Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-23 / 43. szám

cikksorozatunk különben sem viselheti magán egy önálló, kerekded egyházpolitikai tanulmány jellegét, mert az Edinbourgh Review, közleményei nyomán inkább csak egyes adatokat kiván szolgáltatni ama, változatos eseményekben gazdag időszak történetéhez. »A Guise herceg és Mavenne hercege azt mondták nekem, hogy nekik van egy tervük Anglia királynőjének a megölésére egy katholikus keze által, noha nem egy van kívülről, a ki közel áll az ő személyéhez és ellenszenvvel viseltetik iránta azért, mert egynémely katholikus rokonát megölette. Az illető egyén, úgy látszik, tudtára adta ezt Skótország királynőjének, a ki azonban vonakodott figyelembe venni. Ez azonban ide küldetett és meg volt állapítva, hogy adnak neki, ha megmenekül, máskülönben pedig fiainak, — 100,000 frankot; mely összegre nézve megelégszik azzal, hogy a Guise herceg 50,000 frankért ke-^ zességet vállal, a többit pedig a glasgowi érsekkel letétbe helyezték a püspökségnél egy szekrénykében, melynek a kulcsát magánál fogja tartani, úgy hogy ő és fiai azonnal megkaphatják a pénzösszeget a terv szerencsés kimenetele esetén, a mit a herceg csaknem bizonyosnak hisz. A herceg ez ügyben semmiféle támogatást nem kér a mi urunktól (a pápától); hanem mikor itt lesz az ideje, hivatalainak egyikébe fog lépni, közel a tengerhez, hogy bevárja az események folyását és aztán hirtelen átmegy Angliába. A mi annak az elvetemült nőnek a megölését illeti, arra nézve azt mondtam neki, hogy én sem írni nem fogok erről a mi urunknak, a pápának (a minthogy nem is tettem), sem méltóságodnak nem mondom, hogy őt erről értesítse; mert ámbár azt hiszem, hogy a mi urunk, a pápa csak örvendene azon, ha Isten bármiképen is megbüntetné mindazt, a ki Neki ellensége: mégis illetlen dolog volna, hogy az Ő helyettese ilyetén eszközök által szerezné meg azt. A herceg meg volt elégedve; de később hozzájárult ahhoz, hogy az angolországi vállalat részére, a melynek keresztülvitele ebben az esetben sokkalta könnyebb dolog volna, szükséges lesz itt bizonyos pénzösszeget készenlétben tartani bizonyos csapatok besorozása céljából, a melyek őt kövessék, minthogy ő azonnal be szándékszik lépni Angolországba azért, hogy a katholikusok ne legyenek vezér nélkül. Útjára nem kér semminemű támogatást; de minthogy a mayenne-i hercegnek a kontinensen kell maradnia, hogy néhány katonát gyűjtsön, a kik őt kövessék (valószínű lévén, hogy az eretnekek, a kik hatalmukban tartják a kincseket, hajóhadakat és révpartokat, nem szenvedhetnek hiányt maguk között, úgy hogy szükséges lesz nekik ellentállani), azt az óhajtását fejezi ki, hogy erre a célra 100,000, vagy legalább 80,000 korona lenne itt készen. Tudattam vele azt a megállapodást, a mely ez idő szerint a mi urunk, a pápa és a katholikus király között fennáll a hadi adót illetőleg, és azt mondtam neki, hogy a mi urunk, a pápa részéről minden lehető támogatásra számíthat, a mikor a katholikus király viszi a szerepet. A spanyol ágens azt hiszi, hogy királya örömest meg fogja adni a segítséget és ennélfogva célszerű lesz, az oly gyakorta hangoztatott ígéretekkel megegyezőleg, fontolóra venni azt, hogy miként gondoskodjanak ez összegről, melyhez a mi urunk, a pápa 20,000 koronával fog járulni, ha a spanyol király 60,000 koronát ad. Adja Isten, hogy ezzel a kis összeggel azt a nagy királyságot meg lehessen szerezni! A skót királynő azt írta másnap, hogy a grófot (Shrewsbury grófját) megnyerte a maga részére tanácsosául és hogy biztos abban, hogy képes magát felszabadítani, a mikor akarja, csakhogy jó alkalomra akar várni. Ettől a tervtől függetlenül, a Guise herceg néhány nap alatt értesítést vár négy főúrtól Angliában, és tudósítani fog engem az eredményről ; ezen közben pedig semmi mondanivalója nincs számomra a skótországi vagy angolországi mozzanatokról.« Május 23-án a como-i bibornok így válaszol : »Jelentést tettem a mi urunknak, a pápának arról, a mit méltóságod nekem írt az angolországi ügyek állásáról, és miután ő szentsége csakis jó dolognak tarthatja azt, hogy ez a királyság egy vagy más módon felszabadíttassék az elnyomatás alól és visszaadassék az Istennek és szent vallásunknak : ő szentsége azt mondja, hogy az itt kifejlődött ügyek folyamán semmi sem forog fenn arra nézve, hogy a 80,000 korona, mint méltóságod mondja, nagyon jól fog felhasználtatni. Ő szentsége tehát semmiféle nehézséget nem fog támasztani az ő negyedrészének a kifizetésére nézve, a mikor az idő arra elérkezik, ha a katholikus király ágensei is ugyanazt cselekszik a három negyedrészszel«. Ugyanebben az időben Tass is, épen a vérengző terv érdekében, nagyobb óvatosságot tanúsít, a spanyol királyhoz való közeledésben. Azt írja Fülöpnek május 4-én: »Tudomásomra jutott, hogy ő (a Guise herceg) olyan terveket követ, a melyek könnyen sikerre vezethetnek; és ha sikerrel járt, a mit cselekesznek: nagyon szükséges dolog lesz rám nézve, hogy legyen a kezemnél bizonyos pénzkészlet, a melyet a vele járó kockázatnál fogva nem merészkedem itt leírni, de a mely nagy zajt fog csapni, ha sikerül; és ha nem sikerül, képes leszek néhány nap alatt némi biztonsággal üzenetet küldeni róla, mert az ekként való cselekvésnek elmulasztása semmi következménynyel nem jár«. Fülöp, válaszában örömest hozzájárul 100,000 koronával és levelet ír Mendoza-nak, angolországi követének, helyeselvén azt a fanácsot, melyet az a skót királynőnek adott, hogy t. i. ne hagyja el a királyságot, ha csak teheti, mert olyan körülmények fordulhatnak elő, a mikor nagyon előnyös volna, ha a katholikusok őt maguk mellett készen találnák. A gyilkosság terve az Isten különös kegyelméből füstbe ment és június 24-én Tassis nyíltabban írhatott róla a királynak. »A terv, a melyet Hercules (a Guise herceg) megvalósítani törekedett, s a melyet én már közöltem felségeddel május 4-én: egy erőszakos cselekmény volt ez ellen az úrnő ellen, a kitől valaki, talán valamelyes érdek szempontjából, felszabadítást nyert, és az (t. i. a terv), a mint látom, jelenleg már egészen elenyészett, a nélkül, hogy