Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

a templomi tanítás számára szinte könnyebben hozzáférhetővé teszi. Azután az ilyen módon megnyilatkozott ifjú szívre nézve, a mely a lelkesedéstől világos látásokat nyer, kimondhatatlan hálával telik el; mert látja, érzi, hogy az Isten kegyelme adta a mult kiváló alakjait, hogy az emberek iránt való mennyei szeretet állította a történet folyásába a hatalmas Luthert, a bátor Zwinglit, a tántorodást nem ismerő erős Kálvint: milyen hatással lehet, ha az Úr asztalánál ez ünnepi tanítás betetőzőjéül az Istennek azt a csodás kegyelmét, azt a mélységes szeretetét hallja az Idvezítő halálának hirdetésében említeni, a melylyel úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött fiát adta érte váltságul ? 1 Csak a ki a sziveket és veséket vizsgálja, a mindenható Isten tudhatja, hogy micsoda evangéliumi öntudat ébred, micsoda fogadástétel támad, micsoda erő fakad az ifjú szivében e magasságos dolgok hallatára; de mi is, a kik a szívnek, léleknek törvényeit sejthetjük, talán nem csalódunk, ha nagy építő hatást várunk az ilyen istentisztelettől s jót teszünk, ha azt ajánljuk, hogy ilyent tartson minden lelkipásztor. Ezen kis kitérő után folytatom tudósításomat a bizottság tanácskozásáról, a melynek folyamán alelnöknek Takách László úr választatott meg. Tudvalevő dolog, hogy Darányi lgnácz ő Excja nagy elloglaltságú országos gondjai miatt a budapesti egyháznál viselt mindennemű tisztségéről s ezek közölt e bizottság elnökségéről is lemondott; de ölömmel jelenthetem, hogy a ki a legnehezebb napokban, a templomépítés, az egyházszervezés idején a budaiaknak bölcs, munkás és áldozatra kész vezére volt, ő Excja erzi azt a hálát, szeretetet és bizalmat, a melylyel a sereg regi vezére iránt viseltetik, s lemondása után is éber és munkás maradt egyházunk iránt való érdeklődése: a hálás szeretet tiszteleti elnökké tette s ő a mienk maradt. Eddigi helyét, be kellett tölteni. S a budaiak helyes, egyhazias gondolkozására vall, hogy két, az egyházi elet terén országos nevű tagját választotta ki a sok munkát igénylő elnöki és alelnöki székre; mert ki volna, a ki nem ismerné ezen a téren dr. Kiss Áron és Takách László nevét? Egy czél által lelkesítve, egy erő: a lélek ereje által hajtva fárad, áldoz, küzd mindkettő azon a téren, a melyen munkálkodni kötelessége az egész társadalomnak, de a melyen vezérszerepre e mi nagy rendeltetésű evangéliumi egyházunk van hivatva. Egyházunk kiváló hölgyeinek, Hegedűs Sándornénak, gr. Festetich Andornénak, gr. Károlyi Tibornénak, Csiky Kálmánnénak s annyi sok más előkelő, nemeslelkü úrnőnek ők az elsőrendű vitéz lovagjai abban a küzdelemben, a melyben azért folyik a harcz, hogy a munkás szeretet fegyvereivel ostromolják meg a hideg közönynyel vértezett sziveket. Egyházunk élén Hegedűs Sándor és Szilassy Aladár Pesten, dr Kiss Áron és Takách László Budán, velük és mellettük a díszes testület, a presbyterium és helyi bizottság — nagy reményeknek jogosult ébresztői s példa arra, hogy az egyházi testületek élére egyházias életű, jó bizonysággal teljes férfiak állíttassanak. E felhívásra nemcsak az elmélet ad jogot, hanem — hiszem, hogy rövid idő múlva a budapesti egyház fejlődése, jóléte: a gyakorlati élet igazolni fogja az elméletet, mert valóra váltja reménységünket. A paplak-építés ügyén kívül, a mely épület háromemeletes bérház lesz s már a jövő hónap végén tető alá kerül, a helyi bizottság tárgysorozatának állandó pontja, a vallástanításról jelentéstétel következett s ezzel ez a tanácskozás befejeztetett s nyomban utána, a nélkül, hogy a gyűlés képe megváltozott volna, ugyanazokkal az elnökökkel és tagokkal a Nagypénteki Ref. Társaság férfi-választmányának ülése következett. Nem határozott valami, a Társaság egész életére kiható, rendkívül fontos, érdemleges kérdésekben, de a mikről szó volt, érdemes azokról referálni Szép lassan szövődik a két fővárosi nagy" egyesületünknek, a Nagypénteki Társaságnak s a Lorántífy-egyesületnek egymáshoz való viszonya ; legalább szó volt arról, hogy az Otthon számára legelső sorban a Lorántffy-egyesület s a Társaság nőválasztmánva lesz hivatva a modern Babylon elzüllött csemetéit összeszedni ; szó volt az építkezésről is, de a választmány, okulva a példákon, kimondta, hogy az egész meglevő vagyont nem fordítja az építkezés költségeire, hanem legalább 50,000 frtot gyümölcsöztet az intézet fen tartására. Kimutatta a gondnok, hogy az intézet év költsége szerény, hozzávetőleges számítással 8,000 frt; de az ennek nyomán támadt aggodalmat leendő Otthonunk élete, jövője felől eloszlatta az elnök előterjesztése, a mely a remélhető segedelemnek annyi forrására mutatott reá, hogy igazán elmondhatom: az Isten jóvoltából itt is félelmeink örömökké, kétségeink reménységgé változtatlak. A jövendő előhaladásba vetett nagy reménység és édes öröm hat át, ha ez október 28-iki gyűlésre gondolok ; abban az erős meggyőződésben élek, hogy a kik a budai ref, egyházat hosszas álmából az idő teljességében fel tudták ébreszteni — s ez a munka első sorban a helyi bizottságé volt — azok meg tudják teremteni a Nagypénteki Ref. Társaságot is munkás otthonná, s viszont. a kik annyira előre tudták vinni e Társaság ügyét, azok az egyház-építésben több és nagyobb előhaladást mutatnak ezentűl is ; az a jóságos Isten pedig, a ki eddig megáldott minden jó törekvést köztünk sikerrel, az a jóságos Isten áldásokban kifogyhatatlan, kegyelmében változatlan. Nivedi. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlése. Minden nagyobb érdeklődés és emóció nélkül folyt le a tiszántúli egyházkerület őszi közgyűlése f. hó 2—4. napjain. Első napi szép felgyülekezés, másodnapi megfogyatkozás s harmadnapi kongás, ez a gyűlés külső képe, a Tiszántúl ép úgy, mint valamennyi kerületünkben. A gyűlés tagjai úgy gondolkoznak, hogy elég ennyi — honori.s causa. A kögyűlés Kiss Aron püspök és gr. Degenfeld József főgondnok elnöklete alatt a püspök megható imájával és szokásos jelentésével vette kezdetét. Gyors tem-