Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-20 / 47. szám

kozó véleményemet, távolról sem arrogálok magamnak csalaíkozhatatlanságot; sőt előre kijelentem, hogy kész szívvel meghajlok az előtt, a ki esetleg meggyőz egyben vagy másban való tévedésem felől. Mikor a közoktatásügyi miniszter a képviselőházban előterjesztette tervét, egy református egyházkerület egyik lelkészi tanácsbirája, a ki egyszersmind országgyűlési képviselő is, azt a megjegyzést tette reá, hogy külön kell evangélikus, ós külön református fakultást lótesítni. A miniszter olyanformán nyilatkozott a képviselő beszéde után, mintha hajlandó volna az illető tekintélyes egyházi férfi véleményéhez képest eljárni. Nagyon sajnálatos volna, ha csakugyan úgy történnék, s feltétlenül a miniszter eredeti tervének megvalósítását kell óhajtanunk. Igenis, közös protestáns theologiai fakultásra van nekünk szükségünk. Ha az egyházkormányzat terén még nem bírunk egyesülni, legalább a tudomány terén legyen meg köztünk az unió, s ne emeljük magunk közé szándékosan az elfogultság és féltékenység válaszfalait akkor, a mikor épen azt akarjuk megmutatni, hogy a protestáns theologiai tudománynak illetékes helye az egyetem. Ha azok a hitelvi és szertartási csekély eltérések, a melyek a szabadabban gondolkozók előtt úgy is elavultak s az elmékben jóformán nem is léteznek már, elég indokul szolgálnának a két protestáns felekezet számára külön fakultások létesítésére : azt kérdem, ugyan hogy tudunk akkor megférni egymással a Protestáns Irodalmi Társaságban, a mely pedig nem is kizárólag tudományos czélokat ápol, mint ápolni fog a theologiai fakultás? Az Irodalmi Társaságnak sokkal kényesebb a helyzete a felekezeti érzékenységgel szemben, mint lesz a fakultásnak, mert a társaság az építő irodalom terén is munkálkodik, ós mégse hallottam eddig ebben az irányban kifogást a társaság ellen, melynek kebelében a legáldottabb békesség s igazi ódestestvéri szeretet honol evangélikusok és reformátusok közt. Miért kellene tehát a csupán csak tudományos érdekeket szolgáló fakultást külön csinálni meg a két egyház részére? Hiszen még a római és görög katholikusok is szépen megférnek együtt úgy a budapesti egyetem jelenleg meglevő theologiai fakultásán, mint némelyik vidéki, p. o. a nagyváradi szemináriumban ! Egyedül mi, protestánsok volnánk olyan összeférhetetlenek, hogy még egymással se tudnánk kijönni egy hajlékban?! Erős meggyőződésem tehát, hogy teljesen elegendő a hazai protestantizmusnak egy egyetemi fakultás; de ez aztán ott legyen felállítva és úgy legyen berendezve, hogy a hozzáfűzhető legmagasabb igényeket is teljes mértékben kielégíthesse. A mi a helyet illeti — bár szivemhez minden tekintetben közelebb áll Kolozsvár ós a kolozsvári egyetem — mégis abban a nézetben vagyok, a melyet Zsilinszky államtitkár nyilvánított, hogy ennek a fakultásnak illetékes helye épen Budapest ós a budapesti egyetem. A budapesti egyetemen ugyanis r. katholikus theologiai fakultás is van, és ha ez helyet foglalhat az ország fővárosában: a viszonosság és egyenlőség elve mindenesetre azt követeli, hogy ugyanott legyen a protestáns theologiai fakultás is; mert különben az egyetemesség színében feltűnő r. katholicizmussal szemben- holmi provinciális felekezetnek látszanék a protestantizmus. És Budapest mellett szól már csak az is, hogy míg a budapesti egyetemnek a r. katholikus theologiai fakultása tagadhatatlanul bizonyos r. katholikus jelleget kölcsönöz, épen úgy a kolozsvári egyetemnek az esetleg ott szervezett protestáns fakultás protestáns színezetet adna, annyira, hogy szinte kótsé geskednék felőle az ember, hogy állami intózetek-e ezek az egyetemek, avagy felekezetiek? Az egyetemek állami jellege is határozottan megköveteli, hogy ott állíttassák fel a protestáns fakultás, a hol a r. katholikus van. Hogy tudományos tekintetben szintén elsősége van az ország fővárosának bármelyik más, egyébiránt nagyrafejlett ós előhaladt vidéki város felett, azt talán fölösleges is bizonyítgatnom. Az egyetemi fakultás berendezéséről szólva, egyelőre alig lehet egyébről szó, mint a tanárok számáról. Erre nézve azt tartom, hogy legalsóbb számítás szerint tíz, ele leghelyesebben tizenkét tanári állást kellene szervezni, és pedig nagyjában a következő beosztás mellett: egy a reformáció előtti egyháztörténetre (dogmatörténettel), egy az újkori egyháztörténetre, egy a keresztyén theologia történetére, egy a magyar protestáns egyház történetére (a magyar protestáns egyházi irodalom történetével), egy az ó-szövetsógi tudományokra (bevezetés, ó-szöv. theologia, Izrael története), egy az új-szövetségi tudományokra (bevezetés, új-szöv. theologia, Jézus élete), egy általában exegetikára (hermeneutikával, bibliai régiségtannal), egy a dogmatikára (szimbolikával, polemikával, apologetikával), egy az erkölcstanra, egy a vallásbölcsészetre (vallástörténettel, encyklopédiával), egy a protestáns egyházjogra (a magyar protestáns egyház alkotmányformáinak történetével) ós egy a gyakorlati theologiára. Ennyit egy egyesült protestáns fakultáson fel is állíthat az állam, mert így is jóval kevesebbe kerülne neki, mint ha külön fakultásokat létesítene a két felekezet részére, a legalsóbb számítás szerint nyolc-nyolc tanárral. Egészen természetes, hogy csakis a két egyház lelkészi jelleggel bíró szak-