Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-06 / 45. szám

Az egyházpolitikai törvényeknek sok káros hatása észlelhető. — A visszás házasok elkerülik mindinkább a lelkészt, noha kívánatos, hogy a kura pasztorális gyakor­lásának itt kínálkozó szép eszközei ki ne essenek ke­zeinkből. Sokan mellőzik az egyházi esküt. Igen sokan adnak reverzálist a születendő gyermekekre nézve. A fele­kezetnélküliek száma folyvást növekedik. Az iskoláztatás ügye az egész egyházmegyében elég kedvező, mert a tanköteleseknek 96'84%-ka tényleg is­kolába jár. Tanítói korpótlékot csak öt egyház kapott, holott — Szentes kivételével — mind kérelmezte. Legtöbbet azzal utasított el a miniszter, hogy nincs reá fedezete. De ha az államnak nincs fedezete, honnan legyen az egyházaknak? Mégis csak különös az államtól, oly tör­vényt hozni, a mit nem tudnak végrehajtani. Ez mutatja a nagy felületességet és elhamarkodást. És ennek az egyházak iszszák a levét, mert ott keletkezik a háborúság tüze, a korpótlékot igénylő tanító és a gyülekezet elöl­járói közt. A határozat az lett, hogy a kerület lépjen közbe a miniszternél, hogy a saját törvényének terhét viselje az állam. Mint örvendetes esemény jelezhető, hogy az egyház­megye lelkészi állomásai folyton szaporodtak. H.-M.-Vásár­hely épülő külvárosi templomához ötödik lelkészt akar választani már jövő tavaszra. Igazfalva és Vadászerdő telepes községek anyaegyházakká lesznek, szintén lelkészt választanak. Tehát egyszerre hárommal szaporodik a lelkészi állomások száma. Különösen a bánáti részen ref. egyházunknak mind több-több erőssége épül. A debreceni főiskola »Erzsébet-alapítványára« az egyházmegye 25 frtot ad pénztárából, ezen felül külön is felhívja a lelkészeket gyűjtésre. A makói egyház bejelenti, hogy érdemes lelkipászto­rának : Szőllősi Antalnak 50 éves szolgálati jubileumát nov. 17-én nagyobb ünnepélyességgel óhajtja megülni, s meghívja erre az egész egyházmegyét. Az egyházmegye midőn háláját kifejezi az érdemes agg lelkész végzett munkájáért, felhívja a gyülekezeteket és lelkészeket, hogy az ünnepélyen esperes úrhoz minél számosabban csatla­kozzanak. Az egyházmegyei lelkészi értekezlet is gyűlést tar­tott ezúttal. Főbb és közérdekűbb határozatait megemlí­tem. Egy három ív terjedelmű Konfirmációi Kátéra 500 koronás pályázatot hirdet. A Téli Újságot, mely már több mint 1200 községbe, több mint 28,000 példányban járt, jövőre is nemcsak kiadja/ de minden számot 8 oldalas terjedelemben jelentet meg, de csakis a téli hónapokban ; tehát egész éves lappá való átalakítással a kedvező sikert nem kívánja kockáztatni. Bírósági ügy is volt néhány. Ezekből kiemelek egy elvi jelentőséggel bíró ügyben hozott határozatot. Békésen egy fiatal ügyvéd presbyterré választatott, a ki gyerme­keit elígérte a pápás egyháznak. A választása megfeleb­beztetvén, a biróság az ügyvédet presbiterségétől meg­fosztotta. E határozat gyűlésen kivül is több érdekes eszmecserére adott alkalmat, pro- és kontra. Minden­esetre az őrállóknak jó ébren lenni folyvást és minden vonalon, mert az idők nehezek és vészteljesek. N.-Kikindán, 1898, október 22-én. Fekete Gyula, ref. lelkész. A temetők kivilágítása. * Magyar ref. gyülekezeteinkben, az utolsó időben sok helyen, különösen pedig a vegyes vallású helyeken, erősen lábra kapott a síroknak s a temetőknek, halottak napján kivilágítása. E dologgal legutóbb foglalkozott a felső­borsodi ref. egyházmegye lelkészi értekezlete is s felkérte az esperest, hogy e pápista szokással szemben emelje fel atyai figyelmeztető szavát s körlevélben szólítsa fel a gyü­lekezeteket ennek elhagyására, a lelkészeket és a presbi­tériumokat pedig annak lehetőleg meggátlására. Vadászy Pál esperes a felhívásnak meg is felelt s az alább olvas­ható esperesi körlevelet intézte egyházmegyéje gyüleke­zeteihez. Ezen esperesi levél október 30-án vagy 31-én minden presbitériumban s minden gyülekezetben felol­vastatott. Miután a mi kerületünkben is sok helyen fel­ütötte fejét ez a hivalgó, pápista szokás: helyén valónak találjuk közölni az esperesi körlevelet, hogy azzal is fel­hívjuk lelkészeink figyelmét, e helytelen szokásra s felkér­jük őket, hogy annak, a mint csak lehet, álljanak ellen; mert Jézus is azt mondá tanítványainak: »Meglássátok, hogy megoltalmazzátok magatokat a farizeusoknak és a sadduceusoknak kovászától.« (Máté 16: 6.). Tisztelt presbitérium! Nemes és szent egyház! Szeretett testvéreim az Úrban! Kegyelem és békesség nektek a mi Urunktól Iste­nünktől! Ezen apostoli szavakkal üdvözöllek benneteket, midőn hozzátok szólok, szeretettel kérve titeket, hogy eszetekbe vegyétek, a melyek a ti idvességetekre valók. Szólok hozzátok, mert »ideje vagyon a szólásnak.« (Préd. III. 7.). Ugyanis tudomásomra jött, hogy némely egyház­ban utánozni kezdik a róm. kath. testvérek szokásait, annyiban, hogy a mindenszentek napja estéjén a temetőt kivilágítják. Hát van-e erre nekünk szükségünk ? Tették-e ezt őseink ? Hát mi el akarjuk hagyni az ő általok meg­tisztított szent elveket, igazságokat és külsőségekkel igyek­szünk pótolni vagy helyettesíteni belsőnk hiányos érzé­seit, gondolatait és épen 381 évvel a reformáció után, a felvilágosodott XIX. század végén? Majd négy századig megmaradtak őseink a dicső reformátorok által megtisz­tított igazságok mellett és most akarnának az utódok az ő irányuktól eltérni? Ne tegyétek ezt szeretett testvéreim! Ne a sirhalmokon, hanem a szivetekben gyújtsátok meg az emlékezet tüzét, a kegyelet szent érzései között. Hasz­* E cikk már a mult számra ki volt szedve, de egyéb sürgősebb cikkek kiszorították. Sserk. 90*

Next

/
Thumbnails
Contents