Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

a türelmetlenséget és a versengést? Vájjon nem azok részéről - e, a kiket a cikkíró védelmezni akarna? Gondoljunk csak vissza azokra a támadásokra és türelmetlen nyilatkozatokra, a melyek az ultramontán körökből kiindultak, épen a német császár palesztinai útjával kapcsolatban, s tekintsünk csak végig a német, olasz, francia politikai és társadalmi élet mezején: nem az a »más keresztény felekezetcc áll-e mindenütt fegyverrel s üszökkel kezében, készen arra, hogy felekezeti türelmetlenségből és versengésből vérbe ós lángba borítsa az államokat?! Gondoljunk csak vissza a legutóbbi olaszországi felkelésekre ós Franciaország zavaros viszonyaira: nem mindenütt azt a sötét tábort látjuk-e a háttérben állani ós dolgozni, a melyet Németország nem akar kebelébe visszafogadni? ! Bizony-bizony a farkasról ós a bárányról szóló mese jut eszünkbe, a mikor mindezekre rágondolunk s azután halljuk a türelmetlenség ós versengés vádját felhangzani a protestantizmus ellen 1 De, a mint fentebb mondánk, a »menyemnek szólok, de a fiamuram is értsen belőlecc mondás szerint a vád nemcsak a német protestantizmus ellen hangzik, hanem bizonyára ellenünk, magyar protestánsok ellen is. Ha azonban a mi viszonyainkra gondolunk, akkor még képtelenebbnek tűnik fel a vád. Itt azután már teljes egészében igaz a farkas és a bárány meséje. Vájjon mikor s hogyan türelmetlenkedett a magyar protestáns egyház ama másik egyház ellen ? Kipusztította, elnyomta, szabad terjeszkedésében gátolta valaha?! Talán az új egyházpolitikai törvényeket a protestáns egyházak türelmetlensége idézte elő?! Talán a protestáns nagygyűléseken hangzottak el türelmetlen szavak ama másik egyház ellen, vagy talán a protestáns sajtó hirdeti, hogy az a másik egyház ott legelteti nyáját, »a hol mérges a fű gyökere, hol a levegő, még a folyók vize is tele van a gyűlölet, a visszavonás, az ördög pokolba csalogató szellemének megvesztegető miazmáival« ? ! Talán a protestáns egyházak papjai voltak azok, a kik a lelki gondozás ürügye alatt betörtek a családi élet szentélyébe s a kik ma is gátat vetnek az egymást szerető szivek egyesülése elé, gyakorolván a compelle intrare elvét s kárhozattal fenyegetve az engedelmeskedni nem akarókat?! Tekintsünk csak szét elfogulatlan szemekkel a hazában s nem azt fogjuk-e látni, hogy a türelmetlenségnek és a felekezeti versengésnek zászlóvivői épen annak az egyháznak a papjai, a mely egyházat a cikkíró a protestantizmussal szemben meg akar védelmezni ! Az a sötét sereg, a melyet Németország befogadni nem akar, hazánkban szabadon él s végzi rettenetes munkáját, annak daczára, hogy országos törvényeink tiltják itt létezését, s a magyar prot. egyházak még sohasem emelték fel tiltakozó szavukat e miatt, pedig igen jól tudják, hogy bajaiknak jó része e fekete sereg munkájának eredménye. Hol itt tehát a protestáns egyházak részéről a türelmetlenség, a békétlenség és a versengés más keresztyén felekezetek ellenében ? ! Nincs az sehol, azt csak az a sötét ultramontán szemüveg láthatja, a mely csak arra való, hogy más az alatta kárörvendve nevető szembe bele ne tekinthessen. Fordítsuk meg azért a cikkíró szavait és olvassuk ekópen: »E szavakat olvassák mindazok, kik az utóbbi években a türelmetlenségben ós békétlenségben s a többi keresztyén felekezet ellen való versengésben keresték s aj á t, egyedül üdvözítőnek hirdetett hitüknek erősítését ós igazolását, inkább elmúlt idők szelleméből merítvén inspirációit, semmint a Krisztus ós az evangélium tanításából s a nemzetek nagy érdekeiből. Hogy tévedtek, az események immár bebizonyították. Hadd halljuk hát már egyszer egyházuk fejétől, a római pápától, hogy a római katholikus egyháznak hitre, jámborságra ós a többi keresztyónséggel való békés összetartásra van szüksége.« így lesznek igazak e szavak, s ha azokat megértik s megtartják azok, a kiket illet, akkor mi is azt mondhatjuk s azzal végezhetjük cikkünket, a mivel a nevezett vezércikk írója: így következik a kultúrharcra a kulturbéke ! Szentmártoni. ISKOLAÜGY. Önművelés értelmi, testi és erkölcsi téren Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. (Folytatás.) 10. Azt mondtam az első czikkelyben, hogy az igaz bölcseség forrásai nem a könyvekben rejlenek; ennek dacára azonban, a társadalom mai állásában a könyvek nagy szerepet játszanak és fognak is játszani az ifjú elmék képzésénél. Ezért néhány, részletbe menő pontban megemlékezem a könyvek kiválasztásáról és használatáról is. Jegyezd meg mindenekelőtt, hogy bár a könyvtárak polcai csakúgy nyögnek is a könyvek súlya alatt, melyeknek száma légió: minden szakban csak néhány igazán nagy könyv van, melyekhez viszonyítva a többiek csak kisegítő, sőt lehet, hogy az élősdi növényekhez hasonlító könyvek, melyek, mint a borostyán, inkább kárára,