Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-23 / 43. szám

talan felosztása, számos helyen kiáltó méltány­talansága. Reámutat a ragaszkodás ós áldozat­készség folyton megújuló számos jeleire, melyek erős ós felvirágzó egyházi életre mutatnak. Mi — úgymond — nem lehetünk hűtlenek azon nagy elvekhez, melyek megnövesztették ós meg­izmosították az egyházat, melyekből erőt merí­tettek a protestáns egyházak, melyekre súlyos ós diadalmas küzdelmeikben annyiszor hivatkoz­tak. Ápolnunk kell azokat az erőforrásokat; meg­őrizni azokat a hagyományokat, melyek igazi fen tartó erők. Az egyh az a hivők odaadó ragasz­kodásán nyugszik. Ezt fentartani, ebben gyengü­lést nem engedni az első feladat. Csak az az egyház hanyatlik igazán, melyben meggyengülni engedik a nép ragaszkodását ; lehanyatlik még akkor is, ha különben anyagi eszközökkel bőven el van látva, vagy épen az állam kényszerítő hatalma támogatja is. Ileátórve az önkormányzati intézményekre és ezekkel kapcsolatban az átalános tehervise­lésre, kiemeli, hogy egyházunk szerkezetéből folyik, hogy mindenkinek, a legszegényebbnek is van befolyása, de viszont mindenki, a szegény is hozzájárul az egyház fentartásához. A teher­viselés rendszere részben elavult, részben tel­jesen igazságtalan. Át kel) alakítani egy méltá­nyos, arányos teherviselési rendszer behozatala által. Ennek megállapítása a zsinat feladata. De részlegesen egyes intézkedések tehetők az egyház­község, az egyházmegye és a kerület körében, melyek némely irányban megoldják a kórdóst, más irányban előkészítik, megérlelik. Maga a reform sürgős. Kettős feladat kopogtat ajtónkon. A szegényebben dotált lelkészek helyzetének javítása és a szegényebb nép terhének könnyí­tése. Hogy lehessen ezeket még részleg is meg­oldani, a teherviselési rendszer reformja nélkül? E célra szolgál a gyengébb, kisebb egyházak csoportosítása is. Ugy kell ezt megvalósítani, hogy tetemes teherleszállítással legyen össze­kötve. Határát ennek mindenesetre azon egyen­rangú szempont képezi, hogy a csoportosítás által a lelkigondozás csorbát ne szenvedjen. Fo­kozott munkát és áldozatkészséget igényel ez; de e nélkül nincs igazi mód, nincs állandó ered­mény. Ismétli, hogy az egyháznak első sorban és főleg saját erejére, saját forrásaira kell tá­maszkodnia. Ettől való nagy mérvű eltávolodás határozottan az egyház gyengülésére vezetne. Azt, hogy az állam, feladatai teljesítésében egy­házunkat is segítse, méltán igényeljük; jogunk is van hozzá, törvényeink s az egyenletes el­bánás elvénél fogva. Elfogadtuk a segélyt s a törvényhozásnak meg is köszöntük. De senki sincs kételyben az iránt, hogy sok lényeges, a mit várunk, s a mit jogosan igényelhetünk, még nincs megvalósítva. Távol legyen tőlünk minden önhittség vagy dicsekvés, hogy mi jobbak vagy különbek va­gyunk, mint mások. Azt az egyet azonban ki­emelheti, hogy hazánk és az egyház iránti kö­telességeink soha összeütközésbe nem jöttek. És jövőben sem jöhetnek. Sőt nem egy, de számos lapja van történetünknek, mely mutatja, hogy e két kötelesség, már a feladat természeténél fogva is összeforrva vezetett bennünket. A vallás- és politikai szabadság sorsa össze függ történetünk­ben. Együtt hanyatlottak alá és együtt emelked­tek. A hazafiúi érzés támogatja és áthatja egy­házunk iránti kötelességeinket. Ezek töredékes megjegyzések, lesz alkalom még a gyűlés folyamán tüzetes vita alá venni egyes kórdóseket. Azzal végzi, hogy sorsunk önkezünkben van. Csüggedés ós vérmessóg nél­kül kell a feladatokhoz fogni, s Isten áldása, a si­ker, a becsületes és buzgó törekvésektől nem fog elmaradni. Allén bibornok (Alanus Britannieus) és kora (1532—1594). — Az angol egyházpolitika történetéből. — (Folytatás.) VII. Több rendbeli levelezés és vitatkozás után, egy meetinget tartották május végén Párisban, a melyen a már előbb említetteken kivül jelen volt Claude Mathieu szerzetes, a francia jezsuiták tartományi főnöke és a Guise herceg gyóntató papja. Befejezésül egy tervezetben állapodtak meg, a melynek II. Fülöp elé való juttatásával Parsons bízatott meg, míg Greightont Rómába küldték, magával viendő egy levelet Allentől, a ki »most végtére (Knox szerint) kivettetett a politikai alkudozások tenge­rére s az ő erkölcsi és értelmi kiváló tehetségei nem­sokára a legelső polcra helyezték őt bajtársai között«. A skótországi események, a Euthwen ötlete és a Lennox szökése még egyszer összezavarták a szövetsé­gesek számításait. Egy kevés ideig alkudozások folytak Fülöp és a Guise herceg között. Egy jezsuita szerzetes, álruhába öltözötten a skót királynőhöz küldetett és a herceg nyugtalanul várta az értesülést a felől, hogy a szerzetes micsoda más intézkedéseket tett a szóban forgó ügyre vonatkozólag, Angolország nemeseivel egyetértve. Lennoxnak 1583 május 26-án bekövetkezett halála szükségessé tette azt, hogy ismét eltérjenek egy új alap­tól. Azonban, közvetlen ez esemény előtt, május 2-án, a nuncius egy levelet intézett a como-i bibornokhoz, a mely esetleg nagyobb világosságot áraszt előttünk a »Szent háború* jellemére, mint a kötetnek bármely más részlete. Épen azért azt egész terjedelmében közreadjuk. Jelen 85+

Next

/
Thumbnails
Contents