Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-16 / 42. szám

tették a karakter fejlesztéséhez; szerették a gyermekeket s nem a biró és az ekzekutor, de az atya munkássága, az atya szive volt eszményük. A kis diák végig tanulta a Hármas Kis Tükört, a mappákat megrajzolta hozzá maga. Azután megtanult diákul, mert akkor még nem volt paedagogia, mely hirdette, hogy az iskolában mi mindent nem lehet megtanulni; akkor azért tanultak valamit, hogy tudják. Azután következett Debrecen, itt subskribált s három év alatt végezte azt a kurzust, a mit akkor filozófiának hívtak, s azután egy évig volt jurista. 1838 őszén kiment rektornak Köbölkútra. Ugyan kérdezték-e tőle, a juristától: hol az okleveled, ki hatalmazott fel, hogy népiskolában taníts? — hiszen még csák theologus sem volt. Nem mondom, hogy az oklevél értéktelenség, de a mult idők gyakorlata rendszer volt, mely az akkori körülmények közt jól bevált. Azután' nevelő lett és tanítványai szülőinél még a házi dolgokban is tudta magát hasznossá tenni. Ha a zar az ajtón elromlott, ép úgy megigazította, mint a hogy az órás mesterség is az ő körébe tartozott. Pedig a tanításban is mester volt, s ha német lett volna, azóta olvashatnók róla, hogy ez iclőtájt Gálos-Petriben, a közelben működő nevelőkkel s tanítókkal, köztük Nagy Lászlóval, milyen pedagógiai kört alkotott, s hogy ebben a körben a pedagógiai eszmék mellett a taneszközök ügye is előkerült; sőt a Gönczy-féle földtekék őse is ekkor készült. Batthyányi Kázmér földgömböket készíttetett s az Akadémia útján egyes iskoláknak szétküldette. Gönczy is kért, ele az ő magántanítása számára nem lehetett adni; ekkor aztán ólomból egy karikát öntött s lemezpapirból kivágta s a karika körül összeállította a maga földgömbjét, s aztán rárajzolta a földet s a tengereket. így termett akkor a pedagógus. Egy pár évvel később egy új kezdemény élén látjuk. Karap Sándor és Diószegi Sámuel, két vőtárs, meghívják, hogy szegény fiúkból gazdákat s főként selyemtenyésztőket képezzen. Gönczy Svájczba ment. Az agg Fellenberg már ekkor féllábával a sírban állott, de azért ifjúi lelkesedéssel, hévvel, tűzzel magyarázta az ő iskolája természetét s mutatta be segítőtársát, Wehrlit, Gönczynek. Milyen két ember! Fellenberg egy patrícius, kit Pestalozzi tanítótársai a nagy mester felett dicsértek; Wehrli egy jóformán iskolát sem végzett ember, S ez a két nagyság többet tett Svájcz iskolaügyére, mint egész tuczatja a könyvcsinálta pedagógusoknak. A Wehrli-iskola, mely a munka, a dolgoztatás elvén épült fel, lett eszménye GŐnczy zeleméri kezdeményezésének és eszménye a Molnár Aladár balatonfüredi szeretetházának s annak a Gyermek-otthonnak, melyet a Nagypénteki Ref. Társaság most akar a Kamara-erdő ben megépíteni. Gönczy kezdeményét semmivé teszik a szabadságharc viharai. 0 maga nemzetőr lesz; elment Kolozsvárig, honnan Bem hazaküldte őket. Az első közoktatásügyi miniszter, Eötvös báró, kijelölte, hogy több társsal külföldre küldje s képezdei tanárrá képeztesse. Már indulni akart, midőn a hajóhídon a nép ítéletet tartott Lamberg felett. A véres eset itthon marasztotta. Egyes apróbb vállalkozások után 1850-ben Pestre jött lakni. Szőnyi hívta fel, hogy intézete vezetésében segítsége legyen. 1852-ig maradtak együtt. Azután ő is intézetet állított. Sorainkban, köztünk élnek ez intézet növendékei. Tanúságot tehetnek a jótékony hatásról, melylyel ez intézet a magyar társadalomra volt. 1859-ben ebből az intézetből ez a gimnázium alakult. Török Pál a pesti ref. egyházat nagygyá akarta tenni. Volt a főváros területén azelőtt is ref. egyház Budán, Pesten, Ó-Budán; a reformáció óta egész 1686-ig mindig-voltak reform, papok, voltak ref. iskolák. Ó-Buda Simándi püspök idejében az egyházkerület székhelye is volt. De a mint a magyar király visszafoglalta 1686-ban Budát s kevéssel előbb Pestet, a dolog megváltozott. Iliában voltak elsők a várfalon a református hajdúk, a ref. Petneházival élükön: a ref. magyar lakosságot az új kormány kiverte Budáról is, Pestről is; csak Ó-Buda húzta meg magát egy régi római templomból csinált imaházban s élte meg folytonos pereskedés közt a türelmi rendeletet. Az Ethei uram budai s a Skaricza Máté pesti iskolái az egyházakkal együtt elpusztultak. A türelmi rendelet után életre kelt a pesti egyház. Bölcs és okos emberek azonnal belátták, micsoda fontossága lehet egy magyar egyháznak a főváros területén s nemcsak a hitélet, de a nemzeti renaissance érdekében is újra meg újra kísérleteket tettek, hogy igazán az egész országra kiható református központot teremtsenek a fővárosban. Az eszme élt, de egy Török kellett hozzá, hogy testet öltsön, s Török mellé is olyan emberek, mint Gönczy, meg Ballagi. A református felfogás szerint az egyházhoz, mint ilyenhez, mindenütt oda tartozik az iskola is. A pesti iskolák egyik ága, a gimnázium, mikor megvalósításra került, Török Gönczyben találta fel az alkalmas embert. Az ő négyosztályú gimnáziuma képezte a mai gimn. törzsét; az ő intézetének tanárai, kik közül a gimnázium későbbi igazgatója, Yámosy Mihály is közöttünk