondana a lelkószképesítós jogáról, miután lelkészképesítő bizottság tanárok nélkül alig képzelhető. Már pedig az, hogy az állami fakultás esetleg másvallású szaktanárai vizsgálják a leendő lelkészeket, határozottan beleütköznék az imént felállított alapelvbe. így aztán vagy tanárok nélküli lelkészképesítő bizottságokat állítana össze a kerület, s ezáltal egy új specialitást teremtene, vagy pedig valamely másik kerület vizsgáló-bizottsága elé állanának a fakultáson végzett ifjak. Csakhogy mindkét esetben ismeretlen egyének előtt vizsgázván, mindenikre kockázatos, a gyengébbekre pedig egyenesen veszedelmes vállalkozás volna az ilyen, a mi azt vonná maga után, hogy a harmad- ós negyed-éven felette megcsappanna a fakultás hallgatóinak száma. Meg aztán a többi kerületek tehetséges ifjai s akadémiáik akármily kitűnő készültsógű növendékei intézményszerűleg el legyenek zárva egyetemi fokok megszerezhetósétől s így általában a theologiai tanári állásoktól ? Mert csak föl kell tennünk mindkét protestáns egyházról, hogy mihelyt lehet, csupa theologiai doktorokat ós licenciátusokat fognak alkalmazni akadémiáik tanárságára. Es talán az állam se tenné meg, hogy a fakultáson, egyetlen ref. kerület kedvéért még egy professzort tartson a bibliai nyelvek tanitasara. Én ezt a módozatot egyáltalában nem is helyeslem; de nem szeretném a másodikat sem, mert sajnálatosnak tartanám, hogy az akadémiák rendszeresen megfosztassanak legjelesebb növendékeiktől; hanem ezekkel szemben azt óhajtom, hogy valamennyi hittanhallgatónak része legyen a felekezeti képzésben, de viszont szintén valamennyinek módjában álljon az egyetemi fakultás áldásaiban is részesülni. Annyival inkább, mert ekként lesz megóva az állam érdeke is, a menynyiben csakis így, a féléves kollokviumok útján nyílik alkalma ellenőrizni a felekezeti képzés irányát és terjedelmét ama magasabb állami és tudományos szempontokból, a melyekre való tekintettel felállítja a fakultást.